Vélemény és vita
Régiós elsőség
Álláspont. A napokban tette közzé a Magyar Nemzeti Bank idei növekedési jelentését, amelyben 2030-ig a jólét jelentős növekedését eredményező makrogazdasági pályát mutattak be a szakértők
Eszerint ha teljesülnek a gazdasági célok, eddig az időpontig utolérhetjük Ausztriát, ami a jegybank szerint 2021 és 2025 között a bruttó hazai termék (GDP) ötszázalékos növekedését feltételezi. Nos, 2030 és az osztrák színvonal még messzinek tűnik, de mindenképpen jó hír, hogy az idei harmadik negyedévben elértük az ötszázalékos GDP-bővülést. Tíz éve nem volt ilyen növekedés. Szintén jó hír, hogy a magyar gazdaság bővülésének üteme a negyedik negyedévben is jóval meghaladja a négy százalékot, éves szinten pedig 4,3 és 4,5 százalék körül mozoghat. Mindezt pedig saját magunk értük el, hiszen elmúltak már azok az idők, amikor a gazdasági növekedésnek leginkább az uniós támogatásból megvalósuló beruházások adtak lendületet. Ezek továbbra is meghatározóak, viszont uniós pénzek nélkül is óriási tartalékok vannak még a gazdaságban.
A harmadik negyedéves növekedést leginkább két tényező idézte elő, egyrészt a két számjegyű keresetnövekedésből adódó fogyasztásbővülés, másrészt a hazánkban előállított termékek és szolgáltatások meglehetősen kelendőek a világpiacon, azaz emelkedik az export. A magyar kivitel teljesítménye tavaly haladta meg először a százmilliárd eurót – ami 31–32 ezer milliárd forint –, és az idén ennél is jobb eredményre lehet számítani. Apró szépséghiba, hogy az itt termelő multinacionális vállalatok esetében a technológia nem itteni, viszont a megtermelt értékeket mi, magyarok állítjuk elő. Másrészt a dinamikus exportból adódó kereskedelmi többlet lehetővé teszi, hogy az állam is többletbevételhez jusson, ami a jóléti kiadásoknak is adhat egy újabb löketet. Itt pedig nem szabad elfeledkezni a kormány által bevezetett családi otthonteremtési kedvezményről, ami önmagában óriási lendületet ad a lakásépítéseknek, az építőiparnak, ezzel együtt a beruházásoknak, ami szintén GDP-növelő tényező. Így teljesedik ki ez a jó értelemben vett ördögi kör. Tegyük azt is hozzá, hogy a baloldali, szociálliberális kormányok eladósodottságot eredményező, a külső forrásokra és kölcsönökre építő gazdaságpolitikája a csőd szélére sodorta hazánkat, és kis híján Görögországhoz hasonlóan a nemzetközi hitelezők markában maradtunk. Szerencsére a relatív magas GDP-növekedés és az alacsony költségvetési hiány miatt az államadósság is évről évre csökken. A magyar gazdaságot a 2013-as fordulatot követően, amikor beérett a sokat támadott unortodox jegybanki és költségvetési politika gyümölcse, dinamikus és fenntartható növekedési pálya jellemzi. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a harmadik negyedéves eredményünkkel régiós összevetésben Magyarország az első helyen áll, és az Európai Unióban csak az ír gazdaság előzte meg hazánkat. Ehhez társul az is, hogy a minket meglehetősen gyakran bíráló és kritikus Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap az elmúlt időszakban felfelé módosította a gazdasági növekedésünk ütemére vonatkozó előrejelzését.
Magyarországon a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) – amely attól különbözik a GDP-től, hogy a külföldről kapott és az oda juttatott tulajdonosi jövedelmet is tartalmazza – húsz év alatt csaknem megháromszorozódott. Ausztriától még mindig messze vagyunk, de e két évtized alatt sokkal nagyobb volt a magyar gazdaság növekedési üteme, mint nyugati szomszédunké. De függetlenül attól, hogy mikor és hogyan érjük utol Ausztriát, Magyarország negyedévről negyedévre jelesre vizsgázik gazdasági növekedésből, ami jólétet teremt.
A harmadik negyedéves növekedést leginkább két tényező idézte elő, egyrészt a két számjegyű keresetnövekedésből adódó fogyasztásbővülés, másrészt a hazánkban előállított termékek és szolgáltatások meglehetősen kelendőek a világpiacon, azaz emelkedik az export. A magyar kivitel teljesítménye tavaly haladta meg először a százmilliárd eurót – ami 31–32 ezer milliárd forint –, és az idén ennél is jobb eredményre lehet számítani. Apró szépséghiba, hogy az itt termelő multinacionális vállalatok esetében a technológia nem itteni, viszont a megtermelt értékeket mi, magyarok állítjuk elő. Másrészt a dinamikus exportból adódó kereskedelmi többlet lehetővé teszi, hogy az állam is többletbevételhez jusson, ami a jóléti kiadásoknak is adhat egy újabb löketet. Itt pedig nem szabad elfeledkezni a kormány által bevezetett családi otthonteremtési kedvezményről, ami önmagában óriási lendületet ad a lakásépítéseknek, az építőiparnak, ezzel együtt a beruházásoknak, ami szintén GDP-növelő tényező. Így teljesedik ki ez a jó értelemben vett ördögi kör. Tegyük azt is hozzá, hogy a baloldali, szociálliberális kormányok eladósodottságot eredményező, a külső forrásokra és kölcsönökre építő gazdaságpolitikája a csőd szélére sodorta hazánkat, és kis híján Görögországhoz hasonlóan a nemzetközi hitelezők markában maradtunk. Szerencsére a relatív magas GDP-növekedés és az alacsony költségvetési hiány miatt az államadósság is évről évre csökken. A magyar gazdaságot a 2013-as fordulatot követően, amikor beérett a sokat támadott unortodox jegybanki és költségvetési politika gyümölcse, dinamikus és fenntartható növekedési pálya jellemzi. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a harmadik negyedéves eredményünkkel régiós összevetésben Magyarország az első helyen áll, és az Európai Unióban csak az ír gazdaság előzte meg hazánkat. Ehhez társul az is, hogy a minket meglehetősen gyakran bíráló és kritikus Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap az elmúlt időszakban felfelé módosította a gazdasági növekedésünk ütemére vonatkozó előrejelzését.
Magyarországon a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) – amely attól különbözik a GDP-től, hogy a külföldről kapott és az oda juttatott tulajdonosi jövedelmet is tartalmazza – húsz év alatt csaknem megháromszorozódott. Ausztriától még mindig messze vagyunk, de e két évtized alatt sokkal nagyobb volt a magyar gazdaság növekedési üteme, mint nyugati szomszédunké. De függetlenül attól, hogy mikor és hogyan érjük utol Ausztriát, Magyarország negyedévről negyedévre jelesre vizsgázik gazdasági növekedésből, ami jólétet teremt.