Szentmihályi Szabó Péter

Vélemény és vita

Sarkosan fogalmazva

A politika iránt érdeklődő ember végtelen türelemmel fogadja a hírt, hogy a baloldal ismét összefog majd az önkormányzati választás előtt.

Az összefogás különböző feltételeinek és módszereinek finomításával eltelik a nyár, a tévéstúdiókban egymást fogják váltani a nagy összefogók, új neveket dobnak be, akikből főpolgármester-jelölt lehetne, bár az érintettek ezt erősen tagadják, sőt szégyellik. A teljes közöny miatt a szorgalmas médiamunkások is igyekeznek más témát találni az „orbánozás” és „lázározás” mellett, a kollektív elmebaj tüneteit mutatva. A szorgalmasabb tényfeltárók elmennek a falvakba, ahol Hegedűs Zsuzsa naposcsibéket és tápot osztott a rászorulóknak, hogy felderítsék, hány csirke maradt életben, a lustább értelmiségi holdudvar a szabadságjogok érvényesülésének problémáival foglalkozik. A „gyilkos is ember” típusú, végtelenül megértő cikkek sokasága után igazi gyöngyszem Révész Sándor írása a Népszabadságban, címe: A pedofil is ember. A hatalmas felismerés ürügyét az adja, hogy a japán parlament betiltotta a gyermekpornográfiát, viszont engedélyezte a pedofiltartalmú japán képregényeket és rajzfilmeket, a szerző szerint ez példamutató döntés, mert „a rajzolt gyerek nem valóságos létező”. A gondolatmenet lényege az, hogy ez „jelzés a pedofiloknak, hogy a szabadságpárti állam nem ellenük, hanem csak a gyerekekért tilt. Jelzés a társadalomnak: a szabadságot csak annyira szabad korlátozni, amennyire muszáj”. Ez a liberális, sőt libertárius álláspont az „engedékeny társadalom” alapeszméjéből következik, ebben az esetben arról van szó, hogy „mindenki szabadsága addig terjed, amíg mások jogait nem sérti”, vagyis szexuális vágyait mindenki úgy éli ki, ahogy akarja, függetlenül bárki ízlésétől és erkölcsi felfogásától. Azt lehetett tudni már a homoszexuálisok jogainak kiterjesztéséért vívott, nagyrészt sikeres küzdelem idején, hogy nem ez a harc lesz a végső, de a „szabadságpárti államról” nekem valahogy gyökeresen más a véleményem. Olyan ez, mint az Amerikában időről időre fellángoló vita a fegyvertartás esetleges korlátozásáról. A hatalmas fegyverlobbi ősi szabadságjogról beszél, miszerint mindenki lövöldözhet, legfeljebb utólag megbüntetik, ha jogszerűtlenül gyilkolt, de lövöldözni állampolgári jog, nem is szólva az önvédelemről. A japán törvényhozás egyszerre gyermek- és pedofilbarát, talán még japán alapítvány is felbukkan, amely segít az elmaradott magyaroknak a szabadságjogok helyes értelmezésében. w