Rómának szeretettel

Gazdaság, Európa, bevándorlás: e kulcsszavak mentén születnek értelmezések az eredményekről.

Ahogyan arra a felmérések alapján számítani lehetett, az Öt Csillag Mozgalom, azaz M5S lett a legerősebb párt, még jobban is szerepelt, mint ahogyan azt előre jelezték az utolsó felmérések. A jobboldali koalícióban induló Lega Norddal együtt éppen a szavazatok felét szerezték meg, ez pedig azért fontos összesítés, mert mindkét politikai erő erősen euroszkeptikus, bár a kampányban némileg lecsavarták az unióval szembeni kritikájuk hangerejét. Az Öt Csillag nemcsak az unióval szemben, hanem az egész olasz politikai berendezkedéssel szemben kritikus, korábbi sikerei is jelzik, megszólítja azokat, akik kiábrándultak az egész garnitúrából. Hogy a protestszavazásból miképpen lesz stabilitás és kormány, az majd kiderül.

A bevándorlás kérdésének döntő szerepe van a jobbközép koalíció sikerében, és a gazdasági problémák mellett ez az egyik oka a baloldal megbüntetésének is. Matteo Renzi Demokrata Pártja folyamatos lejtmenetben van, mostani, húsz százalék alatti eredményük kevesebb mint a fele a 2014-es EP-választáson elért negyvenszázalékos csúcsteljesítményüknek. A jobbközép szövetséget úgy szokás emlegetni, hogy Silvio Berlusconi és a Forza Italia vezeti, de a tegnapi eredmények alapján Matteo Salvini Legája négy százalékot rájuk vert. Ez is izgalmas fordulat, hiszen a mérsékelt, EU-barát Forza Italia vezető szerepe azért némi biztosítékot jelentett arra, hogy a szokott mederben maradnak a dolgok.

Berlusconi és Salvini az adócsökkentés mellett a bevándorlásra húzta fel a kampányát, ami meghatározó téma az elmúlt évek európai választásaiban. A szigorú bevándorláspolitika ígérete sikert és akár győzelmet, a migránsbarátság pedig hanyatlást hozott az európai pártoknak. Berlusconi szerint a bevándorlás időzített társadalmi bomba, a Lega pedig évek óta következetesen migrációellenes. Nem véletlen, hogy mindkét párt politikusai határozott támogatásukról biztosították a visegrádi négyek és különösen Magyarország bevándorláspolitikáját. Az olasz jobboldal pártjai egyetértenek abban, hogy az unió jelenlegi migránspolitikája – amelyet az európai trendnek megfelelően hanyatló baloldal támogat – nem működik, nem megszervezni, ösztönözni, hanem megállítani kell a bevándorlást. Berlusconi hazahívta miniszterelnök-jelöltnek az Európai Parlament elnökét, Antonio Tajanit, aki remélhetőleg az otthoni levegőtől kigyógyul a rá is óhatatlanul ható brüsszeli hülyeségekből. A józan politikusok Olaszországban is látják, hogy bár eredetileg a kvóta őket is hívatott kisegíteni a bajban, terheik nem csökkentek, sőt, a felső korlát nélküli automatikus elosztás meghívóként fog újabb tömegeket a kontinensre csalogatni.

A választás másnapján nem lehet megmondani, kik alkotják majd az olasz kormányt. A választás előtti formációk nem szükségszerűen maradnak egyben, és a csillagosok is puhítottak már abbéli álláspontjukon, hogy senkivel sem tárgyalnak. Már nyitottak a párbeszédre, akár Salvinivel is.

A jóslásnál fontosabb kérdés most, hogy vajon milyen következtetést von le a választás eredményéből az Európai Unió vezetése. Én arra tippelnék, hogy nem veszik a lapot ezúttal sem, pedig nem ártana. Az ugyanis elég valószínű, hogy az új olasz kormány nem akarja majd Merkellel, Macronnal és Junckerrel építeni az Európai Egyesült Államokat.