Politikusszerelem

Az új önkormányzat novemberi alakuló ülésén sikerült Magyarország legmagasabb képviselői fizetéseit megszavazni, rekordmennyiségű bizottsági hellyel. De Karácsony nevéhez az utóbbi időben még egy, a választási matek szempontjából fontos lépés is fűződik: az Együtt-PM szétválása.

A PM november elején úgy határozott, hogy a párt önállóan folytatja, vagyis megszűnik az együttműködés.Annak, hogy a különválás híre nem vert nagy visszhangot, oka van, mégpedig az, hogy a Párbeszéd Magyarországért nevű formáció a két évvel ezelőtti forgatókönyvhöz nyúlt vissza, amikor is az LMP képviselőinek a létszámát felezték meg egy jól időzített kiugrással.

Karácsonyék akkor – valljuk be, zseniális taktikai érzékkel, és talán a Sorostól várt támogatás fejében – azért hagyták ott az LMP-t, hogy a Bajnai-párthoz csatlakozva egységes politikai erőt képezzenek a Fidesszel szemben. Ez a kezdeményezés olyannyira sikeres volt, hogy végül Mesterházy Attilával és Gyurcsány Ferenccel az élen, meg persze néhány kupica Unicummal a gyomorban neki is futottak az országgyűlési választásoknak. Az eredményt már ismerjük.

Négy évvel ezelőtt az LMP valóban az „új erő, új ellenállás” üzenetét hordozta magában. A párt képviselői élesen elhatárolódtak a régi politikai elittől, ezért is volt nagy a felháborodás a 2013 eleji szakadáskor. Azóta viszont már több régi-új szereplő próbálta meg az újrakezdést, lerázva magáról a politikai felelősséget, aminek az lett a következménye, hogy az egyébként is kiábrándult választópolgárok még inkább elutasítóak lettek a politikusokkal és a pártokkal szemben. És valóban, a 2014-es választásra a baloldalról eltűnt bő egymillió szavazó, akik azóta sem kerültek elő.

A mostani tüntetések is bebizonyították, hogy az ellenzék erőtlen, ha mozgósításról van szó. A tüntetéseken úgy tűnt, ha egy politikai szereplő megpróbálja felkarolni az eseményeket, azt azonnal indulat követi. Elképzelhető, hogy a PM különválásának célja a „frissesség” bebizonyítása és az építkezés lenne, de egy jobb napokon négy százalék körül mért pártszövetség megfelezése ezúttal sem vezethet eredményre.
A Párbeszéd Magyarországért persze a jövőben sem utasítaná el az együttműködést az Együttel, sőt, ők az LMP-ben is potenciális szövetségest látnak, már ha utóbbiak hajlandóak lennének szóba állni velük. Kérdéses azonban, hogy a különvált pártok hogyan fognak tudni együttműködni, ha az önkormányzatokban például a PM-es és az együttes képviselők az eddigi szövetség helyett egymás versenytársai, riválisai lesznek.

Azokban a helyi képviselő-testületekben, ahol a baloldal van többségben és mindkét törpepárt megjelenik, van egyfajta kényszer az együttműködésre, vagyis a múlt valamilyen szinten összetartja őket, ez tehát árnyalja a szétválás jelenségét. Más út ugyanakkor már nem igazán látszik előttük. A pártokhoz már nem kötődő, de a kormánnyal elégedetlen szavazók szemében a PM lejáratódott, amikor Bajnaihoz és végső soron a szocialistákhoz, illetve Gyurcsány Ferenchez is odadörgölőztek. Nehezen elképzelhető, hogy a mostani tüntetőkkel megalapozhatnák a feltörésüket. Szinte teljesen valószínűtlen az is, hogy az LMP visszafogadná őket. Ez azt jelenti, hogy amikor Bajnaival szövetkeztek, rossz lóra tettek, és nagyon nem úgy tűnik, hogy ebből a vereségből vissza tudnának fordulni. Bármennyire is szeretnének korrigálni, a döntésnek visszafordíthatatlan következményei lettek.

Álljon itt összegzésként Schiffer András nyilatkozata, aki volt párttársai legújabb igyekezetéről a következőket mondta: „Nem is tudom követni, hogy mi folyik náluk. A legjobban azzal járnának, ha a »Se veled, se nélküled 2018 nevet vennék fel«.”