Petőfi, az Petőfi

Vagyis azt, hogy ő és az általa létrehozott Megamorv–Petőfi Bizottság valóban Petőfi Sándor csontjaira bukkant még a rendszerváltozás idején a szibériai Barguzinban. Ezt pedig most egy kínai tudományos intézet kétséget kizáróan be is bizonyította.

Csak emlékeztetőül: maga a kutatás, illetve a kutatók abból indultak ki, hogy a költő nem esett el a segesvári csatában – ahogy azt addig tudta a történettudomány –, hanem az oroszok fogságába került, akik aztán száműzték mint a magyar forradalom és szabadságharc egyik jelentős alakját. A feltételezések szerint Petőfi Barguzinban a cár száműzötteinek szokványos életét élte, miközben megtanult oroszul, verseket írt, és meghódította a helyi postamester lányát. A bizottság úgy gondolta, számos bizonyíték igazolja mindezt, bár már akkor is némi zavart okozott, hogy a Petőfinek tulajdonított barguzini sírban nem egy férfi, hanem egy nő csontváza pihent, de ezt elintézték azzal, hogy a költőnek mindig is kicsit törékeny, lányos alkata volt. Morvai Ferenc már akkor bejelentette, hogy megtalálta Petőfi Sándor földi maradványait, de mindenki számára világos volt, hogy a teljes bizonyossághoz azért sokkal több kell az addig összegyűjtött bizonyítékoknál. Például a csontok tudományos, laboratóriumi szemrevételezései DNS-vizsgálatokkal együtt.

A szemrevételezés megtörtént, úgy tudni, a csontok eljutottak az amerikai haderő egyik tudományos laboratóriumába is, hiteles DNS-vizsgálatokra azonban nem került sor, illetve történtek bizonyos próbálkozások, de azok nem hoztak értékelhető eredményt. A bizottság szerint az volt a baj, hogy a hazai illetékesek nem engedték kinyitni a Petőfi család sírját, amely a Kerepesi úti temetőben található. Márpedig a DNS-vizsgálatokhoz innen kellett volna „kontrollanyagot”, mondjuk egy apró csontdarabot venni. A bizottság úgy ítélte meg, hogy nem kegyeleti okokból, hanem azért torpedózta meg ezt az akkori balliberális elit, mert félt, hogy elsöpri a Petőfi újratemetése nyomán kialakuló nemzeti felbuzdulás.

Morvai Ferencék más megoldáshoz folyamodtak, 2008-ban vérmintákat kértek a költő oldalági leszármazottaitól. E minták alapján mondta ki most egy kínai kutatóintézet, hogy 99,9 százalékos bizonyossággal állítható, Petőfi maradványai nyugodtak abban a barguzini sírban.

Tisztelem azt a munkát és azt az anyagi áldozatot, amit Morvai Ferenc vállalkozó hozott a kutatások sikeréért. Együtt éreztem vele, amikor az elmúlt huszonöt évben számtalan támadással, főként gúnyhadjáratokkal igyekeztek lejáratni őt idehaza. Mellesleg számomra Petőfi, az Petőfi. Akkor is, ha Segesvárnál döfte le őt egy dzsidás, de akkor is, ha összeszűrte a levet a barguzini postamester lányával. Ez semmit nem változtat költői életművén, forradalmi szerepén, bátor helytállásán, a köréje fonódott mítoszon. A szabadságharc költője volt. Ha nem nevet ki az olvasó, akkor azt is megkockáztatom, hogy Petőfi inkább a halált választotta volna Segesvárnál.

A bizottság most bejelentette, hogy ezennel elkezdi a költő újratemetésének szervezését. Noha legalább még négy, a világ különböző tájain található laboratórium hiteles DNS-vizsgálatára, azaz a kínai eredmények alapos kontrolljára lenne szükség ahhoz, hogy a huszonöt éve felállított Morvai-elmélet beigazolódjon. De Morvai időzítése szerencsétlen volt, mert csak most, az elmúlt négy-öt év tükrében érezhetjük igazán, mennyire fontos nekünk 1848–49. Morvai ugyanis bizonytalanságot vitt az emlékezésbe. Amikor van itt bizonytalanság amúgy is. A Klik háromszázhét iskolának ajánlotta fel, hogy diákjaival részt vehet az ünnep állami programjain. Közülük kétszázhatvanhárom intézmény határozott nemet mondott. Miért?

Semmi sem lenne kínosabb, mint egy Petőfivel kapcsolatos melléfogás. Visítva röhögnének rajtunk odaát, a balliberális oldalon…