Vélemény és vita

Quaestor 2.

Álláspont. Igen. Most talán egyszer s mindenkorra világossá válik, hogy nem lehet a politikához közel engedni az ilyesféle alakokat.

Mint Simicska és Tarsoly – csak hogy friss legyek és időszerű. Ugyanis az ilyesféle alakok ugyanazt akarják. Mind. A politika segítségével még több pénzt szerezni.

Ezt akarta a mi Lajosunk is. Minden más máz volt a szándékon. Ezt akarta Tarsoly is. És látjuk, mi a vége.
És ezt akarta az összes, huszonöt év alatt. Aztán a virtuális térben, a csinált nyilvánosságban elindulhat a politika nyilvános likvidálása.

Tarsoly politikusok bizalmába férkőzött. Így kaphatott tizenhétmilliárd hitelt Gyurcsánytól. És ha Orbántól kapta volna, most ezért (is) Orbán lemondását követelné a csinált és hazug nyilvánosság. A virtuális valóság nagyon is valóságos vesztőhelye. De erről most nincsen szó. Most csak arról van szó, amiről szó lehet. A láthatatlan kéz beintett, és megszólaltak a sípok, dudák, fanfárok és kürtök.

„Orbán bennfentes kereskedelmet folytatott – börtönbe vele!”
„Orbán vagyonát zárolni kell!”
„Szijjártó diplomata-útlevélhez segítette Tarsolyt!”

A tények már nem számítanak. Igazából azok szoktak a legkevésbé számítani. Most az számít, hogy a hiénák úgy érzik, fogást találtak. És a hiéna kitartó is, meg undorító is. Pont olyan, ahogy most látjuk.
A Quaestor bedőlt. Mert vezetői gazemberek voltak. Trükköztek, aztán rájuk dőlt a bolt. S a trükközéshez hozzátartozott az is, hogy a legjobb képet festették önmagukról a megfelelő helyeken. Nyilván ezért kaptak a baloldaltól tizenhétmilliárdot. Aztán fordult a kocka, hát megkeresték az új embereket. És támadtak az érzékeny pontokon. Győri ETO. S közben folyt a pilótajáték. A könyvvizsgálók kiadták évről évre a jelentést: minden rendben. Mint a Standard & Poors hitelminősítő, amely az évszázad eddigi legnagyobb gazdasági világválságát előidéző Lehman Brothers papírjait tíz nappal az összeomlás előtt tripla A-ra minősítette. És? Történt valami vele? Semmi. Ma is minősít, és a világ visszafojtott lélegzettel várja a verdiktjeit.

Szóval Tarsoly beférkőzött és támogatott és szponzorált és odafigyelt és jóban volt. És lett diplomata-útlevele. (Nézzük már meg, kiknek volt ilyen holmijuk az elmúlt huszonöt évben, és kiktől kapták. Lesz meglepetés…)

Aztán kidőlt a bili.

A Buda-Cash után. S az is tény, hogy már február végén, éppen a Buda-Cash csődje utáni napon utasította a miniszterelnök a minisztereit, nézzék meg, van-e közpénz brókercégnél, s ha igen, azonnal vegyék ki.
Ezt kellett tennie. És akik most szemérmesen és politikai céljaiknak megfelelően az állam pénzéről beszélnek, „amelyet bezzeg kimentett Orbán, de az embereket pácban hagyta”, más alkalmakkor előszeretettel hangsúlyozzák, hogy az államnak nincs pénze, mert az állam pénze az emberek pénze.

Igen. Vagyis Orbán az emberek pénzét mentette ki. Februárban. Mert egy kormányülésen utasította minisztereit. És a hiénák most azt a sípot fújják még, hogy Orbánnak kötelessége megmenteni az összes kisbefektetőt. Rendben van, én benne vagyok. Csak szerényen emlékeztetnék, amikor a devizahitelesek megmentésén dolgozott a kormány, akkor évekig hallgattuk ugyanezektől, hogy miért kell megmenteni őket, hiszen tudták, a devizahitel kockázatos, és különben is, egy ideig ők jártak jobban a kamatokkal.
Nem, nem tudták. És a bankok egy idő után nem is adtak forinthitelt. És a devizahitelesek esetében az otthonaikról volt szó, az forgott kockán. De ha ez a logikai vezérfonal a baloldal és a liberálisok szerint az ő esetükben, akkor a brókercégeknél elhelyezett pénzek esetében miért nem ugyanez a logika érvényes? Akik a Quaestornak adtak megbízást a pénzükkel való játékra, nem tudták, hogy kockáztatnak? Csak azok, akik devizahitelt vettek fel, hogy lakást vegyenek vagy felújítsák a régit? Vagy…

Nincsen vagy. Frontális támadás van. És mondom: a tények már semmit sem számítanak. Olyannyira nem, hogy a TASZ – ott gyűlt össze a legtöbb hülye az elmúlt években! – már azt követeli, hozzák nyilvánosságra a miniszterelnök híváslistáit.

Ez egész egyszerűen hihetetlen. Ilyen tényleg nincs a világon. Illetve látjuk, mégis van. Amúgy pedig, jó Istenem, hogy ezek tényleg milyen idióták, és tényleg mennyire nincsen fogalmuk semmiről… Ha van híváslista a galaxisban, amiben nem találnának semmit az égvilágon, az Orbán híváslistája.

Viszont ha nyilvánosságra kerülne, akkor lenne vége a jogállamnak. Végképp. Mert annak létét a csinált nyilvánosság már most erősen megkérdőjelezi. Ja, és hogy el ne felejtsük: ezt a csinált nyilvánosságot, ezt a virtuális teret, ahol a vesztőhelyek sorakoznak, ezt nevezik sajtószabadságnak.

Hát, ezért tényleg kár volt rendszert váltani. Olyan ez, mintha egy marslakónak megmutatnánk az Abigélt, utána pedig a Való Világ akárhányat, és feltennénk neki a kérdést, szerinte melyik volt az emberibb rendszer, amelyikben ez vagy az készült. Szegény marslakónk, megfelelő információk hiá-nyában ezen premisszák szerint helyesen választaná az Abigél rendszerét.

Így jártunk a sajtószabadsággal is. Ami ma zajlik hírszolgáltatás néven, és ami folyik az interneten „vélemény” meg „kommentelés” címén, az semmiben sem különbözik a Rényik meg Szabó Lászlók egykori nyilvánosságától. Illetve dehogyisnem. Ez sokkal rosszabb, aljasabb és silányabb. És embertelenebb. És szabadságnak becézgeti önmagát.

Na ez az, amihez a hetvenes-nyolcvanas években egyetlen sajtóorgánumnak sem lett volna pofája.

 

Bayer Zsolt: Quaestor 2.Igen. Most talán egyszer s mindenkorra világossá válik, hogy nem lehet a politikához közel...

Posted by Magyar Hírlap on 2015. március 31.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom