Piros alma

Persze nem a bolti ár, amit a vásárló fizet, hanem a felvásárlási ár, amit a termelő kap. Tehát nem tudom, hogy az „régi elmetrükk” jutott előbb eszembe, hogy: Gondolj egy számra! Egy színre! Egy gyümölcsre! És már lehetett is mondani a megoldást, ami az esetek több mint kilencven százalékában úgy hangzik, hogy: Hét, piros és alma. Vagy a régi kiszámolós mondóka jutott eszembe Alma, alma, piros alma, bumm!

Amivel remekül lehetett csalni, mert egy szempillantás alatt kiszámolhatta az ember, hogy ki fog kiesni és ki marad a hunyó bújócskázásnál. Talán a kiszámoló jobb lenne, mert akkor úgy oda lehetne vágni egy almát valahová, hogy csak úgy fröccsenne. Ráadásul más országokban – állítólag – nincs léalma kategória sem.
Itthon meg az van, hogy tizenhárom forintot akarnak adni a felvásárlók a léalma kilójáért, mintha a Kérek egy almát! Kettő lett! Maradhat? döbbenete ereszkedne az ültetvényekre, csak éppen negatív előjellel. A termelők erre sok mindent mondanak, ami eltűri a nyomdafestéket az annyi: kétségtelen, hogy az unióban a 2014. évihez hasonló, magas, 12,6 millió tonnás termést várnak, és Magyarországon is a sokéves átlagnál mintegy negyedével több, körülbelül 730 ezer tonna almát várnak. De egyelőre csak várnak, mert a termelők azt mondják, hogy a léalmáért felajánlott tizenhárom forintos ár a betakarítás, a rakodás és a léüzembe történő beszállítás közvetlen költségeit fedezi.

Semmi egyebet. És ha nem változik, akkor minden más költség tiszta veszteségként jelentkezik a termelőnél. Ilyen árak mellett értelemszerűen már önmagában a betakarítás végrehajtása is gazdaságtalan, így a termelő számára más racionális megoldás nem marad, mint a fákon hagyni a termést. Az meg nem jó, és nem csak azért mert rendkívül szeretem az almát. Azért nem jó, mert ha egy termelési folyamat megszakad, akkor azt újraindítani mindig sokkal többe kerül, mint fenn- vagy szinten tartani. Mint télen a fűtés és nyáron a klíma, ha állandó hőfokot tartunk az kevesebbe kerül, mintha takarékossági okokból a beállításokkal játszanánk. És azért is jó fenntartani a termelést – és ez igaz minden agrártermékre – mert ha kiesünk valahonnét, akkor oda azonnal benyomakodik „valaki”. Agrártermékeknél mostanában jellemzően a lengyelek, de ha csak az almát nézzük, akkor ott sorakoznak mögöttük, mellettük az ukránok is.

Másik adalék a szakma tájékoztatása szerint az, hogy a tavalyi rekord­-gyenge almatermés miatt a szokásosnál harminc-ötven százalékkal kevesebb almasűrítményt állítottak elő Európában, és nem valószínűsíthető, hogy jelentős készletek halmozódtak fel. Amit remekül tükröz a sűrítmény árának változása, amely szokásos 0,6-1,2 eurós kilogrammonkénti árszintről a sokkal jobban csengő 1,6-1,9-es szintre ugrott fel.

Én tehát maradnék a mondókánál, kiegészítve azzal, hogy a termelők, termeljenek bármit, soha nem az extraprofitra hajtanak, hanem – sokakkal ellentétben – tisztes megélhetésre. Bumm!