Vélemény és vita
Sarkosan fogalmazva
A politikai emlékezet igen rövid, éppen elég valamelyest észben tartani az aktuális helyzet fontosabb személyiségeit.
Ha a hatalomból, tisztségből, közfigyelemből kibukott politikusok nem írnának néha cikkeket, vagy jobb híján nem hívnák meg őket témahiányban szenvedő tévécsatornák, sorsuk a kegyetlen, de jótékony feledés lenne. A magam részéről készséggel elhiszem Tóbiás Józsefnek, az MSZP új elnökének, hogy vissza akar térni az „igazi” baloldalisághoz, szélkakasok és szivárványkoalíció nélkül, mégis felmerülnek bennem a kisgazdák, az MDF és az SZDSZ utolsó, kínos évei, a „mindenki mindenki ellen” tragikomikus korszaka. A sok, rettentően felesleges és önismétlő elemzés helyett jó lenne egy tényszerű párttörténeti lexikon, az utóbbi negyedszázad pártjainak krónikájával és főbb tisztségviselői névsorával, kommentár nélkül. Ott lennének köztük a saját pártjukat elhagyók, szétverők, még rosszabb pártot alapítók, a politika reménytelen szerelmesei, meg azok is, akik idejében elhagyták a süllyedő hajót és bankárok, üzletemberek, földbirtokosok lettek, távolról szemlélve a romokat, melyek a többieket maguk alá temették. A politikai és emberi ellenszenv elkerülhetetlen érzése miatt van, akit közmegvetés sújt, van, akit szánalom, a csökönyös visszakapaszkodókat sem lehet elítélni, „ülnek a semmi ágán”, vacogva is próbálnak dalolni, mint a hangjukat vesztett énekesek. A régi, nagy emberek hatalmas szakértelmére a felszámolási fázisban már nincs szükség, így maradt szegény Kovács László is sarzsi nélkül az MSZP-ben, pedig talán ő is el tudta volna mondani, hogy Ferenc pápával „egy az utunk”, és a jövőben az MSZP is a nemzet részeként kíván politizálni. A még távolabbi időből időnként megszólal Németh Miklós egykori miniszterelnök is, aki szerint az egyetlen hiteles magyar ügynöklistát Moszkvában őrzik. Eddig túl nagy feltűnést nem keltett ez az állítás, végtére is minden lehetséges, csak az nem világos, mitől hiteles az a lista, és Németh Miklós honnan tudja. Nem baj, egyszer mindenki megírja emlékezéseit, melyekből nagyjából annyi derül ki, mint a Cölöpök című memoárból, vagyis mindenki nagyszerű államférfi volt és jót akart, a baloldalon ez cáfolhatatlan evidencia. Egy azonban biztos, végre az MSZP mer kicsiny lenni, és erre minden esélye meg is van, a fontosabb ügyek intézése alól felmentést adtak maguknak, csak szegény Mesterházy nevét törlik ki telefonjukból a baloldali sajtómunkások, pedig annyira bíztak benne.