A német ábrándok ma negatívak. Ne mondják fel az állásunkat, ne emeljék fel a házbért, az adót, tudjunk törzskocsmáinkban nyugodtan sörözni, s a politikai osztály a migránsokkal ne idézze fel olyan szemtelenül a ránk váró végzetet – sorolják ábrándjaikat a kisemberek. Hitler idején, egy sikerregény címének köszönhetően jelszóvá vált, hogy a németség Volk ohne Raum, nép tér nélkül, ma – mint Michael Paulwitz írásának címe sugallja – Raum ohne Volk, egy nép, amely nem tudja kitölteni a rendelkezésére álló teret. Az „etnikai németek” rövidesen kisebbséget fognak alkotni: a statisztikák szerint a 15 és a 45 év közötti korosztály egynegyedét a bevándoroltak és leszármazóik teszik ki, a 15 éven aluliaknál pedig a harmadát. Az arányok összességükben is rosszak: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a nyolcvanmilliós Németország lakóiból 17,1 millió migráns háttérrel rendelkezik, s rövidesen a mai 45-65 év közti, hagyományosan sokat befizető korosztály helyébe lépők közt húsz éven belül nem a német etnikum lesz a meghatározó. Az adókat ők már gyengén fogják kitermelni, s a szociális állam szükségleteihez sem fognak a megfelelő arányban hozzájárulni, de a fegyvertelen hódítás ősi játékszabályainak megfelelően övék lesz az utca. S aki ezt szóvá teszi, azt az elit irracionális félelmek keltésével és rasszizmussal vádolja: a Bundestag képviselői még nem látják a Loch Ness-i szörny hátát. Az idén eddig 1,6 millió migráns érkezett, s az elkövetkező öt évben – ha valóban lesznek is megszorítások – számuk eléri a három–négy milliót. S főképp 15 és 45 év közötti férfiak jönnek, akik nőt akarnak, s mint hazájukban, adott esetben nem fognak visszariadni itt sem az utcai harcoktól.
Dietrich Murswiek, a freiburgi egyetem államjogot okító professzora a kancellár asszony által meghirdetett Willkommenskulturt nem véletlenül nevezte államcsínynek, ami ellen a szavazócédulák csak kevés védelmet nyújtanak. S a felmérések sem, hiszen a németek 81 százaléka elutasítja a burka és egyéb fátylak viseletét, a török vízummentességet, valamint a kettős állampolgárságot. Merkel mint egy virtuóz lélekidomár és puccsista, nem változtat a bevándorlási kurzuson. „Mérlegelésünk abszolút helyes volt” a menekültkérdésben – jelentette ki a berlini, saját bevallása szerint is keserű választási kudarc után. „Nem mindent csináltunk jól. Túl sokáig tartott, amíg a menekültkérdést a maga egészében átláttuk”, de „sokat tanultunk a történtekből.” A merkeli arc, amit a fotó megörökített, változatlanul barátságos; a mosoly a fotósműfaj rémuralma lett, még Hillary Clintonnak is mosolyognia kellett eszméletvesztés közepette. A „wir schaffen das”, a megcsináljuk üres formává lett – kezdi már a kancellár is, „egyesek provokatívnak érzik”, pedig csak „ösztönzésképp, elismerőleg mondtam”.
A merkeli „engedékenység” aligha jelent többet, mint hogy a politikai elit nem feltétlenül s nem mindenáron akarja a rosszat. Bár a zöldekre még ez sem igaz. Csúcspolitikusuk, Katrin Göring-Eckardt a migránsáradat láttán nárcisztikusan nihilista gyönyörrel jelentette ki, hogy „országunk gyökeresen meg fog változni, mégpedig drasztikusan. S én ennek örülök”. S Berlinben, Friedrichshain-Kreuzbergre már ma is a „kőkemény maffiózó bűnözés a jellemző”. Aki ezt mondta, nem más mint a kerület zöld polgármester asszonya, Monika Hertmann, migránsok és jogsértők pártfogója. Utóbbiak, a ’68-asok unokái nemrég kijelentették, hogy néhány év, s Kreuzberg lesz egész Berlin. Aztán következik az egész ország.
Dietrich Murswiek, a freiburgi egyetem államjogot okító professzora a kancellár asszony által meghirdetett Willkommenskulturt nem véletlenül nevezte államcsínynek, ami ellen a szavazócédulák csak kevés védelmet nyújtanak. S a felmérések sem, hiszen a németek 81 százaléka elutasítja a burka és egyéb fátylak viseletét, a török vízummentességet, valamint a kettős állampolgárságot. Merkel mint egy virtuóz lélekidomár és puccsista, nem változtat a bevándorlási kurzuson. „Mérlegelésünk abszolút helyes volt” a menekültkérdésben – jelentette ki a berlini, saját bevallása szerint is keserű választási kudarc után. „Nem mindent csináltunk jól. Túl sokáig tartott, amíg a menekültkérdést a maga egészében átláttuk”, de „sokat tanultunk a történtekből.” A merkeli arc, amit a fotó megörökített, változatlanul barátságos; a mosoly a fotósműfaj rémuralma lett, még Hillary Clintonnak is mosolyognia kellett eszméletvesztés közepette. A „wir schaffen das”, a megcsináljuk üres formává lett – kezdi már a kancellár is, „egyesek provokatívnak érzik”, pedig csak „ösztönzésképp, elismerőleg mondtam”.
A merkeli „engedékenység” aligha jelent többet, mint hogy a politikai elit nem feltétlenül s nem mindenáron akarja a rosszat. Bár a zöldekre még ez sem igaz. Csúcspolitikusuk, Katrin Göring-Eckardt a migránsáradat láttán nárcisztikusan nihilista gyönyörrel jelentette ki, hogy „országunk gyökeresen meg fog változni, mégpedig drasztikusan. S én ennek örülök”. S Berlinben, Friedrichshain-Kreuzbergre már ma is a „kőkemény maffiózó bűnözés a jellemző”. Aki ezt mondta, nem más mint a kerület zöld polgármester asszonya, Monika Hertmann, migránsok és jogsértők pártfogója. Utóbbiak, a ’68-asok unokái nemrég kijelentették, hogy néhány év, s Kreuzberg lesz egész Berlin. Aztán következik az egész ország.