Pislog a süllyesztőből

„Követeljük az Európai Parlament által 2013-ban elfogadott, úgynevezett Tavares-jelentés valamennyi pontjának végrehajtását” – mondta a Budai Liberális Klub ötvenhatos ünnepségén Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere. A fejem is belesajdult, a lélegzetem is elakadt: „Szó bennszakad, hang fennakad, / Lehellet megszegik”… Hogy mi van?! Ma, 2014-ben, Magyarországon még akad olyan politikus, aki komolyan hivatkozik a szégyenteljes Tavares-jelentésre, és azt hiszi, ezzel politikai tőkét kovácsolhat magának? Ki ez az ember, melyik bolygóról érkezett? És milyen gyógyszert szed? Demszky pontosan ott volt a legjobb helyen, ahonnan néhány hete előmászott – a süllyesztőben. Hiszen, amikor érezte, és tudta, és látta, és talán éreztették is vele, hogy semmi esélye az újraválasztásra, akkor nem is indult a választásokon.

A Tavares-jelentésről már világosan kiderült, hogy javarészt magyar baloldali politikusok mondták tollba a portugál képviselőnek, akinek lényegében más dolga nem is volt vele, mint hogy a nevét adja hozzá. Demszky pedig most ezt kérné számon az országon, a kormányon. Mindez persze olyan szinten érthető is, hogy a tollbamondást valóban olyan politikusok gyakoroltatták a portugál fiúval, akik a levitézlett főpolgármesternek a közvetlen munkatársai, szövetségesei, koalíciós partnerei voltak. A volt főpolgármester most tizenkét pontba foglalva követeli az ellenzéknek az elmúlt ciklusban hangoztatott szinte összes lózungját, kiüresedett frázisát és közhelyét. Amelyekkel már sok-sok választást elvesztettek, vélhetően azért is, mert senki sem kíváncsi már rájuk, ahogy Rui Tavaresre sem.

Ott tartunk tehát, hogy már megint egy olyan ember akarja megvédeni a demokráciát azoktól a szavazóktól, akik többszörösen is véleményt nyilvánítottak mindarról, amit ő képvisel , aki 2006 októberében elsőként szaladt megdicsérni és kitüntetni a Vasprefektust, Gergényi Pétert, megköszönve neki, hogy milyen ügyesen változtatta csatatérré Budapest utcáit. A rendszerváltozás utáni magyar politika történetének egyik mélypontja volt ez – Demszky főszereplésével. Az egy szem Kuncze Gábort leszámítva senki sem akarja, hogy ezek az idők visszatérjenek.