Rasszvágányon

A rasszizmus közkedvelt téma a médiában; általában a baloldali, illetve liberális sajtó szereti narratíváját erősíteni az idegenellenesség hazánkban tapasztalható minden vélt vagy valós megnyilvánulásával, különösen a kormány bevándorlásellenes kampánya óta. Érthető: a sztereotipizálás nem jobb- vagy baloldali, hanem emberi tulajdonság, mindegy, hogy faji, nemi vagy éppen politikai ideológiai hovatartozáshoz kapcsolunk tulajdonságokat akár előítéleteink, akár tapasztalataink alapján. Erre jön rá az úgynevezett szelektív észlelés és a megerősítő torzítás: kiszúrjuk azokat az eseteket, amelyek látszólag a mi véleményünket támasztják alá – jön a na ugye élmény –, mi több, még a memóriánkba is mélyen beleég a dolog. Van alapja a magyarokat rasszistának tartó sztereotípiának is: statisztikák mutatják, hogy a vasfüggönyön innen élő népek kevésbé rajongói a multikultinak, mint eggyel nyugatabbra, főleg a migrációs válság óta.

Az már kevésbé érthető, hogy néhány médium miért gondolja, hogy az erre vonatkozó általánosítás megengedhetőbb és etikusabb, mint a primer rasszizmus. Mindenesetre az Index és a 444 is belesétált saját torzított észlelésének csapdájába, nemcsak érdemi utánjárás nélkül, hanem kizárólag a neki tetsző szemponttal azonosulva hozott egy újabb cikket egy újabb „rasszista” ügyről.

A történet egy kenyai állampolgárságú, de saját bevallása szerint Bécsben, az ENSZ-nél dolgozó édesapja révén osztrák tartózkodási engedéllyel rendelkező, huszonegy éves fiatalembernek (C.) és barátjának sztorija arról, hogy hogyan ragadt az idelátogató C. majdnem Budapesten, miután a város minden pontján kirekesztéssel és rasszizmussal találkozott. A sztori magja annyi, hogy a fiatalember úgy akart felszállni a hazafelé tartó buszra, hogy – bár a társaság még az előre váltott jegyen is feltüntette, hogy érvényes EU-s útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal kell az utasnak rendelkeznie, és negyedórával az indulás előtt a busznál kell lennie – C. két perccel az indulás előtt érkezett, és e papírok nélkül. A buszsofőr a protokoll szerint ellenőrizte, és ennek megfelelően nem engedte felszállni. A fiatal ezt követően a MÁV bécsi Railjet-járatát választotta, itt útközben magyar és osztrák rendőrök ellenőrizték – az osztrák egyenruhás segítségével lekérdezve a nemzetközi körözési rendszerből is –, majd útjára engedték.

Eddig a tényjellegű elemek, most jönnek a szubjektív részek: C. szerint idegengyűlölet és rasszizmus van Magyarországon, ugyanis mindez azért történt vele, mert fekete bőrű. Hiszen a buszmegálló környékén több taxis nem állt meg neki, biztosan a bőrszíne miatt, a vonaton, ahová nem vett helyjegyet, egy idős hölgy nem szerette volna, ha mellé ül, sőt, állítólag még nézte is C.-t, nyilván ugyancsak rasszizmusból. Majd jöttek a magyar rendőrök, akik szúrópróbaszerű ellenőrzést végeztek – kitalálhatják, miért pécézték ki C.-t –, nekik a fiatal szintén a tartózkodási engedélyét lobogtatta, meg egy telefonnal készített fotót (!) az útleveléről. Végül az osztrák rendőr segítségével a nemzetközi lekérdezés is megvolt, a rendőrök meg elmentek, de C. az Indexnek hazánkkal kapcsolatban azt mondta, hogy „2018-ban már itt sem kéne senkinek rasszista vagy vallási megkülönböztetést elszenvednie”. A 444-nek még azt is hozzátette, hogy csak azon gondolkodik, „mikor lesz vége ennek az egész gyűlölködésnek. (…) Miért kell félelemben élnem vagy lehajtott fejjel járnom, mert nem vagyok fehér?”

A történet Ez van, ha az ember színes bőrű, és megpróbál Pestről hazajutni Bécsbe címmel jelent meg, és futott hosszan az Index laptetején, Hétköznapi rasszizmus: Csak átugrott Bécsből Budapestre, alig jutott haza, csak mert kenyai címmel pedig a 444-en futtatták. Ami még akkor is rosszindulatú, egyoldalú hangulatkeltés, ha betűről betűre elfogadjuk C. verzióját, hiszen mindenki a munkáját végezte, s ennyi erővel a közlekedési lámpára is rá lehet fogni, hogy rasszista, mert éppen pirosra váltott C. előtt, holott előtte egy csomó fehér embert meg átengedett. Ettől még nyilván nem kizárt, hogy valóban minden egyes szereplő rasszista volt a történetben, de ugyanígy az sem, hogy C. pusztán az ENSZ-es papírokkal megszokott kivételezést hiányolta a rigorózus magyar oldalon. Mindkét forgatókönyvnek ugyanakkora az esélye, de a lényegen nem változtat, miszerint C. azon kesergett, hogy nem engedték meg neki jófejségből a szabályok áthágását a bőrszíne és/vagy az ENSZ-es kutyabőr miatt.

Egy pillanatra visszatérnék a címadásra is, amely azóta változatlan mindkét portálon, hogy mind a busztársaság, mind a rendőrség cáfolta C. vádjait, és javasolnék egy másikat. Például ezt a hosszabb, de valóságnak jobban megfelelőt: „Felkészületlen külföldi fiatal útlevél nélkül próbált meg utazni két ország között, még a jegyén lévő információkat sem olvasta el, majd a bőrszínére hivatkozva méltatlankodott, hogy nem kivételeztek vele Magyarországon, mi meg szerettünk volna egy újabb rasszistázó sztorit, ezért minden szavát elhittük és igazságként közöltük”. Valahogy így.