Sarkosan fogalmazva

Erre minden kor és rendszer kereste a magyarázatot és a megoldást, a filozófusok kezdték, aztán a tömegek folytatták. A forradalmak és háborúk is e nagy és nemes célt zászlajukra tűzve robbantak ki, mindig voltak győztesek és vesztesek. A liberális felfogás szerint (egy kicsit) mindenkinek igaza volt, a marxista nézet szerint a történelem az osztályharcok története, a gazdasági helyzet és az egyenlőtlen fejlődés az oka a nagy tömegmozgalmaknak, a szegények és gazdagok örök ellentétének csak a kizsákmányolás megszüntetése vet majd véget. Az „osztályharc” és a „kizsákmányolás” elég régen kikerült a politikai közbeszédből, a piac önszabályozásának alapelve kiterjedt a politikai, társadalmi, gazdasági élet egészére, a konzervatív gondolkodók is inkább a tőke és a munka kívánatos egyensúlyáról elmélkednek. Az egyre riasztóbb globális műveletlenség korában talán sokaknak fel sem tűnik, hogy az utópiák kihaltak, mindenki belátta, hogy már a holnap sem tervezhető, mindenkinek kedvező megoldás pedig az emberiség szintjén nem létezik. Elképzelni sem tudom, az elméleti és gyakorlati materialisták, akik a világ nagy rendszereit működtetik, miben reménykednek, vagy mit gondolnak titkon a jövőről. Mi, keresztények úgy véljük, az erőszak semmire nem megoldás, ahogyan az sem, ha a gazdagok mindent elvesznek a szegényektől, vagy a szegények ugyanezt teszik a gazdagokkal. Jelenleg tucatnyi nagyobb, helyi háború folyik a Földön, és tisztes távolból nézve mindegyik teljesen értelmetlen, ha egyáltalán értelemről lehet itt beszélni. A régi, bevált szövegek a szabadságról, demokráciáról minden oldalról elhangzanak, a terroristák szemközt szabadságharcosok vagy megfordítva, a béketeremtők imperialisták és háborús bűnösök, egyébként tehetetlenek vagyunk, legfeljebb adományokat gyűjthetünk, és küldhetünk takarókat, sátrakat, gyógyszereket. Ha (Isten ne adja!) megint fordul a sors kereke, mi is kaphatunk humanitárius segélyt. Egy helyben járunk, csak a gyilkolási technika fejlődött. Már az is utópia, hogy az elkövetkező háborúkat robotok vívják majd egymással. Mert ezek a robotok nem fogják betartani Asimov három törvényét. A drónokat teljesen hidegen hagyja, hol született Vörösmarty Mihály, de azt is, aki irányítja a szerkezetet.