Ha így halad a világ, lassan oda kerülünk, hogy a vidéki szatócsboltok kínálatában is kötelezően szerepelni fog egy-egy UAS – mert ha mégsem, leszólják a népek a tulajt, mondván, ennek még drónra sem futja. Ezt a helyzetet a pénzügyminiszter és a NAV szemszögéből akár üdvösnek is tarthatnánk – ám menten beborul a (műszaki) kedvünk, ha áttekintjük, hol, hogyan és legfőképp mekkora teljesítménnyel kommunikálnak gazdájukkal e fejünk fölött egyre gyakrabban föltűnő-röpködő masinák. A kép több mint kaotikus. Nézzük elsőként a „holt”: akad olyan kütyü, amely a mobiltelefonok, más a rádióamatőrök, harmadik a WiFi, negyedik a mikrohullámú sütők, az ötödik a nemzetközi a légi forgalom sávtartományában dolgozik. Képernyőn – szakmai szóval panorámavevőn – nézve egy szakember számára e káosz okán nyálcsordító interferenciák és modulációk alakulnak ki – amelyek a hús-vér valóságban ripsz-ropsz rémes, hajmeresztő helyzetekbe, kínos emberhalálokba torkollhatnak. Csak egy példa: Józsika édesapja a legnagyobb jóindulattal beszerzi az aktuálisan menő távol-keleti gépmadarat, kimennek a mezőre, emide szállnak, amoda beesnek – miközben a tőlük légvonalban két kilométerre lévő polgári reptérre landolni készülő pilóta nem érti, mi az a kiirthatatlan, az összes életfontosságú információt felülíró kerregő moduláció a hangszórójában.
Mondhatjuk erre persze, a gépmadár sofőrje azért kapott kiképzést, hogy vészhelyzetben rádió nélkül is letegye a vasat a mezőszélre – csakhogy ez nem vészhelyzet, hanem mesterségesen előidézett károkozás. Akkor is, ha Józsika édesapja műszaki analfabéta és a világ legjobb szívű embere.
A teljesítmény ugyancsak kényes kérdés: némelyik gyártónál úgy repkednek a Wattok, mint viharban a bugyik a szárítókötélről. Márpedig a rádiósugárzás mentül erősebb, annál messzebb hallatszik. Ez ilyen faék egyszerűségű fizikai tény. Summa summarum, ha nem akarunk UAS miatt lezuhant gépet, sérültet, halottat, sürgősen lépni kell.