Vélemény és vita

Politikai szörnyeteg

Félelmetes, sok fejű teremtmény kelt életre március 15-én, az ellenzéki összefogás. Kinézete nevénél sokkalta kellemetlenebb látvány, egy sérült testrészekből összeragasztott politikai torzóra hasonlít

Színe szivárvány, hangja remegő, mondandója zavaros, talán csak a kiokádott gyűlölete tiszta. Teste összecsavarodik, akár a hét fejű Leviatánnak, miközben az összes szájával egyszerre igyekszik megmagyarázni születésének logikáját. És persze azt, hogy miért is kell így, ennyi fejjel léteznie.

Eljutottunk hát egy olyan evolúciós pontra, ahonnan már nincs továbbfejlődés, sem visszafejlődés. A Jobbik a Demokratikus Koalícióval együtt állt a közös színpadon, ölelkezve a szocialistákkal, fogva néhány liberális megmondó ember, illetve számos politikai kalandor kezét. És persze pár önjelölt, civil ügyekkel sosem foglalkozó, még inkább független civil vállát is megveregette. A választópolgár pedig borzong. Keresi a szörnyeteg szemében az értelmet, de csak a nagy büdös semmit látja. Mert bármennyire is ömlik szájából a gyűlölet, a lélek tükre üres marad.

De tekintsünk csak a valóságra, egy színpadon szidja az összellenzéki banda az Orbán-kormányt, követel demokráciát, vélelmez diktatúrát, kéri az unió segítségét és visítozik arról, hogy minálunk nincs vélemény- és sajtószabadság. Miközben abszurd módon demokratikus választásokra készül, hazaszeretetről hazudik és szabadon tüntet, illetve nyilvánít véleményt. De miképp is fest az előttünk tisztán kirajzolódó kép? Egymás mellett énekli a Himnuszt Jakab Péter (Jobbik), Dobrev Klára (DK), Donáth Anna (Momentum), Jávor Benedek (Párbeszéd), Kalló Dániel (MSZP), Bősz Anett (Liberálisok), Turcsán Szabolcs (LMP) és persze a két „független” szupersztár, Hadházy Ákos és Márki-Zay Péter. És sokan mások, kiknek nevét nehéz lenne megjegyezni. Majd egy újabb elképesztő kép tárul elénk, Szél Bernadett (még függetlenebb képviselő) Kepli Lajos (Jobbik) és Vadai Ágnes (DK) kéz a kézben, egy kiáltványt tartva vonul a Kossuth tér irányába, majd a reggel óta szemtelenkedő Tordai Bencével szelfizget a Parlament lépcsőjén. Az egymást egykor végletekig, sokszor jogosan szidalmazók bújnak össze – feladva mindent, amit valaha képviselni próbáltak. Vajon ezt tényleg beveszi valakinek a gyomra?

Groteszk és megdöbbentő látvány. Hihetetlen képsorok. Mintha mindez illúzió lenne csupán, egy virtuális mém, amit egy internethuszár szerkesztett volna az otthoni számítógépén. De nem! Ez a való világ, ahol az „ellenzéki villalakók” fellázadtak és már nem egymást akarják kiszavazni, hanem csoportos taktikai kéjelgésbe kezdtek. Idáig csak udvaroltak egymásnak, pironkodva takarták el saját hibáikat és magyarázták a másik vétségeinek okait; most viszont félretéve újdonsült barátaik iránt táplált undorukat, egymás karjaiba omlanak. Még akkor is, ha a másik ölelése halálosnak bizonyul majd. Mert ezt nem fogják túlélni. Hogy is lehetne ezt így tovább csinálni? Hisz most mindenki elveszíti világképét, önként lemond saját normáiról, feloldódik a gyűlölet uniformizáló szellemiségében és végül képen törli önmagát, illetve leköpi egykori választóit, szimpatizánsait.

Ez a most létre jött, többszereplős frigy nem fog sokáig tartani. Ha mégis, valamilyen előre nem látható véletlenek köszönhetően bekövetkezne ennek az ellenkezője, akkor az Isten mentsen meg attól a káosztól, amit ezek közösen művelnének a nemzettel. Mert abban biztosak lehetünk, hogy másnap ismét egymás torkának esnének. Mi pedig tönkremennénk újra – ami olyan biztos, mint az, hogy a most létrejött politikai koalíció az elmúlt harminc év leghiteltelenebb konstrukciója. Talán csak az MSZP–SZDSZ koalíció hasonlítható ehhez.

Vétkesek közt cinkos, aki néma; és ha mi is csendben szemléljük ezt az undort keltő torzót, ha nem mutatunk rá újra és újra minden visszataszító tulajdonságára és nevetve elfordulunk tőle, akkor bizony értelmetlen létét fogjuk erősíteni. Ami egyetlen magyar közösségnek sem hozhat semmi jót és számos tapasztalatlan, értékes fiatalt tud majd saját ördögi képére formálni. Így – habár minden valószínűség szerint a szörnyeteg léte tiszavirág életű – nem engedhetjük, hogy pont most, mikor kezd minden egy kicsit jobban menni, bármekkora kárt is okozzon.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom