Rezesová levele

Ünnepelni nincs ok, nem harsoghatjuk, hogy győzött az igazság, mert ebben az ügyben is kiderült, annak bizony ezer (megvásárolható, átfesthető) arca van. Hát még az igazságszolgáltatásnak. Rezesová első fokon csupán hat év fogházat kapott, s ezt csak másodfokon súlyosbították kilencesztendőnyi börtönre. Közelebb áll ez az „igazsághoz”? Szinte biztosan.

A szlovák elítélt alkohol hatása alatt, begyógyszerezve száguldozott az autópályán, majd belerohant egy FIAT-ba, amelynek négy utasa szörnyethalt. Ezután felbérelt egy remek ügyvédet és egy igen kiváló műszaki szakértőt, akik (szép szavakkal, erős érvekkel) megmagyarázták, hogy az egészért az elhunyt sofőr a hibás. Aki már nem védekezhetett. Később azt is előadták, hogy Rezesová igazából nem ivott, csak a gyógyszerének volt magas az alkoholtartalma. Aztán azt, hogy mégis szeszelt, de csak a baleset után a felborult autóban, ijedtében. Aztán azt, hogy mégis az ütközés előtt, de közvetlenül, így az alkohol nem is igazán tudott felszívódni. Próbálkoztak. Előkerült sok különböző történet a bíróságon, s mivel az első fokon eljáró bírót végül meggyőzték a védők, olyan ítéletet hozott, amely sokakat felháborított. Elmarasztaló cikkek sorozata jelent meg az újságokban és az online oldalakon, és miután még a politika is nyomást gyakorolt, sejteni lehetett, hogy nem árt Rezesováéknak aggódniuk.

Másodfokon a Stubeczky Sarolta vezette tanács azzal kezdte, hogy kizárta az ügyből azt az előbb már említett műszaki szakértőt, aki az áldozatok hozzátartozóinak felkérésére még nemet mondott, de Rezesováék ajánlatára már rábólintott. Említsük meg: Melegh Gáborról van szó – ő írta azt a szakvéleményt, amely szerint a baleset gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. A szakember magyarázata szerint a FIAT sofőrje hirtelen kikanyarodott Rezesová elé, aki így – szegény – már tehetetlen volt. Meleghék végül addig méricskéltek, számolgattak, addig játszottak, ügyeskedtek a szögekkel és a másodpercekkel, míg szépen tisztára mosták védencüket, s végül áldozat lett a bűnösből.

Stubeczky Sarolta bíró viszont nem kért se Meleghből (akinek csodás Mercedes-gyűjteményéről nem véletlenül cikkezett a sajtó), se a szakvéleményéből. Nem ő volt az utolsó, akit eltanácsolt. Hétfőn kizárta azt a Kovács Miklóst is, akit még az elsőfokú tárgyalás előtt kért fel független szakértőként Rezesová ügyvédje, Novák Péter. Tökéletes jelölt lehetett, hiszen az elsőfokú tárgyaláson már a bíróság is ebben a minőségben alkalmazta. Stubeczky bíró szerint amúgy semmi gond nem lett volna az elemzésével, ha azt Novák írta volna, nem pedig egy „független szakértő”.

Az viszont érdekes, hogy az első fokon eljáró Fülöp Ágnes bíró miért vette figyelembe Melegh és Kovács szakvéleményét, s miért hozott felemás ítéletet egy rakás „nem kizárható” megjegyzés kíséretében? Mivel magyarázta, megkérdezte utólag valaki? Stubeczky tegnap azt mondta kollégájáról, hogy elég jó nevű közlekedési bíró, ítéletében mindent figyelembe akart venni, ezért aztán a Melegh irányította védekezést olvasva akár fel is menthette volna Rezesovát, bár közben érezte, hogy azért azt nem lehet. Ezért lett fogház (az „üdülésnek” számít), és ezért lett hat év. Mi lett volna, ha a bíró nem tart a következményektől? Mi történt volna, ha Rezesová nem Rezesová, csak egy ismeretlen, jómódú ember, aki csendben, zsebből kifizeti a legügyesebb szakembereket? Ha nincs ott a sajtó, ha nem figyel a politika? Ha nincs egy bevállalósabb másodfokú bíró? Akkor lehet, hogy simán végigmegy a történet – kiváló szakemberek itt, közepes ügyészek ott, Vádlott–Ügyészség 1–0.

Úgy gondolom, Rezesová társadalmunk jellemző szereplője. A pénzével, a BMW terepjárójával, az agresszív vezetési stílusával, az ülésen tartott fémviperájával. Saját vallomása szerint jó, felelősségteljes anya. Így vagy úgy, mindenki találkozott már vele, van, hogy férfiként, kopasz, kigyúrt hegyomlásként tekint reánk a magasból, van, hogy be sem látunk az elsötétített üveg mögé. Hány Rezesová ballag ki elégedetten a bíróságról, majd fizeti ki zsebből csodálatosan dolgozó embereit? Hány bíró hoz egymással tökéletesen ellentétes ítéleteket, amelyeket olvasva, nézve, figyelve, mintha két teljesen különböző üggyel foglalkoznának? Ki veszi őket elő, ki ellenőrzi őket? Senki.

Nem ártana megszívelni azokat a gondolatokat, amelyeket Stubeczky Sarolta a tegnapi ítélethirdetéskor mondott. A bíró szerint komoly gond van a magánszakértői vélemény intézményével, s ez ebben az ügyben „nagyon durván kiütközött”. Ezért talán törvénymódosításra lenne szükség, hogy objektívabbá tegyék az igazságszolgáltatást. Nem rossz ötlet – kezdésnek.

A szembenézés elmaradt: Rezesová még akkor sem vállalta fel az áldozatok hozzátartozóinak tekintetét, amikor az utolsó szó jogán beszélt. Még bocsánatkérő levelet sem küldött. Eljött ennek is az ideje. Ezzel (és a büntetés kitöltésével) lehetne lezárni ezt a tragédiát. Az áldozatokat ez sem hozná vissza, de gyógyírnek vagy legalább gesztusnak megfelelne.