Nagy Ottó

Vélemény és vita

Ragaszkodás

Üresen álló tárolók ugyanis egyáltalán nem jellemzik a mezőgazdaságot sem hazai, de még világviszonylatban sem...

Megalakult tegnap a GMO-mentes Magyarországért Egyesület, ami így elsőre kicsit száraz hírnek tűnhet, valójában igenis nagy tett, ha úgy tetszik, hétmérföldes csizmában megtett lépés. Annak persze nem az első, mert azt az első lépést akkor tettük meg, amikor az alaptörvényben deklaráltuk hazánk GMO-mentességét. Amit egészen biztosan lehet valamilyen illiberális lépésnek is tekinteni, de mi ne tekintsük annak, inkább ésszerűnek, vagy ilyen környezetben lehet talán azt is mondani, természetesnek.

Ilyen természetes lépéseink még vannak, például Magyarország ratifikálta először a GMO-mentességről szóló egyezményt, majd „saját hatáskörben” elsőként tiltotta ki a génmódosított anyagokat a köztermesztésből. Ehhez a sorhoz tartozik, hogy ősztől vagy legkésőbb januártól a boltokba kerülő árukon védjegy tanúsítja majd a „GMO-mentes minőséget”. Ami nem lesz kis feladat, kíváncsi vagyok, például a csemegepultban a sokféle szeletelt párizsi mellett milyen módon történik majd ez a jelölés, tekintve, hogy a közkedvelt vörösáru gyakran tartalmaz szóját. Onnan meg egyenes út vezet ugye Dél-Amerikába az importon keresztül. Mindenesetre lehet, hogy egy egyszerű táblával megoldják ezt a kérdést, és felesleges a kukacoskodás, de egy rendes párizsi, virsli, szafaládé vagy krinolin ennyit megér, akkor is, ha a többségük nem szerepel a felvágottak listáján.

A frissen alakult egyesület távlati céljai között azonban ennél magasztosabbak és persze megint ésszerűbbek szerepelnek, szeretnék például elérni, hogy ez a vállalt és reményeik szerint elérhető és fenntartható GMO-mentesség segítse a magyar mezőgazdaság versenyképességét. Ennek érdekében népszerűsítik majd a „mentes” termékeket, és minél több tagot is várnak. A bővülés mellett megoldást keresnek a szója kiváltására is, hiszen valahogyan a versenyképes mezőgazdasági termelést is fenn kell tartani, és Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára ezzel kapcsolatban azt sem zárta ki, hogy régi, elfeledett takarmányozási technológiákhoz kell visszanyúlni. Ami egyáltalán nem biztos, hogy azt jelenti, hogy mivel régi, ezért rossz és elavult. Lehet, hogy egészen mást jelent, lehet, hogy a régi, elfeledett bölcsesség mellett az egészséget is jelenti. De ha a józan paraszti észt vesszük alapul, akkor az ésszerűséget mindenképpen.

Hogy jobban megértsük, sok támogatója van a genetikailag módosított növények termesztésének még itthon is, indokaik nagyon leegyszerűsítve így szólnak: azok többet teremnek. És bizonyos körülmények között igazuk van, a módosított növény több termést ad(hat). De mi lesz a több terméssel? Vajon jobb áron lehet eladni? Hát ez egyáltalán nem biztos, sőt, ha nagyon jó a gabonatermés, sőt pontosítsunk, a kukoricatermés, akkor nagyon szépen képesek zuhanni a tőzsdei árak. És ha zuhannak, és hónapokig nem emelkednek, akkor a sok kukoricával bizony nem sokat lehet kezdeni. Tárolni leginkább, de azt is csak darab ideig, még akkor is, ha ez a darab idő esetleg hónapokat vagy egy egész esztendőt jelent, mert jön a másik termés, és kell a hely a raktárban. Üresen álló tárolók ugyanis egyáltalán nem jellemzik a mezőgazdaságot se hazai, de még világviszonylatban sem.

Azt már viszonylag könnyen le lehet vezetni, hogy kevesebb termést, de nem keveset, ez fontos, csak egy picivel kevesebbet, jobb áron lehet értékesíteni. Meg lehet tekinteni a tőzsdei jegyzések ingadozását hőségben, aszályban, amelyek alacsonyabb hozamokat feltételeznek, emelkednek. Ha jön az eső, akkor pedig esnek. Ha egy átlagtermés esetleg még, és most legyünk túlzók, egészséges is, akkor azt is hajlandó megfizetni a piac. Mert a vásárló is hajlandó megfizetni, és most kicsiben elég csak a méregdrága biopiacokra gondolni. Arra is érdemes gondolni, hogy egyre többen hajlandók nemcsak a mozgás, hanem a táplálkozás segítségével védeni egészségüket, és erre komolyan áldozni is.

Ez is a fogyasztó joga, meg az is, hogy nyomon követhessék az asztalukra kerülő élelmiszerek útját, s ellenőrizhessék génmódosítás-mentességét. És ehhez sokkal nagyobb és elidegeníthetetlenebb joguk van, mint a túlbuzgó aktivistáknak a plakátrongáláshoz. Ami azért érdekes, mert az ellenzéki plakátokat furcsa módon nem rongálja senki, a társadalomnak az a része, és ez bizony a nagyobbik, elfogadja őket. Hasonlóan kellene gondolkodnia a GMO-lobbinak is, tudomásul venni, hogy vannak olyanok – és talán állíthatom, hogy ez a társadalom nagyobbik és ráadásul politikamentes része –, akik köszönik szépen, de nem kérnek a módosított termékekből, és ragaszkodnak a régihez.