Szegény ember aligha érti, hogyan fordulhatnak ellene sorban hűségesnek hitt régi és új elvtársai, pedig a párttörténet ismeretében sosem lett volna szabad senkiben megbíznia, legkevésbé a ráerőszakolt szövetségesekben. Persze harcol, legalább a frakcióvezetésért, a régi időkben a pártból is kizárták volna jobb- vagy baloldali elhajlás miatt, de mivel ideológia már nincs, ez a megoldás kiesik. Mivel a pártkassza is (valószínűleg) üres, a barátok, ismerősök, egykori játszó- és osztálytársak köre szétszéled, a médiamunkások egyre barátságtalanabb és pimaszabb hangon bírálják az Összefogás vezérét, az egyes számú miniszterelnök-jelöltet, aki a vörös sálak és lufik forgatagában talán tényleg elhitte, hogy őt szeretik és tisztelik.
