Rejtély

Az egyik ilyen, hogy az egészségtelen életmódnak köszönhetően kedvezőtlenek a népegészségügyi mutatóink, ezek között hangsúlyosan említi a dohányzást ekképpen: „A magyarok Európa legerősebb dohányosai között vannak. A magyar felnőttek több mint negyede (26 százalék) napi rendszerességgel dohányzik, ami ugyan csökkenést jelent a 2000-ben tapasztalt harminc százalékhoz képest, de még mindig a harmadik legmagasabb aránynak számít az uniós országok között.” Érdekes ellentét, hogy szintén ebben az évben pár hónappal ezelőtt az európai egészségügyi fogyasztói index ennek gyökeres ellentétéről számolt be: a Magyarországon vizsgált, tizenöt év feletti népesség körében jóval kevesebb cigarettát vásárolnak az európai átlagnál.

Több olyan kevéssé reális adatot is felsorol a jelentés, amely „Horrorfalvának” festi le hazánkat, ahol olyan kritikátlan körülmények között élnek az emberek, így nem is csoda, hogy a többség valamilyen kórtól döglődik. És ha esetleg kezeltetni szeretné a baját, akkor sincsenek túl jó kilátásai a bizottsági jelentés szerint, ugyanis Magyarország „viszonylag keveset költ egészségügyre”. Érdekesség, hogy a GDP-arányos 2015-ös 7,2 százalékos egészségügyi kiadásokra fordított összeget éppen egy 2005-ös adattal hasonlítják össze, amikor ugyanez a szám nyolc százalék volt.

Azt természetesen nem jegyzik fel, amit egyébként a Központi Statisztikai Hivatal márciusban már megtett, vagyis, hogy ugyanez az adat egészen 2009-ig lejtmenetben csökkent, majd az esés a következő években mérséklődött, 2014 óta pozitív tartományba került, majd 2015-ben elérte a GDP-növekedés mértékét.
A végére pedig még egy pikáns kijelentés: az egy főre jutó egészségügyi kiadás lassú növekedése leginkább a közkiadások szigorú féken tartásának volt köszönhető. Érdekes volt olvasni ezt a megállapítást főleg annak fényében, hogy éppen a napokban jelentette be Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár, hogy még decemberben csaknem ötvenötmilliárdot költenek csak kórház-kompenzációra, az alapellátó fogorvosok pedig összesen 7,6 milliárd forintot kapnak, ami praxisonként hárommilliós pluszt jelent. Ez persze csak szemelvény, az ágazat kiemelt jelentőségét jobban jelzi, hogy az E-Alap kiadási oldalán 2010-ben még 1476 mil­liárd, idén viszont már 2222 milliárd áll majd a tervek szerint.

Valamiért viszont az Európai Bizottság jelentéséből ezek az adatok kimaradtak.