Például Németország

Nem pusztán gazdasági vonalon, hanem az oktatás és a jogrend tekintetében is. A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara múlt heti szakmai fórumán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is megerősítette ezt.

Miközben a magyar–német gazdasági kapcsolatok kiválóak, addig Angela Merkel kancellár budapesti látogatása majd lehetőséget teremt a politikai együttműködés finomhangolására. Ez sem árt, hiszen politikai berendezkedés tekintetében ugyancsak példaként tekintünk arra a Németországra, ahol jelenleg – finoman szólva – „vegyes” hazánk megítélése.

Mondhatnánk, hogy ejnye-bejnye, de a helyzet több mind aggasztó: legnagyobb befektetőink pont a németek, akik sokszor nyúlfarknyi budapesti tudósításokból vonják le következtetéseiket. Lehet persze szidni a német–osztrák–svájci újságírókat, médiumokat, de ezzel csak tovább mélyítjük a problémát. Sokkal inkább baráti hangon, nem pedig kioktatva kellene tájékoztatni őket a magyarországi politikai-gazdasági-társadalmi helyzetről. Úgy tűnik, több időt, energiát és pénzt kell szentelni a későbbiekben az országmarketingre.

Szijjártó Péter az említett rendezvényen úgy fogalmazott, hogy Magyarország sokat tanul a gazdasági környezet állapotáról a kamara éves konjunktúrajelentéséből, amelyet a magyar gazdaságpolitika fontos iránytűként használ. A német kamarai elemzések nem dicshimnuszok, objektív képet adnak a cégvezetők benyomásairól és terveiről. Ha szükséges, akkor elmarasztalnak bennünket, amennyiben pedig elismerésre méltónak tartják a honi gazdaságpolitikát, a pozitív megjegyzések is hangsúlyossá válnak az összefoglalókban. Mindenesetre a hazánkban beruházó német vállalatoknak abban is nagy szerepük van, hogy gazdaságunk tartós növekedési pályára állhatott végre, miután Németország a legnagyobb külföldi befektető. Külkereskedelmi forgalmunk egyharmada pedig Európa legnagyobb gazdaságával zajlik.
Éppen ezért hatalmas tétel számunkra Németország, akkora volumenű a németek jelenléte, hogy aligha lehet mindent üzleti megfontolásból levezetni: sokszor a két nép közötti szimpátia is szerepet játszik egy-egy döntés meghozatalában. Akárhogyan is, a számok magukért beszélnek: Magyarországon mintegy háromszázezer embernek van munkája hatezer német vállalatnak köszönhetően.

Vitathatatlan, hogy sokat lendítettek a német cégek az elmúlt évtizedekben hazánkon, a növekedés és az export jelentős része is tőlük függ. Ha szimplán „multiként” tekintenénk rájuk, rögzíthetnénk azt is, hogy hazánk külső sérülékenysége is tőlük függ. Valószínűleg furcsa, hogy ezt most itt említem, de több, világmárkát képviselő társaság hazánkban nőtt nagyra, akkor is, ha a gyökerek nem ide kötik őket. Túlzás lenne azt állítani, hogy integráns részei ezek a cégek a „magyar ügyeknek”, azonban a német társaságok nem is szigetként funkcionálnak Magyarországon. Többségük lelkes finanszírozója alapítványoknak, különböző társadalmi összefogásoknak, valamint egyre nagyobb patrónusai a hazai oktatási rendszernek.
A külgazdasági és külügyminiszter kamarai előadásában elmondta azt is, hogy Magyarország az elmúlt években német mintájú szakképzést vezetett be annak érdekében, hogy megvalósuljon a beruházásokhoz szükséges megfelelő munkaerő-utánpótlás. Eddig kilenc német vállalattal kötöttek stratégiai együttműködési megállapodást, és ezek sorát továbbra is folytatja a kormány.

Mindez azért is üzenetértékű, mert cirka hatvan éven át az egymást követő német kormányok minél európaibb Németország kialakítására törekedtek. Most azonban Angela Merkel kancellár kabinetje Európa gazdaságait kívánja a német mintára átformálni.

Ha ez politikai értelemben érdekes mutatványnak is minősül, gazdasági szempontból fölöttébb kívánatos. Németország ugyanis Európa legsikeresebb gazdaságának tekinthető: világhíres cégeivel, alacsony munkanélküliségével, kiváló hitelminősítői besorolásával és „legendába” illeszkedő béreivel. S tegyük hozzá, hogy Németország a partnergazdaságok kárából profitáló gazdasági modellt épített ki. A siker azonban elvitathatatlan.

Az euró 1999–2000-es elindításakor „Európa beteg embereként” jellemezték Németországot, amire a gazdasági dinamizmus erősítésével reagáltak Berlinben. Ma Németország Európa legerősebb gazdasága, a világ egyik legfontosabb exporthatalma. Befolyása ezért világszerte jelentős. Nem szégyen a németektől tanulni, sőt nagyon helyes, hogy példaként tekintünk rájuk. Miközben zajlik a magyar gazdaság átalakítása, pont a német modell miatt a hazai döntéshozóknak a termelékenység javítására és a versenyképesség növelésére kell fókuszálniuk úgy, hogy a dolgozók is piacképes bért kapjanak. A kormányzatnak ki kellene használnia az alacsony kamatszintet a beruházások beindításához, valamint erre kellene bátorítnia a cégeket, különösen a startup vállalkozásokat.

A lényeg persze a beszállítói hányad fokozásában rejlik majd: ebben is jó példával szolgál Németország. Ki gondolná, hogy a gépipar és a csúcstechnika krémjét adó cégek túlnyomó része családi kézben lévő kis- és közepes vállalkozás?