Pengeváltás

Bár előfordulnak a világpolitikában is véletlenek, és sokszor döntenek érzelmek a logika helyett, de mindig érdemes feltenni egy-egy eset kapcsán a kérdést: cui prodest? Kinek az érdeke?

Ukrajna és Oroszország jelenlegi helyzetét egy vívómérkőzéshez lehetne hasonlítani: mindkét fél lassú araszolással és váratlan előretörésekkel próbálja elérni a céljait és megnyerni minél több asszót. Mindenki tudja, hogy Oroszország a jobb vívó, de azt is, hogy egyes mozdulatai súrolják vagy átlépik a nemzetközi szabályok szabta kereteket. Az ukrán vívó ilyen lépéseket szeretne kiprovokálni orosz ellenfeléből, lehetőleg úgy, hogy a „bírák” megbüntessék érte, míg az orosz versenyző szeretne minél több pontot szerezni a bírák közbeavatkozása nélkül.

Gyakorlatilag nagyjából az történt most, hogy Ukrajna kiprovokált egy ilyen vitatható lépést Oroszországból, Moszkva pedig, elbízva magát, jelenlegi ismereteink alapján feleslegesen fitogtatta erejét. Gyorsan mindketten a bírák felé fordultak, hogy megtudják: pontot ért-e a tus, vagy szabálytalannak nyilvánítják. Azt is fontos látni, hogy számunkra sem tét nélküli ez a mérkőzés. Egyelőre ezt a kárpátaljai magyarság helyzete körüli vita kapcsán érzékelhetjük. Kijev számára fontos, hogy az atlanti szövetséget belerángassa a konfliktusba, mert egyedül nincs esélye Oroszország ellen egy nyílt katonai fellépésben, nem véletlen, hogy a Krím annektálását nem követte nagyszabású ukrán ellentámadás.

Moszkva viszont szép lassan leszalámizza Ukrajnát, amit Petro Porosenko elnök mégsem nézhet ölbe tett kézzel, de addig nem tehet semmit, amíg a NATO-t nem tudja teljesen maga mögött. Ehhez viszont engednie kellene a magyar követeléseknek a kárpátaljai magyarság jogainak ügyében, amit azonban Kijev nem tehet meg anélkül, hogy ne engedne az orosz kisebbségnek is, mert ha különbséget tenne két nemzetiség között, az verné ki csak igazán a biztosítékot a NATO tagjainál. Az ukrán vezetés számára pedig nagyon veszélyes politikai váltás lenne gesztusokat tenni az orosz kisebbségnek nem sokkal a választások előtt a felkorbácsolt nacionalista érzelmek tengerében. Ugyanakkor Porosenkónak érdekében állna a választások elhalasztása vagy egy kiélezettebb nemzetközi helyzet, mert a külső ellenség veszélye felsorakoztathatja az ukrán szavazókat a regnáló vezetés mellett.

A róka fogta csuka helyzete ez, mert a magyar kormány is nehéz helyzetben van: ha nem enged az ukránoknak, azzal vádolják szövetségesei, hogy orosz érdekeket szolgál. Ha viszont elengedi a kárpátaljai magyarok kezét, eddigi politikáját és szavazóit hagyja cserben. Hazánk és Európa előtt veszélyes időszak áll: a nagyhatalmak tulajdonképpen szemet hunynak afelett, ahogy Oroszország feszegeti a határokat előbb Grúzia, majd a Krím esetében. Könnyen lehet, hogy Magyarország újra olyan dilemmákkal találja magát szemben, amilyenekkel a 20. században, és lehetőséget kap arra, hogy tanuljon hibáiból. Nem szabad azt hinnünk, hogy ha valamelyik nagyhatalom felkínál valamit, annak nem lesz meg az ára, nem szabad magukra hagynunk a határon túli magyarságot, ahogy tették azt a Kádárék, és nem szabad hinnünk abban, hogy erős hadsereg nélkül bárki is komolyan vesz minket, ahogy gondolták Károlyiék.

A szomszédunkban olyan vívómérkőzés zajlik, amiben mi is kaphatunk néhány szúrást, és a magyar diplomáciának nem lesz könnyű megóvnia hazánkat attól, hogy az óriások párbaja maga alá temesse.