Zila János

Vélemény és vita

Részben változó felállás

Nem várt eseményeket láthatunk az önkormányzati választások óta.

Október közepén már-már unalmasan régóta az volt a helyzet, hogy az egyik oldalon van egy olyan kormányerő, amely kimozdíthatatlan, verhetetlen, a másik oldalon pedig áll egy olyan baloldali ellenzék, amellyel akkor törlik fel a padlót, amikor úri kedvük úgy hozza. A képet színezte a Jobbik, amely igen erős eredményeket ért el, de azt gondoltuk felőle, hogy egy bizonyos szintet soha nem tud majd átlépni, így belátható időn belül nem lesz esélye a kormányzásra.

Mindenki azt várta, hogy a hosszú választási időszak lejártával lesz némi nyugalom, a kormányoldal folytatja munkáját, belekezd bizonyos rendszerek átalakításába, közben pedig a baloldali ellenzék tovább agonizál, keresi a kiutat, de valamilyen nagy változás segíthet csak rajta, egy új, erős személyiség, egy új párt, vagy valami hasonló. Nem egészen ez jött, bár a korábbi képletnek csak egyes részei változtak, az egész semmiképp.

Az eseményeket fejre állította a tervezett internetadó, illetve az annak nyomán megjelent relatív jelentős tüntetések. Mire megszületett a megfelelő válasz, amellyel lényegében lezárták volna az ügyet, jött a másik ügy, a kitiltási botrány. Ez lényegében ráépülhetett a korábbi mozgósításra, egyben az ügy jelentősen el tudott nyúlni, már csak azért is, mert az információkat szép lassan csepegtette az amerikai ügyvivő, ami azt jelentette, hogy a médiának mindig volt mivel foglalkoznia, mert mindig volt még újabb adalék.

Miközben a címlapok a netadó után az amerikaiak által lebegtetett korrupciós üggyel voltak tele, november elején Ózdon megismételt polgármester-választást tartottak, a múlt hét végén pedig Újpesten volt időközi választás. Előbbi helyen a Jobbik jelöltje nyert nagy arányban a kormánypárti jelölt előtt, az utóbbi esetben pedig a baloldali jelölt nyert a vártnál nagyobb különbséggel. Ezzel párhuzamosan újra és újra felbukkantak kisebb-nagyobb tüntetések. Alapvetően már ezek az események is elegendők voltak ahhoz, hogy sokan arra jussanak, hogy elkezdődött a Fidesz bukása, emellett a baloldali pártokban – csakúgy mint a Jobbikban – megfogalmazódott a remény, vagyis lényegében rögtön bejelentkeztek az irányítás átvételéért.
De mit mutatnak a közvélemény-kutatások? Ez azért fontos, mert két időközi választás eredményéből messze nem lehet egyértelmű és teljes körű következtetést levonni az országos pártviszonyokra nézve. Már csak azért sem, mert két helyen, két teljesen más miliőben, két különböző párt győzedelmeskedett.

A közvélemény-kutatások alapján lehet magabiztosan kijelenteni, hiszen a Nézőpont, az Ipsos és a Tárki legfrissebb felmérései is azt mutatják (bár eltérő mértékben), hogy a kormánypártok támogatottsága csökkent, nyilván a fent leírt ügyek miatt. Azt természetesen senki nem gondolja, hogy a Fidesz elvesztette volna a vezetést, de azzal is kevesen foglalkoznak, hogy a kormánypárti szavazóbázis messze nem omlott össze, hiszen az még a legnagyobb visszaesést mérő Tárkinál is több mint a kétszerese a második helyen álló Jobbikénak, és csaknem tíz százalékot ver rá az egykori baloldali összefogás pártjaira, ha azok mért támogatottságát összeadjuk. Vagyis az előny még mindig meggyőző, és azt is megállapíthatjuk, hogy az ellenzékiek nem tudtak gyarapodni.

Természetesen azt is fontos mindehhez hozzátenni, hogy a hirtelen népszerűségvesztés erős figyelmeztető jel a kormányoldal számára, hiszen a megváltozott helyzet kezelésében láthattunk hibákat.
Feni is a fogát a baloldal, olyannyira, hogy Gyurcsány Ferenc a DK kongresszusán már meg is fogalmazta az igényt a kormány idő előtti megbuktatására és a 2016-os előre hozott választásokra. A baloldali pártoknak azonban nem igazán van okuk a túlzott magabiztosságra. Már csak azért sem, mert a tüntetők őket sem túlzottan szeretik, sőt elhangzott az a kijelentés is, hogy az ellenzéket már leváltották, és most megtennék ezt a kormányoldallal is.

Ez a kijelentés sem teljesen igaz.

A bal­oldali pártokat a Fidesz döngölte a földbe, és helyzetüket most az teszi kilátástalanná, hogy az elégedetlenkedők nem szándékoznak lehajolni értük, és felemelni őket. Új szerveződést ugyanakkor még nem látunk felemelkedni, talán Várady Zsolt kijelentéseiből látszott ennek a szándéka. Ő januárban indítana egy újabb tüntetési hullámot, de nem tudjuk, hogy addig hogyan változik az egész ügy klímája. Ne feledjük, hogy a Fidesszel szemben nem túl könnyű felépíteni egy ellenzéket, a politika nevű játékot ők sem ma kezdték. Új pártot létrehozni és igazán megerősíteni amúgy sem egyszerű vállalkozás. Az LMP példája jól mutatja, hogy ehhez szükség van magas fokú országos szervezettségre, ami nem megy két perc alatt, emellett pedig kell hozzá egyfajta karakán fellépés is.

A kormányoldal vesztett ugyan a népszerűségéből, de ma még nem tudjuk, hogy ennek mi lesz a kifejlete. A meglévő baloldali pártok számára ez az egyetlen pozitívum, az viszont nem látszik, hogy ők képesek lennének kijönni a gödörből. Új ellenzéket, új baloldalt építeni lehet, de nem fog két perc alatt kinőni a földből egy olyan szereplő, amely rögtön komoly kihívóvá válik.