Ria, Ria, Bulgária!

Csak azért, mert a nyugati sajtó totális csöndben várja azt, hogy a jövő év első napjától Bulgária vegye át fél évre az Európai Unió elnökségének irányítását, cseppet nem jelenti azt, hogy ne kellene messze jobban rettegniük ettől, mint azt tették 2011 januárja előtt, amikor Martonyi János csapata vette át a szervezet elnökségét. Tovább enyhítve mindezt azzal, hogy a magyar elnökség Belgiummal és Spanyolországgal alkotott trió volt, mint ahogyan azt 2009 óta a luxembourgi szerződés megköveteli. Hogy a bolgár irányítás előtti jajveszékelés miért maradt el még szordínóban is, azt a mai sajtókörülmények miatt kissé kockázatos megfogalmazni, de sejtetni netán szabad.

A magyar–bolgár párhuzam mélyebb, mint gondolnánk. A 2010-es tavaszi választások után szűk háromnegyed évvel kezdődött a magyar EU-s elnökség, és majdnem ugyanez a helyzet a bolgár elnökséggel. Ugyanis a mai bolgár kormány az előre hozott választásokat követően idén március végén alakult meg a közép-jobboldali GERB párti Bojko Boriszov miniszterelnök vezetésével. Aki ráadásul még profi focijátékos is volt.

A harmadik alkalommal a miniszterelnöki széket elfoglaló Boriszov ezután olyan szörnyűséget követett el, ami miatt Bulgáriát azonnal ki kellett volna szankciózni az EU-ból annak – és sajtójának – azon félelmétől hajtva és űzve, hogy Szófia visszahozhatja „a történelem legsötétebb korszakát”, és persze hogy e koalíció az uniós alapértékek ellen van stb. Ugyanis Boriszov nem a politikai középről keresett magának koalíciós partnereket, hanem – és most akadjon el a lélegzete mindazoknak, akik e veszélyről valahogyan azóta sem értesültek nem nap mint nap, de legalább kétszer az azóta eltelt hónapokban a fősodratú sajtóból – az Egyesült Hazafiakkal, amely formáció nem más, mint három „nacionalista” párt szövetsége. És e nacionalisták az egész balkáni térségben elsőként két miniszterelnök-helyettesi posztot habzsoltak be, nem beszélve arról, hogy kezükbe került a védelmi, a gazdasági és a környezetvédelmi minisztérium.

Az Egyesült Hazafiak a bolgár választási kampányban igen erősen migráns- és törökellenes retorikát hangoztattak. Miközben a GERB-bel együtt olyan „populista” ígéreteket tettek, hogy megemelik a minimumnyugdíjat, megkétszerezik a tanárok fizetését, és mandátumuk négy éve alatt a bolgár dolgozók átlagos havi bérét ötven százalékkal fogják megemelni. Hogy a gázárakkal mi történik, arra nyilván csak azért nem tettek ígéretet, mert propagandaminiszterüknek nem importálták oda a nyugati fősodratú sajtó által egyetlen egy alkalommal populistának nem nevezett Lendvai Ildikót.

A bolgár parlamentben e koalí­ciót ráadásul kívülről támogatja még a „populista” Volja („Akarat”) párt is, amely szintén hazafiságot, igen szigorú bevándorlásgátló intézkedéseket és az eddiginél is barátibb kapcsolatokat akar Moszkvával. És ha az oroszoknál tartunk: azoknak, akik szerint Vlagyimir Putyin sátán, más néven orosz elnök nem akarta a Pokémon-góval is befolyásolni az amerikai elnökválasztásokat, mint ezt legújabban a kretén, neokon-lábtörlő CNN tévéhálózat állította, nyilván szörnyen fenyegetően hangzik az, hogy október 5-én Rumen Radev bolgár elnök az Oroszország elleni szankciókat károsnak merte minősíteni országa és az EU szempontjából. Ami mutatja, mennyire káros az Európai Unióban még uralkodó, de mind szigorúbb korlátok közé szorított demokrácia. Ahol egy ilyen kormány kerülhet hatalomra Bulgáriá­ban! Vagy egy olyan, mint amire tegnap az osztrákok szavaztak hazájukban, és amelyre minden bizonnyal Csehországban fognak szavazni ezen a héten. Holott Brüsszel és a Szabadság téri guantánamó-i erődítményben mennyivel szívesebben látnák, ha a demokratikus választások helyett Gyurcsány Ferenc lőné ki a szavazni akaró milliók szemét vagy Gulyás Márton festékszórózná szemen őket, garantált bírósági büntetlenség mellett.

De ez még mind semmi. Mármint abban az értelemben, hogy mi ez a nagy hallgatás a tömegmédiában a 2018. január 1-jétől az egész EU-t fenyegető fordulatot illetően. Amit még tetéz az, hogy a szófiai koalí­ciót és annak uniós elnökségi feladatra történő felkészülését a német CDU párttal rokon Konrad Adenauer Alapítvány is segíti.

Az EU-s elnökség átvételének nagy veszélyére figyelmeztető igen ritka, nem fősodratú médiumbeli hangok egyike a German Foreign Policy nevű, német nyelvű külpolitikai szakportál, amely október 9-i keltezéssel iszonyatos aggodalmának nem egy példáját adja. Például azt, hogy a szófiai koalíciós kormány egyik pártjának elnöke egyszer azt írta, hogy „egy zsidó banda elpusztította az ortodoxiát”. A koalíció egy másik pártjának elnöke pedig a romákat „állatokká vált, emberszerű teremtményeknek” nevezte. Ő jelenleg miniszterelnök-helyettes, jegyzi meg a szakportál. A bolgár védelmi miniszter pedig fegyvereseket akar küldeni a bolgár–török határhoz, hogy úgy védje meg az EU külső határait a menekültek ellen. Hát igen, folytatja később a cikk: ez olyan védelmi minisztérium, amelynek egyik főosztályvezetője, Ivo Antonov, náci köszöntéssel tisztelgett a Wehrmacht egyik második világháborús harckocsija előtt, és ezek után „legfőbb főnöke, Kraszimir Karakacsanov védelmi miniszter, az IMRO-Bolgár Nemzeti Mozgalom elnöke, nem volt hajlandó meneszteni őt”.

És hogy mindez a nyugati tömegmédiát nemhogy legalább annyira zavarná, mint az, hogy Bolgár György egy alkalommal későn kapta meg a fizetését, de hogy azt egyáltalán nem zavarja, azt mutatja, hogy a fentebb felsorolt tények vagy teljesen rendben vannak, vagy azt, hogy Magyarország valamilyen oknál fogva különleges helyet foglal el a fősodratú média begyében. És hogy miért, arra magyarázatokat csak azért nem merünk itt megfogalmazni, mert nem vagyunk bolgárok. Akiknek sikeres uniós vezetéséhez ezúton is minden jót kívánunk. Azaz ria, ria, Bulgária!