Vélemény és vita
Politikailag korrekt farsang
Az óvónők javasolták, a kislányok is öltözhessenek kalóznak, a fiúk tündérnek, hableánynak
A farsang elmúltával itt az összegzések ideje. Sikeres volt-e, mentes kisebb-nagyobb atrocitásoktól, volt-e erőszak, esetleg migránserőszak? Betartották-e a szervezők a karneválügyi előírásokat? Megfeleltek-e minden szinten a farsangtól is elvárható politikai korrektségnek?
A PC kifejlesztését nem lehet elég korán kezdeni. Az óvodai farsangi ünnepségek szervezéséhez például a német családügyi minisztérium megbízásából a KiDs (gyerekeket a diszkriminációtól védő egyesület) és egy lefordíthatatlan nevű, az előítélet-tudatos oktatás és nevelés terén nagy tapasztalattal rendelkező szakmai hivatal állított össze javaslatcsomagot. A csomag iránymutatást ad, hogyan helyezzük előítélet-tudatos közegbe a hagyományos óvodai jelmezbált.
Az előítélet-tudat nem azonos a tudatos előítélettel, sőt annak épp az ellenkezője. Tudatosan próbálja leépíteni az előítéleteket, a bennünk kialakuló sztereotípiákat. A szakértők azt mondják, hogy a legtöbb gyerek hároméves korában kezdi megismerni önmagát, ekkor fedezi fel, miben közös és miben különbözik a többiektől, ekkor kezdi megfogalmazni saját identitását. Ebben az ösztönös tanulási folyamatban a kisgyerek figyeli a világot és próbálja kitalálni, mi normális, mi nem, ki tartozik hozzá, ki nem? Mindenféle másság, amely a társadalomban szerepet játszik, benne van a gyerekek hétköznapjaiban. Így tanulják meg a nemek, a bőrszín, a testfelépítés, a testi és szellemi képességek, a nyelv, a vallás különbözőségét. Ahelyett, hogy hagynánk a spontán megismerési folyamatot érvényesülni, egyoldalú és diszkriminatív üzenetekkel bombázzuk a gyerekeket. Mert a bőrszínű sebtapasz bizony világos bőrre készül, a mesekönyvben a papa és a mama jelenti a családot. Az óvodában a karácsonyt ünneplik, de az iszlám áldozatünnepet nem, és sorolhatnánk tovább. Környezetük kijelentései, a könyvek, a gyerekdalok, de még a farsangi jelmezek is befolyásolják a gyermek személyiségének fejlődését.
Ezért a szakértők farsangi ajánlásukban azt javasolják például, hogy az indián jelmezt dobják sutba. Már csak azért is, mert az úgynevezett „indián” nincs, és soha nem is létezett. Ez az elnevezés az Amerikát gyarmatosítók szüleménye, és összefüggésben áll egy népcsoport nagy részének brutális kiirtásával. Ráadásul az elnevezés maga gyűjtőfogalom, sok törzs, számos szokás, viselet, nyelv húzódik meg mögötte. Az indiánjelmez olyan, mintha európainak neveznénk egy bajor dirndlibe öltözött személyt, aki holland fapapucsot, a fején pedig baszk-sapkát visel. Lássuk be, hogy sértő a maradék maroknyi indiánra nézve. Érthető annak a példaként felhozott navajo-laguna-kiaoni-pueblo lánynak a dühe, akit bánt a tolldíszbe öltözött, harci kiáltásokat hallató óvodás látványa. Ez a lány úgy érzi, hogy az indián jelmezzel nevetségessé teszik népének kultúráját. A navajo lány a felnőtteket teszi felelőssé, és valóban, a szakértők szerint is a felnőtt társadalom a felelős a kialakult helyzetért.
A rasszizmus és szexizmus elleni küzdelemben is nagy tapasztalatot szerzett pedagógiai szakértők által készített javaslatot néhány hamburgi óvoda idén átültette a gyakorlatba. Az óvónők levelet írtak a szülőknek, amiben arra kérték őket, hogy az idei farsangra előítélet nélküli jelmezeket készítsenek a gyerekeiknek, azaz a nemre, bőrszínre, etnikai és egyéb kisebbségekre utaló sztereotípiákat kerüljék. Az óvodák pedagógiai programja az előítélet-mentes, kultúrák iránti érzékenység fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A Willkommenskultur szellemében befogadásra és a másság elfogadására nevelnek. Azt szeretnék, ha nem csak a hétköznapokban, hanem az óvodai ünnepségeken is ez a norma érvényesülne.
A szülőknek ötletekkel segítettek a sztereotípiák leépítésében és a jelmezválasztásban. Indián, kínai, arab sejk és néger (ki se mondjuk!) semmi esetre sem választható, pedig milyen egyszerű lenne: egy kis színes – sárga-fekete-barna – smink, fejkendő, toll, lepedő, azaz mások kliséinek felhasználása, ami ne tagadjuk, inkább rasszista, mint mulatságos. A szülők felelőssége, hogy megóvják gyermekeiket az ilyen jelenségektől. A szabad jelmezválasztás jegyében javasolták, hogy a kislányok is öltözhessenek kalóznak, a fiúk pedig tündérnek, esetleg hableánynak! A nemi egyenjogúság nem teljes, mert a hableányt hablegénynek írták a levélben, a transznemű gyerekeket pedig kifelejtették. Mindenesetre, az újszerű farsangi viselet miatt egy panasz sem érkezett az óvodák ellen. Ellenkezőleg, a vezetőségnél csak olyan szülők jelentkeztek, akik igen elégedettek voltak az intézkedéssel. A gyerekeket nem kérdezték meg, hogy örülnek-e az óvó nénik előírásainak.
A hamburgi gyerekfarsangról szóló tudósítás nagy port vert fel az interneten. Egy nap alatt kétezer-kétszáz hozzászólást regisztráltak. Meddig mennek még el ezek az idióták toleranciában és a rasszizmus elleni harcban? Kire, mire nézve sértő, ha egy gyerek indiánnak öltözik? A politikai korrektség jegyében most már Winnetou is indexre fog kerülni? Ilyen alapon tiltani lehetne a hableányt, mert rasszista, a hercegnőt, mert reakciós, a kalózt, mert erőszaktevő, a rendőr meg az egyenruha miatt egyszerűen fasiszta. És ha ilyen szép tabula rasat csinálnak, jöhet a hófehér farsangi póló, amit szintén szakértői javaslatra a gyerekek saját elképzelésük szerint festhetnek, maszatolhatnak, vághatnak össze.
Hol tartunk, hogy óvónők ilyen nyomást gyakorolhatnak? Pedig az óvónők egyszerűen csak megfelelési kényszerrel küszködnek, azt teszik, amit szerintük a modern pedagógia és a politikai mainstream elvár tőlük, és amit a média sugall. Az érintett szülők persze, hogy nem mertek tiltakozni, de az össznépi névtelen kommentekből átjön a közvélemény hangja, olyannyira, hogy még a politikusok is kihátráltak a konkrét érzékenyítő pedagógia mögül. A CDU aggódik a gyermekkori játék és kreativitás elvesztésének lehetősége miatt, a liberálisok önkényes abszurdnak titulálták a megfelelni vágyó óvónők akcióját. Az egész gondolkodásmód hátterében álló Zöldek viszont nem nyilatkoztak.
A CDU új elnöknője, Annegret Kramp-Karrenbauer a farsangi bolondok napján takarítónőnek öltözve adta elő szokásos produkcióját saarlandi földijei előtt. Jól áll neki ez a jelmez, megválasztásakor is azon aggódott a névtelen publikum, hogy nemcsak a nevébe fog belebicsaklani a világ, hanem ez az ízléstelenül öltöző semmilyen nő fogja Németországot a nemzetközi színpadon képviselni. Kramp-Karrenbauer – úgy tűnik –, ha megjelenésén nem is tud változtatni, legalább humora van. „Berlinbe hívtak”, mondta partvisára támaszkodva a farsangi színpadon, miközben kötényébe törölte dolgos kezét. „Sok ott a takarítani való, mert eddig mindent a szőnyeg alá söpörtek.” De nemcsak ilyeneket mond. A farsangi szabadságot kihasználva azt találta mondani, hogy a transzneműek vécéje azt az átmeneti állapotot tükrözi, amikor a férfiak nem tudják, hogy szabad-e még állva vizelniük, vagy már le kell ülniük. Ilyen kijelentés nem lehet farsangi tréfa. A homoszexuálisok németországi szervezete, a Zöldek és a szocialisták azonnali bocsánatot követeltek a transzneműek nevében is. Bármilyen kisebbséggel szembeni bármilyen viccelődés megengedhetetlen. Politikai botrány keveredett a politikai korrektséget nélkülöző kijelentés körül. Minden jel arra mutat, hogy Kramp-Karrenbauer valóban takarítani akar a német belpolitikában.
A PC kifejlesztését nem lehet elég korán kezdeni. Az óvodai farsangi ünnepségek szervezéséhez például a német családügyi minisztérium megbízásából a KiDs (gyerekeket a diszkriminációtól védő egyesület) és egy lefordíthatatlan nevű, az előítélet-tudatos oktatás és nevelés terén nagy tapasztalattal rendelkező szakmai hivatal állított össze javaslatcsomagot. A csomag iránymutatást ad, hogyan helyezzük előítélet-tudatos közegbe a hagyományos óvodai jelmezbált.
Az előítélet-tudat nem azonos a tudatos előítélettel, sőt annak épp az ellenkezője. Tudatosan próbálja leépíteni az előítéleteket, a bennünk kialakuló sztereotípiákat. A szakértők azt mondják, hogy a legtöbb gyerek hároméves korában kezdi megismerni önmagát, ekkor fedezi fel, miben közös és miben különbözik a többiektől, ekkor kezdi megfogalmazni saját identitását. Ebben az ösztönös tanulási folyamatban a kisgyerek figyeli a világot és próbálja kitalálni, mi normális, mi nem, ki tartozik hozzá, ki nem? Mindenféle másság, amely a társadalomban szerepet játszik, benne van a gyerekek hétköznapjaiban. Így tanulják meg a nemek, a bőrszín, a testfelépítés, a testi és szellemi képességek, a nyelv, a vallás különbözőségét. Ahelyett, hogy hagynánk a spontán megismerési folyamatot érvényesülni, egyoldalú és diszkriminatív üzenetekkel bombázzuk a gyerekeket. Mert a bőrszínű sebtapasz bizony világos bőrre készül, a mesekönyvben a papa és a mama jelenti a családot. Az óvodában a karácsonyt ünneplik, de az iszlám áldozatünnepet nem, és sorolhatnánk tovább. Környezetük kijelentései, a könyvek, a gyerekdalok, de még a farsangi jelmezek is befolyásolják a gyermek személyiségének fejlődését.
Ezért a szakértők farsangi ajánlásukban azt javasolják például, hogy az indián jelmezt dobják sutba. Már csak azért is, mert az úgynevezett „indián” nincs, és soha nem is létezett. Ez az elnevezés az Amerikát gyarmatosítók szüleménye, és összefüggésben áll egy népcsoport nagy részének brutális kiirtásával. Ráadásul az elnevezés maga gyűjtőfogalom, sok törzs, számos szokás, viselet, nyelv húzódik meg mögötte. Az indiánjelmez olyan, mintha európainak neveznénk egy bajor dirndlibe öltözött személyt, aki holland fapapucsot, a fején pedig baszk-sapkát visel. Lássuk be, hogy sértő a maradék maroknyi indiánra nézve. Érthető annak a példaként felhozott navajo-laguna-kiaoni-pueblo lánynak a dühe, akit bánt a tolldíszbe öltözött, harci kiáltásokat hallató óvodás látványa. Ez a lány úgy érzi, hogy az indián jelmezzel nevetségessé teszik népének kultúráját. A navajo lány a felnőtteket teszi felelőssé, és valóban, a szakértők szerint is a felnőtt társadalom a felelős a kialakult helyzetért.
A rasszizmus és szexizmus elleni küzdelemben is nagy tapasztalatot szerzett pedagógiai szakértők által készített javaslatot néhány hamburgi óvoda idén átültette a gyakorlatba. Az óvónők levelet írtak a szülőknek, amiben arra kérték őket, hogy az idei farsangra előítélet nélküli jelmezeket készítsenek a gyerekeiknek, azaz a nemre, bőrszínre, etnikai és egyéb kisebbségekre utaló sztereotípiákat kerüljék. Az óvodák pedagógiai programja az előítélet-mentes, kultúrák iránti érzékenység fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A Willkommenskultur szellemében befogadásra és a másság elfogadására nevelnek. Azt szeretnék, ha nem csak a hétköznapokban, hanem az óvodai ünnepségeken is ez a norma érvényesülne.
A szülőknek ötletekkel segítettek a sztereotípiák leépítésében és a jelmezválasztásban. Indián, kínai, arab sejk és néger (ki se mondjuk!) semmi esetre sem választható, pedig milyen egyszerű lenne: egy kis színes – sárga-fekete-barna – smink, fejkendő, toll, lepedő, azaz mások kliséinek felhasználása, ami ne tagadjuk, inkább rasszista, mint mulatságos. A szülők felelőssége, hogy megóvják gyermekeiket az ilyen jelenségektől. A szabad jelmezválasztás jegyében javasolták, hogy a kislányok is öltözhessenek kalóznak, a fiúk pedig tündérnek, esetleg hableánynak! A nemi egyenjogúság nem teljes, mert a hableányt hablegénynek írták a levélben, a transznemű gyerekeket pedig kifelejtették. Mindenesetre, az újszerű farsangi viselet miatt egy panasz sem érkezett az óvodák ellen. Ellenkezőleg, a vezetőségnél csak olyan szülők jelentkeztek, akik igen elégedettek voltak az intézkedéssel. A gyerekeket nem kérdezték meg, hogy örülnek-e az óvó nénik előírásainak.
A hamburgi gyerekfarsangról szóló tudósítás nagy port vert fel az interneten. Egy nap alatt kétezer-kétszáz hozzászólást regisztráltak. Meddig mennek még el ezek az idióták toleranciában és a rasszizmus elleni harcban? Kire, mire nézve sértő, ha egy gyerek indiánnak öltözik? A politikai korrektség jegyében most már Winnetou is indexre fog kerülni? Ilyen alapon tiltani lehetne a hableányt, mert rasszista, a hercegnőt, mert reakciós, a kalózt, mert erőszaktevő, a rendőr meg az egyenruha miatt egyszerűen fasiszta. És ha ilyen szép tabula rasat csinálnak, jöhet a hófehér farsangi póló, amit szintén szakértői javaslatra a gyerekek saját elképzelésük szerint festhetnek, maszatolhatnak, vághatnak össze.
Hol tartunk, hogy óvónők ilyen nyomást gyakorolhatnak? Pedig az óvónők egyszerűen csak megfelelési kényszerrel küszködnek, azt teszik, amit szerintük a modern pedagógia és a politikai mainstream elvár tőlük, és amit a média sugall. Az érintett szülők persze, hogy nem mertek tiltakozni, de az össznépi névtelen kommentekből átjön a közvélemény hangja, olyannyira, hogy még a politikusok is kihátráltak a konkrét érzékenyítő pedagógia mögül. A CDU aggódik a gyermekkori játék és kreativitás elvesztésének lehetősége miatt, a liberálisok önkényes abszurdnak titulálták a megfelelni vágyó óvónők akcióját. Az egész gondolkodásmód hátterében álló Zöldek viszont nem nyilatkoztak.
A CDU új elnöknője, Annegret Kramp-Karrenbauer a farsangi bolondok napján takarítónőnek öltözve adta elő szokásos produkcióját saarlandi földijei előtt. Jól áll neki ez a jelmez, megválasztásakor is azon aggódott a névtelen publikum, hogy nemcsak a nevébe fog belebicsaklani a világ, hanem ez az ízléstelenül öltöző semmilyen nő fogja Németországot a nemzetközi színpadon képviselni. Kramp-Karrenbauer – úgy tűnik –, ha megjelenésén nem is tud változtatni, legalább humora van. „Berlinbe hívtak”, mondta partvisára támaszkodva a farsangi színpadon, miközben kötényébe törölte dolgos kezét. „Sok ott a takarítani való, mert eddig mindent a szőnyeg alá söpörtek.” De nemcsak ilyeneket mond. A farsangi szabadságot kihasználva azt találta mondani, hogy a transzneműek vécéje azt az átmeneti állapotot tükrözi, amikor a férfiak nem tudják, hogy szabad-e még állva vizelniük, vagy már le kell ülniük. Ilyen kijelentés nem lehet farsangi tréfa. A homoszexuálisok németországi szervezete, a Zöldek és a szocialisták azonnali bocsánatot követeltek a transzneműek nevében is. Bármilyen kisebbséggel szembeni bármilyen viccelődés megengedhetetlen. Politikai botrány keveredett a politikai korrektséget nélkülöző kijelentés körül. Minden jel arra mutat, hogy Kramp-Karrenbauer valóban takarítani akar a német belpolitikában.