Szentmihályi Szabó Péter

Vélemény és vita

Sarkosan fogalmazva

A kormány a következő, hétéves ciklusban sávos rendszer szerint osztaná el a földalapú támogatást.

Háromszázmilliárd forintos uniós támogatás elosztásáról van szó, a nagybirtokosok máris sírnak, a kedvezményezettek, vagyis a kis- és középbirtokosok pedig örülnek, főleg a kertészek és állattartók. Azt eddig is sejtettük, hogy „egy bizonyos réteg” irányítja az árak alakulását, valamint azt is, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek viszik el a területalapú és vidékfejlesztési támogatások 70-80 százalékát. Nagyüzemekre persze szükség van, de az uniós irányelvek készítői is rádöbbentek, hogy az eddigi rendszer igazságtalan és értelmetlen. A földkérdés minden társadalmi rendszerben érzékeny pont volt, nálunk 1990 óta törvények sokasága próbálta rendezni, az uniós előírások és ajánlások pedig tovább növelték a zűrzavart és az egyenlőtlen feltételeket. A magyar nagybirtokok keletkezése, a tulajdonviszonyok kialakulása eleve (enyhén szólva) kétes volt, nem is szólva az élelmiszeripar tudatos elsorvasztásáról. Mindenesetre a támogatások fokozatos leépítése a tagállamokra kötelező, viszont szabadon választható a kisgazdaságok egyszerűsített támogatása, illetve a termeléstől függő támogatás, például a cukorrépa esetében.

A laikus számára is nyilvánvaló, hogy ezen a téren is nagy küzdelem várható, gazdasági és politikai háttérrel, akárcsak a reklámadó bevezetésével kapcsolatban. Nemcsak a közteherviselésről lesz itt is vita, hanem az agrárium fejlesztéséről és „versenyképességéről”. Hazai és nemzetközi lobbierővel minden tagállamban a nagybirtokosok rendelkeznek, és ragaszkodni fognak előjogaikhoz, ahogyan ezt a történelem során mindig is tették. Persze mindez szakmai érvekbe lesz csomagolva, melyeket a „lakosság” pártállása szerint fog támogatni vagy elvetni, ahogyan ez már lenni szokott. Kívülről szemlélve a problémát az egészen biztos, hogy az uniós „ingyenpénz” horribilis összegei eddig nem nagyon szolgálták a vidékfejlesztést, és súlyosan visszavetették a mezőgazdaságot és az abból élők többségének létkörülményeit. A „rendszerváltás” idején mindenütt a liberális gazdaságpolitika győzött, és egy nagyon ügyes kisebbség óriási vagyonra tett szert. Most minden bizonnyal a nagybirtokosok fognak zokogni szegény bankárok után, mi pedig erősen figyeljünk, kik veszik majd védelmükbe őket. Nem is kell sokat találgatni. Még szerencse, hogy a brüsszeli direktívák alkalmazása miatt nehéz lesz Brüsszelben tiltakozni.