Vélemény és vita
Protokollfőnök
Álláspont. A főprotokollos, a főváros akkori első embere mossa kezeit: ha eltűnt százhatvanhétmilliárd forint, hát eltűnt. Hagyják őt békén ezzel
Demszky Gábor, Budapest húsz évig regnáló főpolgármestere, aki eddig büszkén magáénak vallotta a 4-es metrót, Berlinben megszakította tanácsadói szerződését, emlékiratainak rendszerezését, és rövid időre hazaruccant az övéihez, hogy a Budai Liberális Klubban lerántsa a leplet a beruházás kapcsán készült, általa gonosznak tartott OLAF-jelentésről, amely minden idők legnagyobb korrupciós botrányát fedte fel. Megtudhattuk tőle, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal anyagát itthon szintúgy gonosz lelkek „zugfordítással” hozták nyilvánosságra a jelenlegi „populista városvezetés gyávaságából”. (Demszky azonnal el is rúgta magától, megtagadta ez idáig szíve alatt dédelgetett undergroundját – de olvasatában nyilván nem ez a gyávaság…) A „gyalázatos, egyoldalú és megalapozatlan eljárás” az Állami Számvevőszék 2010-es jelentését koppintotta le Demszky verziója szerint, amelyet Orbán Viktor a saját szája íze szerint alakított azért, hogy a beruházást kriminalizálni lehessen. S persze ebben őt magát, a főváros volt liberális főpolgármesterét is, ám a gyanúsítgatóknak majd a bíróságon kell felelniük a rágalmakért.
Demszky a 4-es metró kapcsán megfogalmazott európai kritikákat, az ismeretlen tettesek által elkövetett csalást, lopást, sikkasztást, a 4-es pénzeinek korrupció útján történő elsíbolását „szürreális vállalkozásnak” minősítette. Zavaros okfejtéssel egy igazságon túli világot emlegetett, amelyet Putyin, Trump és persze Orbán igazgat. Azt is mondta, Orbánt a reváns vágya vezette 2002-ért, amikor elbukta a választást, s ebben a legtöbbet a „bűnös város”, a 4-es metró felfüggesztéséért bosszút esküdő budapestiek tették azzal, hogy a harminckét választási kerületből huszonnyolcban a balliberálisok jelöltjét juttatták be a parlamentbe.
Demszky Gábor, mint azt jogi képviselője megfogalmazta, csupán „protokolláris vezetője” volt a 4-es metró beruházásának, őt nemhogy büntetőjogi, de még erkölcsi felelősség sem terheli. A volt főpolgármester csupán három szerződést írt alá a főváros nevében, egyet a kormánnyal a beruházás finanszírozásának megosztásáról, egyet az Európai Fejlesztési Bankkal, hogy Budapest előteremtse az önrészét, egyet pedig a BKV-val, amelyben átruházta a 4-es metróval kapcsolatos jogköröket a közlekedési vállalatra. Ezek a szerződések nem is képezik az OLAF-jelentés részét, hiába akarják őt belerángatni az ügybe, amely nincs is.
A 2014-ben megszűnt Szabad Demokraták Szövetségének logója alatt magyarázkodó Demszky odáig ment, hogy a BKV-büntetőügyben felbukkanó nokiásdobozokat is „titkosszolgálati kitalálmánynak” nevezte. Olyan koncepciós eljárásnak, amelyet azért indítottak, hogy a Fidesz 2010-ben Budapestet is megszerezze a választásokon. Inkább visszafizetnék most az Európai Uniónak az ötvenegynéhány milliárdot, amit az úgymond szabálytalanságok miatt visszakövetelnek, csak hogy politikai célokra fel tudják használni a 4-es metró ügyét. Mi sem bizonyítja ezt jobban Demszky szerint, mint hogy azokat a nyomozókat, akik hajlandók voltak a koncepciós eljárásban részt venni, utódja, Tarlós István tanácsadóként foglalkoztatta a Városházán, miközben „ártatlan embereket vezetgettek tévékamerák előtt vezetőszáron” – itt Demszky Hagyó Miklós egykori MSZP-s főpolgármester-helyettesre és társaira gondolt.
A kiselőadás – amelyet a liberalizmus lobogója alatt a még megmaradt hívek előtt tartott – egyik fénypontja az volt, amikor Demszky azt fejtegette, hogy az Európai Bizottság 2008 és 2015 között háromszáztizenhét OLAF-jelentést titkosított, például azért, mert Németországban és Franciaországban is választások lesznek. Persze Orbánék juszt is nyilvánosságra hozták. Az OLAF-ra egyébként szükség sem lenne, érvelt Demszky, ha lenne európai uniós ügyészség. Ám ezt tizenegy tagállam, köztük persze Magyarország is elutasította, így az ilyesfajta jelentéseket lehet politikai célokra használni.
Az egykori főpolgármester illegalitásban kigondolt felelősségelhárítása alighanem már a kiinduló tételnél elbukott, vagyis „az Orbán által megrendelt” ÁSZ-jelentésnél, amit aztán Demszky szerint az OLAF is magáévá tett. Az Állami Számvevőszék ugyanis 2009. december 7-én fogadta el a 2010-es ellenőrzési tervet, s abban a 4-es metró beruházásának ügyét. A jelentés 2010 szeptemberében készült el, akkortájt, amikor „Orbán embere”, az ÁSZ új elnöke, Domokos László képletesen szólva még a szobáját kereste a számvevőszék épületében. Az pedig már a közvélemény teljes hülyének nézése, hogy Demszky, akinek nincs semmi takargatnivalója, az Országgyűlés vizsgálóbizottsága előtt sem hajlandó megjelenni, mert nem kíván „biodíszlet” lenni ebben a „koncepciós játszmában”.
Ennél talán csak az képmutatóbb, hogy Demszky felajánlja segítségét a kormánynak, majd ő rendbe teszi a dolgot, hogy ne kelljen visszafizetni ötvenhétmilliárd forintot, ami az OLAF-jelentés alapján kinéz nekünk. Majd hozzáteszi, úgy sem veszik azt igénybe a 2010 után „mostohagyerekként és másodrendűként” kezelt 4-es metró beruházásban, amelyben minden csodálatos volt, a beruházást levezénylőkért pedig tűzbe tenné a kezét a volt protokolláris főpolgármester.
A főprotokollos, a főváros akkori első embere mossa kezeit: ha eltűnt százhatvanhétmilliárd forint, hát eltűnt. Hagyják őt békén ezzel.
Demszky a 4-es metró kapcsán megfogalmazott európai kritikákat, az ismeretlen tettesek által elkövetett csalást, lopást, sikkasztást, a 4-es pénzeinek korrupció útján történő elsíbolását „szürreális vállalkozásnak” minősítette. Zavaros okfejtéssel egy igazságon túli világot emlegetett, amelyet Putyin, Trump és persze Orbán igazgat. Azt is mondta, Orbánt a reváns vágya vezette 2002-ért, amikor elbukta a választást, s ebben a legtöbbet a „bűnös város”, a 4-es metró felfüggesztéséért bosszút esküdő budapestiek tették azzal, hogy a harminckét választási kerületből huszonnyolcban a balliberálisok jelöltjét juttatták be a parlamentbe.
Demszky Gábor, mint azt jogi képviselője megfogalmazta, csupán „protokolláris vezetője” volt a 4-es metró beruházásának, őt nemhogy büntetőjogi, de még erkölcsi felelősség sem terheli. A volt főpolgármester csupán három szerződést írt alá a főváros nevében, egyet a kormánnyal a beruházás finanszírozásának megosztásáról, egyet az Európai Fejlesztési Bankkal, hogy Budapest előteremtse az önrészét, egyet pedig a BKV-val, amelyben átruházta a 4-es metróval kapcsolatos jogköröket a közlekedési vállalatra. Ezek a szerződések nem is képezik az OLAF-jelentés részét, hiába akarják őt belerángatni az ügybe, amely nincs is.
A 2014-ben megszűnt Szabad Demokraták Szövetségének logója alatt magyarázkodó Demszky odáig ment, hogy a BKV-büntetőügyben felbukkanó nokiásdobozokat is „titkosszolgálati kitalálmánynak” nevezte. Olyan koncepciós eljárásnak, amelyet azért indítottak, hogy a Fidesz 2010-ben Budapestet is megszerezze a választásokon. Inkább visszafizetnék most az Európai Uniónak az ötvenegynéhány milliárdot, amit az úgymond szabálytalanságok miatt visszakövetelnek, csak hogy politikai célokra fel tudják használni a 4-es metró ügyét. Mi sem bizonyítja ezt jobban Demszky szerint, mint hogy azokat a nyomozókat, akik hajlandók voltak a koncepciós eljárásban részt venni, utódja, Tarlós István tanácsadóként foglalkoztatta a Városházán, miközben „ártatlan embereket vezetgettek tévékamerák előtt vezetőszáron” – itt Demszky Hagyó Miklós egykori MSZP-s főpolgármester-helyettesre és társaira gondolt.
A kiselőadás – amelyet a liberalizmus lobogója alatt a még megmaradt hívek előtt tartott – egyik fénypontja az volt, amikor Demszky azt fejtegette, hogy az Európai Bizottság 2008 és 2015 között háromszáztizenhét OLAF-jelentést titkosított, például azért, mert Németországban és Franciaországban is választások lesznek. Persze Orbánék juszt is nyilvánosságra hozták. Az OLAF-ra egyébként szükség sem lenne, érvelt Demszky, ha lenne európai uniós ügyészség. Ám ezt tizenegy tagállam, köztük persze Magyarország is elutasította, így az ilyesfajta jelentéseket lehet politikai célokra használni.
Az egykori főpolgármester illegalitásban kigondolt felelősségelhárítása alighanem már a kiinduló tételnél elbukott, vagyis „az Orbán által megrendelt” ÁSZ-jelentésnél, amit aztán Demszky szerint az OLAF is magáévá tett. Az Állami Számvevőszék ugyanis 2009. december 7-én fogadta el a 2010-es ellenőrzési tervet, s abban a 4-es metró beruházásának ügyét. A jelentés 2010 szeptemberében készült el, akkortájt, amikor „Orbán embere”, az ÁSZ új elnöke, Domokos László képletesen szólva még a szobáját kereste a számvevőszék épületében. Az pedig már a közvélemény teljes hülyének nézése, hogy Demszky, akinek nincs semmi takargatnivalója, az Országgyűlés vizsgálóbizottsága előtt sem hajlandó megjelenni, mert nem kíván „biodíszlet” lenni ebben a „koncepciós játszmában”.
Ennél talán csak az képmutatóbb, hogy Demszky felajánlja segítségét a kormánynak, majd ő rendbe teszi a dolgot, hogy ne kelljen visszafizetni ötvenhétmilliárd forintot, ami az OLAF-jelentés alapján kinéz nekünk. Majd hozzáteszi, úgy sem veszik azt igénybe a 2010 után „mostohagyerekként és másodrendűként” kezelt 4-es metró beruházásban, amelyben minden csodálatos volt, a beruházást levezénylőkért pedig tűzbe tenné a kezét a volt protokolláris főpolgármester.
A főprotokollos, a főváros akkori első embere mossa kezeit: ha eltűnt százhatvanhétmilliárd forint, hát eltűnt. Hagyják őt békén ezzel.