Poszthippik poszton

Hogy példátlan az az embertelenség, amivel az országunkat összemocskoló úgynevezett menekültekkel bánunk. Hogy kerítést építünk, aminek kapujából aztán sikerrel visszaverjük az erőszakos támadókat. Hogy itt a nők is gyilkosok – szegény magyar operatőrnőnket aljasul manipulált filmfelvételekkel gyalázták, amikor pedig kiderült a csalás, Európa hallgat, újra hallgat, gyáván lapulnak forradalmárai. Az 1968-ban ragadt hippinagypapái, gyerekeik, unokáik – a felvilágosultan baloldali, kommunistabarát politikai elit – meg egyre jobban beletekerednek hazugságaikba. Amíg el nem ért hozzájuk a népvándorlók hada, nagyon emberbarátok és erőszakmentesek voltak. Most, amikor ott is lassan kiderül, hogy az élet nem méznyalás, derék degenerált európai elitünk stílust cserél. Valóra váltja mindazt, amivel eddig Magyarországot vádolta. Nem mintha ez eddig szokatlan lett volna, de mégis, hol lehet ennek a finomkodó, álszent, valódi erőszaknak a határa? Csak a közvetlen közelmúlt néhány példája: újabb menekültügyi szigorításon dolgozik a német kormány, a tervek szerint kiterjeszti a határokra az úgynevezett repülőtéri eljárást, amelyben negyvennyolc óra alatt elbírálják, hogy a belépésre jelentkezők jogosultak-e menedékjogi kérelem benyújtására. A repülőtéri eljárás alkalmazása a határokon a gyakorlatban azt jelentené, hogy tranzitzónákat jelölnének ki, és a menedékkérőknek ezekben az övezetekben kellene megvárniuk a döntést.

„Vagy mindenkire érvényes az uniós jog az első perctől kezdve (…) vagy nekünk itt, Németországban azt kell mondanunk, hogy már mi sem tudjuk tovább alkalmazni az európai jogot” – jelentette ki Joachim Herrmann bajor belügyminiszter. Mit is mondott Angela Merkel néhány héttel ezelőtt a szíreknek? Netán csak nem azt, hogy gyertek?

Az osztrák válasz nem késett. Ha a menekültválságra nem születik nemzetközi megoldás, Ausztriának két lehetősége marad: vagy marad a mostani eljárás, vagy lesz egy kemény akció a határon, ami erőszak alkalmazását is jelenti – mondta Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter. Vagy­is Ausztriában is olyan helyzetek állhatnak elő, mint Macedóniában, ahol rendőrsorfallal, könnygázzal és villanógránátokkal próbálták meg feltartóztatni a menekülteket a határon. Hogy is van ez? Nekik szabad az erőszak, másoknak nem?

Néhány nappal korábban az olasz kormányfő bírálta Magyarországot a határzár miatt. Matteo Renzi kijelentette, hogy az igazi rizikó Európa számára Magyarország, amely egy új falat épített. Két nappal később, azaz tegnap az olasz rohamrendőrség felszámolta az olasz–francia határ olasz oldalán fekvő Ventimigliában a bevándorlók által létrehozott sátortábort. Kétszáz csendőr mellett páncélozott járművek vettek részt az akcióban. Az álmukban meglepett emberek a tengerparti sziklákhoz szaladtak. Többeket őrizetbe vettek. Nyolcvanan a sziklákra kapaszkodtak. A csendőrség Ventimiglia parti sétányán sorakozik, arra várva, hogy az élelem és víz nélküli csoport előbb-utóbb lemászik a sziklákról.

Ennyi talán elég is az úgynevezett európaiságból, az újkommunista politikai partizáncsoportok ámokfutásából. Buszokra szállhatnának végre a burzsoá internacionalizmus német, osztrák, olasz, francia, horvát és svéd kedves vezetői, irány Finnország, ahol még tudják, mit is jelent a nemzet, a haza. A finnek nekik sem mondanának mást, mint a handabandázó migránsoknak: ide ne gyertek be, mert megölünk benneteket. A menekültek visszafordultak.

Európa meg azóta is azon gondolkodik, ez a kétségtelenül érdes mondat vajon nemzetállamokra épített jövőjének a kezdetét jelenti-e.