Pénz és megvilágosodás

A Bibliában számos példa van arra, hogy pénzzel miként próbáltak átformálni emberi hozzáállást, sőt, akár hitet is. A Máté evangéliumában a pénzért megvilágosodó ember alapfigura lett. De az is előfordul, hogy valaki akkor világosodik meg, ha elvesznek tőle. Mint az egyik kereskedelmi csatorna. Nem írom le melyik, mert kettő van, és teljesen egyformák. Lényeg, hogy az egyiktől pénzt vesznek el adó formájában, és ettől heveny igazságérzete támad. Rájön arra, hogy eddig hazudott a hírműsoraiban. Vagy elhallgatta a valót, mindegy, cinkosok között béna, aki néma. De most hirtelen rátört a Fény. Rájött, hogy fel kell nyitni a nézők szemét, le kell leplezni a hazugságot, csalást, álszent történéseket, és győzzön újra az igazság. Persze kérdezhetnénk azt is, eddig miért nem tette ezt, ha ennyire világosan látta, mi a helyzet, miért hallgatta el. De a válasz egyértelmű. Mert eddig volt rá pénze, hogy hazudjon.

Egyébként magam is kerültem már hasonló helyzetbe. Fiatalabb koromban, amikor elmaradtak az elvégzett munka utáni utalások, vagy hónapokat kellett várni egy szerződésre, vagy rengeteg pénzt kerestek rajtam mások, és tőlem csak elvettek – hasonló módon viselkedtem. Elkezdtem keresni az igazságot. Őrjöngve rohantam neki maffiafalaknak, nagyot koppantam, de nem hallgattam el, így aztán még azt sem kaptam meg, amit amúgy odaadtak volna. Mára már bölcsebb vagyok. Koppanok és hallgatok. Az Igazság attól független, hogy én megkapom-e a pénzemet vagy sem. Egyébiránt meggyőződésem, hogy az elvándorlás fő oka nem a munkanélküliség Magyarországon, hanem a pénzutalási káosz és megbízhatatlanság. Hogy minél nagyobb és gazdagabb egy cég, annál később hajlandó fizetni. Ma már művészeti filmes körökben ritkaság, ha egy határidő két hónapon belüli. És akinek nincs tartaléka, éhen hal, vagy fogja a családját, és elmenekül. Teljes joggal. Ráférne egy alapos szabályozás az utalási rendszerre, nem kell messze menni hozzá, elég az osztrákokat megkérdezni.

De elkanyarodtunk a témától. A kérdés tehát az, ha nem vonnak el pénzt, nem érdekel az Igazság? Mennyivel vagyok én ettől erkölcsösebb másoknál? Azoknál, akik hallgatnak, vagy egyszerűen nem érdekli őket? És miféle igazság ez? Egyszerűen átbillenni azok oldalára, akik éjjel-nappal azzal foglalkoznak, hogy átfogalmazzanak híreket, beszédeket, Brüsszelbe rohangáljanak egy kötőszó miatt? Ráadásul a kereskedelmi csatorna híradója szerintem még szívességet is tesz a kormánypártnak. Felhívja a figyelmet olyan visszásságokra, amelyekre valóban érdemben kell reagálni. Hozzájárul a kormányzó párt belső tisztulási folyamatához. Nem lehet minden parlamenti vagy önkormányzati képviselő mellé rendőrt állítani, amíg ember él, létezik korrupció, csalás, hazugság. Kormányoktól, ideológiáktól függetlenül. Elég, ha az Andrássy úton leülünk a néhai Balettintézet épületével szemben, és elgondolkodunk. Rajta hát, tovább, akit érdekel, nézze a híradót, a kormánypártok pedig épüljenek belőle.

Csakhogy van itt egy kis bibi. Azt olvasom az összes közvélemény-kutatónál, nézőmérésnél, hogy az említett csatorna nemhogy nyert ezzel nézőt, de vesztett. Nem is keveset.

A híradónézők átmentek másik csatornákra. Talán mert a választások előtt a leleplezéses megvilágosodásokból volt elég. És meglehetően fárasztó módon. Jó lenne most egy kis béke. Ráadásul keserű a banán, mert tudjuk, miért fordult át az a bizonyos hírműsor. Így pedig már nem annyira hiteles a prófécia.

Mégis fontos ez a jelenség a kereskedelmi csatornánál. Mert mi van, ha nem áll meg itt a folyamat? Talán Stázi mondja a Csárdáskirálynőben: „ja, fiam, a lejtőn felfelé is nehéz megállni”. Hanem mondjuk egyéb helyeken is önvizsgálatot tartanak? Azt mondják, befejezik az amatőrökkel készített sorozatot, amely mindenféle televíziózás legalja, döbbenetesen igénytelen és értéktelen, süt belőle a hazugság és a dilettantizmus. Vagy a mellékcsatornán nem öltöznek be amúgy értelmes emberek bugyikék gömbökbe, nem húznak a fejükre ehhez sárga darázssapkát, lábukra piros szőrcsizmát, hogy aztán egy ügyességi versenyen beleessenek a medence rózsaszín vízébe. Vagy azt mondják: miért adjuk le minden héten ugyanazt a hat Bud Spencer-filmet, keressünk mást is. Vagy hogy nem szervezünk újabb valóságshow-t, mert hátha van jobb, mint vécén ülő médiasztárocskákat kukkolni, vagy végignézni a műbalhéikat? Esetleg jobb sorsra érdemes embereket etetni azzal, hogy világhírű énekesek lesznek? Vagy összeugrasztani a stúdióban pár fillérért szerencsétlen sorsú, fogatlan nőket, férfiakat?

És akkor maradhat, ami érték. Például a napi szappanopera, amely ennél a csatornánál rendkívül profi, szükség van rá, mint annak idején a Szabó családra, és értékelhető szórakozást nyújt annak, akinek nincs más. Vagy a természeti műsorok, tényfeltáró riportok, sport- vagy bűnügyi magazinok. Megannyi érték, tehetséges emberekkel. És ne felejtsük el, ez a csatorna az utóbbi tíz-tizenöt évben nagyon sokat fordított a magyar filmtámogatásra, húszból hat esetben volt értelme, a többinél nem, de ez az arány a világon mindenhol ennyi. Munkát, kenyeret adott az állandóan ingadozó filmszakmának. Tette mindezt a minél nagyobb nézőszámért, de ez a dolga egy kereskedelmi csatornának. Lehet, ha megvilágosodnak, akkor nem ugrunk fel ötpercenként őrjöngve, hogy reklám szakítja meg a filmet, és kapcsolunk át azonnal máshová.Ennyit veszíthetünk az ügyön. Egye a fene.

A csatorna jelenlegi első számú vezetője okosabb, jobb szakember annál, mintsem beérje a közhellyel: ezt adom a nézőknek, mert ezt igénylik (ennyire igénytelenek). Helyette megpróbálja emelni a kulturális mércét. És rájönne, az emberek nem pártolnak el az értéktől. Hát igen, ez lenne az igazi megvilágosodás.