Kristály Lehel

Vélemény és vita

Román ébredés

Álláspont. Románia, a külföldön élő románokkal és a Székelyföldön szavazó magyarokkal együtt, vasárnap történelmet írt.

Mert felülkerekedtek azok, akiknek untig elegük volt az ország folyamatos és fokozatos Balkánra tolódásából, a fanarióta (önzés, hatalom- és pénzéhség jellemezte) mindennapokból, a lezüllesztett közéletből, a korrupció fogságából, a posztkommunizmusból, a Nicolae Ceausescu szárnyai alatt dédelgetett Victor Ponta kormányfő pökhendi és nyegle, Kárpátokon-túli nemzetállami világából.
Milliók álma teljesült Klaus Werner Johannis bravúros, hét országra szóló vasárnapi diadalával az elnökválasztás második fordulójában. A BBC honlapján a rendkívüli hírek között is beszámolt a romániai fordulatról, a német lapok pedig címoldalon közölték a szász jelölt Ponta feletti győzelmét.

Romániát először vezetheti kisebbségi sorból, ráadásul Erdélyből érkező, nem román államfő azóta, hogy a nem mindig túl humánus Hohenzollern–Sigmaringen-ház kezéből a kommunisták kivették a hatalmat. Nagyszeben szász származású polgármestere a sírból hozta vissza a jobboldali reményeket, és jelentős vereséget mért arra a Pontára, akit hónapokon át már jó előre győztesnek kiáltott ki minden közvélemény-kutató.

Nemzettársaink dilemmáiról írtam két hete, egy nappal a választás első fordulója előtt, amikor még két magyar jelölt is ringbe szállt, és mint akkor megelőlegeztem, végül Ponta és Johannis maradhatott versenyben. Vagyis az erdélyi magyarok is csak a diploma­plágiuma mellett számtalan korrupciós váddal illetett jelenlegi szociáldemokrata kormányfőre vagy az elvileg kisebbségi polgármesterre szavazhattak, akit ellenfelei azzal vádoltak, hogy családjával együtt több műemlék épületet is megszerzett, és összeférhetetlenségi ügye is van (tagságot vállalt két önkormányzati tulajdonban lévő vállalat igazgatótanácsában).

Egy nappal a második forduló előtt arról a közleményről is tudósítottam olvasóinkat, amelyben jeles erdélyi magyar közéleti személyiségek Johannis támogatása mellett érveltek. Azt írták, hogy a második forduló történelmi súlyú választás elé állította Romániát. Soha ilyen élesen nem osztotta meg ezt az országot az a kulturális határ, amely Közép-Európát választja el a Balkántól, soha ilyen élesen nem volt látható, hogy két eltérő perspektíva, munkamorál és jövőtervezési szellem él itt egymás mellett, a Kárpátok két oldalán.
A közlemény Johannist az erdélyi reménykedés képviselőjének nevezte. Tőle várták/várják, hogy erdélyisége hatására Románia talán még lehet az, ami eddig nem volt: szótartó, becsületes munkára és a teljesítmény elismerésére épülő, erkölcsös társadalom. Annak ellenére kiálltak a közlemény aláírói, és mint utólag kiderült, a székelyföldi megyék magyar választói is a szebeni polgármester mellett, hogy erdélyi szász – tehát kisebbségi – mivolta ellenére sem ígért semmit, sőt nem ért egyet Székelyföld autonómiájával. Ismerve azonban a román közállapotokat, némileg profánul viszont azt is állíthatjuk, hogy nem is igazán tehetett másként.

Nem juthatott volna el a második fordulóba, ha látványosan az – egyébként alaptalanul – elszakadási kísérletekkel vádolt magyar autonomisták mellé áll. De ha elhárulnak az akadályok az elnöki székhez vezető útjából (összeférhetetlenségi ügyét ma tárgyalja a Legfelsőbb Bíróság), számos gesztussal köszönheti majd meg az őt mandátumhoz segítő magyar szavazatokat, és megteheti ezt anélkül is, hogy román választói becsapva éreznék magukat.

Irtózatos felelősség nehezedik most a leendő elnök vállára. Egyrészt természetesen bizonyítania kell feddhetetlenségét, majd azt, hogy választói nem hiába adták rá a szavazataikat. Ugyanakkor életképessé kell tennie Bukarestben azt a transzilván, precíz, nyugatos, német szellemiséget, amelyre felépítette ígéreteit, és amely az eddigi román társadalmi berendezkedés teljes ellentéte.
Nem lesz könnyű dolga, de drukkolunk neki, hogy választói és egész országa javára fordíthassa támogatottságát.

Az elnöknek erős jogköröket biztosító Románia szász államfője végre folytathatná a rendszerváltozás 1989-ben elkezdett, de időközben sajnálatosan eltérített folyamatát. Ezért Klaus Werner Johannis államfői beiktatása lehetne a legszebb ajándéka az idén a forradalom huszonötödik évfordulóját ünneplő igazhitű romániai demokratáknak és a kisebbségben élő nemzeti közösségeknek.