Romák

Orbán Viktor az önkormányzati választások előtt néhány nappal a Dohány utcai székházban felkereste Farkas Flóriánt, az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnökét. Jelképes találkozó, hiszen ez a megbeszélés jelzi a magyarországi cigányság fontosságát, megbecsülését, a törődést, amit a Fidesz –KDNP-kormány négy éve szisztematikusan végez. Nem udvariassági látogatásról volt tehát szó, hanem egy olyan cigány–magyar együttműködésről, amit Magyarország már az uniós elnöksége során is gyakorolt, amikor kidolgozta Európa számára az uniós nemzeti romastratégiák, a romaintegráció legfontosabb tennivalóit. Köztudott, hogy a hazai baloldal, főként a liberálisok a volt SZDSZ vezetésével, a balliberális sajtó támogatásával, úgyszólván a rendszerváltás óta támadja a nemzeti kormányok romapolitikáját, és a háttérben szította, szítja a cigány–magyar ellentétet. Különböző roma vezetőket – Horváth Aladár, Mohácsi Viktória, Kolompár Orbán és még többen – a liberálisok az értelmiségi holdudvar, például Tamás Gáspár Miklós segítségével saját céljaikra használták fel. Így belföldön, külföldön fellármázták a sajtót, az Európai Uniót, hogy milyen igazságtalanságok, megkülönböztetések, szegregá­ciók érik a cigányságot. Ez főként akkor történt meg, amikor jobboldali kormányok vezették az országot. A szocialista-szabad demokrata kormányok idején csupán a segélyezéseken, szociális juttatásokon keresztül próbálták megoldani a romák súlyos élethelyzetét. Ma már tudjuk, hogy ez a fajta politika nem a megoldást segítette elő, mert a romákat teljesen kizárta a munka világából, növelte a nem dolgozó romák arányát és ezzel egyenes arányban a bűnözést. Ha ennek a balliberális politikának idejében gátat lehetett volna szabni, akkor nem itt tartana a magyar cigányság többsége. Ne feledjük, ez nem mindig volt így! Voltak és még ma is vannak dolgos, munkájukat becsületesen elvégző cigányok. Na ez az, amit a bűnös liberális politika igazából nem akart, de annál inkább akarta a társadalmi, etnikai feszültségek fokozását. Innen erednek a fékevesztett indulatok elszabadulása Olaszliszkán, Felsőzsolcán, avagy a végzetes verekedése az enyingi cigányoknak, akik megölték a román származású veszprémi kézilabdást, Marian Cozmát.

Ennek a felfokozott hangulatnak, a tartós munkanélküliségnek, az iskolakerülésnek kellett véget vetni, de azonnal. Ebben a munkában talált szövetségre, partnerre Orbán Viktor kormánya az elmúlt négy évben a legnagyobb cigány érdekszövetséggel az ORÖ-vel s annak elnökével, Farkas Flóriánnal. Nem lehetett tovább folytatni a romák egy részének azt az életet, amit Kuncze Gábor, a Horn-kormány belügyminisztere nemes egyszerűséggel minősített, miszerint a lopás: megélhetési bűnözés. Megszületett a megállapodás, melynek legfontosabb pontjai: munka, család, teljesítmény. S ennek a vállalásnak nagy része teljesült a 2010-es választási győzelem után. Harmincötezer roma fiatalnak adtak segítséget az érettségihez, és hétezer roma fiatal kapott továbbtanulási ösztöndíjat. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat beindítása óta százhetven roma fiatal fog diplomázni. Mintegy ezer roma asszonyt képeztek ki óvodai segítőnek. A kormányfő mégis a legnagyobb eredménynek, a „legnagyobb jótéteménynek” a közmunkát tartotta, ugyanis háromszázezer emberből ötvenhétezren korábban semmit nem dolgoztak. Újra van lehetőség, újra van perspektíva. Erre a Népszava így reagált: „jótétemény” lett az éhbér. Más orgánum gúnyosan megjegyezte: Orbán négy év alatt megúszta a cigányság körüli „balhét”. Tegyük hozzá, ez nem volt véletlen. Ha van cél, van munka, érdemes tanulni, akkor nincs balhé. Az éhbérről. Valóban, a minimálbérből nemigen lehet megélni. De aki dolgozik, az máshol is talál munkát. Tudomásul kell venni, hogy ennek a keresztény, konzervatív, nemzeti kormánynak józan tervei vannak a legnagyobb kisebbséggel, a cigánysággal. Orbán ezen a találkozón kifejtette: a munkaerőhiányra nem a bevándorlást, hanem a rejtett tartalékok mozgósítását tartja a helyes erkölcsi tartaléknak. S Magyarország legnagyobb rejtett tartaléka szerinte a roma közösség. Sokan azt gondolják, hogy Magyarországnak elsősorban saját szegényeit, rossz sorban élő lakosait kell felemelnie. Ez az erkölcsi kötelessége minden felelős kormánynak, felelős miniszterelnöknek.

Ami a vasárnapi önkormányzati választást illeti. A rendszerváltás óta a választás előtt a balliberális pártok kolbásszal, lejárt konzervekkel, kekszekkel, feledhető élelmiszerekkel „kedveskedtek” a cigány választóknak, hogy rájuk szavazzanak. De rendre becsapták őket. A választások után a romák semmit sem kaptak, az ígéretek ígéretek maradtak. A jobboldali kormány szövetségesének tekinti a romákat, ezt az eddigi intézkedései is bizonyítják. Az összes nemzetiség által állított listás és települési önkormányzati jelöltjeinek száma 12 225 ember. A Farkas Flórián által vezetett Lungo Drom jelöltjei több mint ezer településen lesznek jelen a nemzetiségi önkormányzatokban. A Lungo Drom tizenkilenc megyében és a fővárosban állított területi listát, és 4593 jelöltjére adhatják le voksaikat a roma szavazók. Egyértelmű, hogy a Fidesz a Lungo Drommal jelentős és erős szövetségest tudhat maga mellett. Értékesek a roma szavazatok, de most már csak a cigány szavazóknak kell tudniuk, hogy kik képviselik őket a leghatékonyabban. A szegénység nem etnikumspecifikus. Inkább arról van szó, hogy mi az a program, országos vagy térségi, amivel ki lehet emelkedni a sanyarú helyzetből. Ehhez persze mindenkinek saját magának is tennie kell valamit, akarnia kell a változást. A roma többség képes erre.