Politikai egyszeregy

A rendszerváltás utáni első kormány agrárállamtitkára sem a gyakorlatban, sem az elméletben nem alkotott maradandót. Hacsak nem számít annak a magyar élelmiszeripar tönkretétele és a rossz nyilatkozatok tömkelege. Raskó György nevéhez ugyanis ezeket a faktumokat társíthatja a közélet iránt érdeklődő honpolgár. Minap a Népszavának azt nyilatkozta: „A hazai állatállomány az elmúlt nyolc évben a szarvasmarha kivételével minden állatfaj esetében csökkent. A szarvasmarha-állomány pedig csak azért nőtt, mert a kormány különböző jogcímeken eszméletlen magas támogatást nyújt a húsmarhatartóknak.” A valóság azonban egészen más. Az állattenyésztés fejlesztése 2010 óta a kormány agrárpolitikájának központi eleme. Ezért 2010 óta fontos intézkedések születtek, többek között nagyságrendekkel nőttek az állattenyésztési támogatások.

Az ágazat támogatására a nemzeti kormány 2015-ben elindította a „Több munkahelyet a mezőgazdaságban” elnevezésű programot, amely évi mintegy harmincmilliárd forint többletforrást biztosít 2020-ig a mezőgazdaság számára. A programban a lehető legmagasabb mértékű nemzeti források biztosíthatók a szarvasmarha-, a tej- és juhágazat számára. Az eredmények nem is maradtak, maradnak el. A szarvasmarha-ágazat támogatása valóban magas, de nem a cikkben jelzett mértékben. Egy forint termelési érték megtermeléséhez 0,5 forint jövedelempótló támogatás tartozott 2016-ban, s nem 1,2-1,3 forint, mint azt az ellenzéki agrárközgazdász állítja. A közel két évig tartó súlyos nemzetközi tejpiaci válság ellenére a tejhasznú tehénállomány meghaladja a 2010. évi szintet. A tejhasznú tehénállomány hosszú ideje tartó zsugorodását 2011-ben sikerült megfordítani, 2010 és 2014 decembere között kilenc százalékkal bővült az állomány. Kiemelkedő eredmény, hogy azóta a hatékony válságkezelő intézkedések hatására sikerült megőrizni az állomány nagyságát. Mi több, az elmúlt esztendők technológiai fejlesztéseinek köszönhetően jelentősen nőtt a tejhozam: 2016-ban minden idők legmagasabb értékét produkálta a szektor. Raskó György mindezekről hallgat. Ahogy arról is, hogy a célzott intézkedéseknek köszönhetően a sertésállomány évtizedes csökkenése 2013-ban megfordult, és két éven át újra növekedés volt megfigyelhető. Raskó György mégis úgy látja: „A sertéságazat viszont erősen kudarcos.” Noha a sertések száma 2012 és 2014 decembere között öt százalékkal, 147 ezer egyeddel emelkedett. Aztán jött a sertéspiaci válság. De ne feledjük, a 2010 utáni sikeres agrárpolitika és válságkezelés hatására 2010 és 2016 között Magyarországon volt az egyik legkisebb mértékű a sertésállomány csökkenése az Európai Unió új tagállamai közül. A kérődzőszerkezetátalakítási támogatás hatására pedig a juhállomány csökkenő trendje 2012-ben megfordult: azóta két százalékkal gyarapodott az állomány. A baromfiállomány termelési adatai is kedvezően alakultak 2010 és 2016 között, hiszen az ágazat kibocsátásának volumene összességében huszonkét százalékkal bővült.

A politikai egyszeregy ismerete megkívánná e számok elemi ismeretét. Disznóság, ha valaki a valós adatok dacára ilyen marhaságokat állít. Látható, hogy kacsa, amit a hazai állattenyésztésről mond Raskó György. Márpedig a nagy elődök körültekintésre intik utódaikat. Wellmann Oszkár (1876–1943), a neves állattenyésztési szakember mondta 1925-ben a téma fontosságát tudatosítva: „A mezőgazdaságnak egyik fontos ágazata az állattenyésztés, melynek vezető szerepét a mezőgazdasági üzemben elvitatni nem lehet.”

Ma sincs ez másként. Ezért komolyabb érvekre és tisztes méltányosságra joggal számíthat az Orbán-kormány agrárminisztériuma.

A szerző a Földművelésügyi Minisztérium tanácsadója