Vélemény és vita
Sarkosan fogalmazva
„Szavak fogságában vergődve” kért elnézést Eörsi Mátyás meggondolatlan nyilatkozata miatt.
Ez olyan megható, hogy azonnal feljegyeztem. A politikai közbeszéd már régóta a szavak fogságában vergődik, ugyanis a tények megnevezése szigorúan tilos volt a szocializmus évtizedei alatt, 1990 után pedig a „politikailag korrekt” véleményterror súlya nehezedett mindenkire, aki nemcsak tudta az igazságot, hanem ki is merte mondani, sőt le is merte írni. A politikai ellenfél kirekesztésének legkiválóbb módja az volt, ha rásütötték, hogy kirekesztő, a további jelzőket jól ismerjük, mert ma is használatosak. A hatalmas balliberális sajtófölény idején ez a módszer pompásan működött, de aztán – főleg az internet terjedésével – ez a véleménymonopólium kezdett széttöredezni. Talán az őszödi beszéd nyilvánossá válása volt az első rés a balliberális álszentség páncélzatán, mert akkor lett letagadhatatlan, milyen színvonalú emberek kezébe került a hatalom és a magyar nemzet sorsa. Kiderült, hogy az úgynevezett balliberális „értékek” hamisítványaival üzleteltek, így aztán az sem csoda, hogy egyetlen jelképes igazodási pontjuk mindmáig Horn Gyula, és ennél többet nem is kell mondani. Az enyhén szólva kissé pecsétes mundért rengetegen próbálták megtisztítani és divatossá szabni („húzzunk bele!”), most éppen az idős szocialisták hoztak létre egy Deák Kört a megújulás érdekében, és Deák Ferenc nem tiltakozhat. Ezek a kísérletek már régen komolytalanok, mi több, szánalmasak és a még létező törzsszavazókat is eltávolítják, de jobbat nem is érdemelnek. Valójában inkább a balliberális holdudvar és sajtója szenved csak látványosan és joggal, hiszen ez a társaság mindent megtett, hogy visszaálljon a régi egység, buzgón szidalmazták, vádolták a „demokrácia” ellenségeit és rémtetteit, melyek egész Európát, sőt a világegyetemet is végveszélybe sodorják. A széteső politikai vezetést kiszolgáló „baloldali” sajtómunkások most sértődötten úgy vélekednek, ők remekül dolgoztak, nincs részük a politikai vereségben, sőt – mint a Népszabadság írja – „az idesorolt sajtó megőrizte pozícióját”, nem ugyanabban a sorsban osztozik, legfeljebb részben, „de az emberek választására az ellenzéki sajtó ma sokkal biztosabban támaszkodhat, mint a baloldali pártok. Nem az ő sorsukban osztozik, hanem a sajátját éli”. Ezt a hadműveletet nevezték annak idején rugalmas elszakadásnak, de van szebb megfogalmazása is: „a szabadság sokszínűsége és a szolidaritások teljessége – egyik sem tűr alárendelődéseket”. Lehet, de most inkább úgy látszik, a baloldal sajtója boldogan alárendelődne, de nincs kinek. Marad a Deák Kör.