Partizánok

Bár most nem a fellegvárnak számító Szegeden, hanem kicsit északabbra, a baloldal által állandóan vizslatott, és több szempontból is érdekesebb Miskolcon. És nem is Ságvári Endréről van szó, hanem bizonyos Földes Ferencről, akinek bizony soha, de soha nem hallottam a nevét, emiatt azonban szemernyi hiányérzetem sincs. Most is csak azért citálom ide, mert azt írja a Népszabadság, hogy Földes Ferencről, aki fiatalon halt meg munkaszolgálatosként, és emiatt a kommunista rendszer a szentjei közé emelte, szabad intézményt elnevezni. Csakhogy Miskolcon a szóban forgó intézményt már régen, még Rákosi pajtás alatt elnevezték az elhunytról, tehát most a név megtartásáról van szó, meg jelentős mértékű kekeckedésről is, nem pedig elnevezésről. Az új névadó egyébként valami Széchenyi lenne, aki bizonyíthatóan nem volt munkaszolgálatos soha, de sok évvel később élt „vetélytársánál” mintha többet tett volna le az asztalra, sőt, ha úgy tetszik, márpedig nekem most úgy tetszik, a nemzet asztalára.

Azért vagyok ilyen pikírt, mert minden alapom megvan rá, általános iskolai éveimet ugyanis a Kilián Györgyről elnevezett egykori tanítóképzőben morzsolgattam. Most csak emlékezetből írom, hogy szegény Kilián a front mögé, természetesen német–szovjet viszonylatban kell mindezt érteni, ledobott partizánként esett el, szintén nagyon fiatalon. A folyosó végén megtekinthettük bizonyítványa másolatát, jó tanuló volt, és még néhány hozzá kapcsolódó tárgyat, de sajnos azokra sem emlékszem már. Szobrot, pontosabban mellszobrot, 1986. április 4-én kapott a régi mellett épült új iskola udvarán. Koszorúzására engem is kijelöltek, és osztálytársnőmmel annak rendje és módja szerint el is helyeztük a koszorút a talapzat tövébe, majd szabályos balra áttal levonultunk a helyszínről. Így nem láthattam, hogy a koszorú nem maradt a helyén, elfújta ugyanis, mint valami ördögszekeret, a bolondos áprilisi szél, ami talán már egy merész, kicsit játékos és új szelecske volt. Talán ezért nevezték el az iskolát később Weöres Sándorról.

Középiskolámat egyszerűen mezőgazdasági szakközépiskolának nevezték, semmilyen híres vagy hírhedt ember nevét nem biggyesztették a teljes, hivatalos titulus elé. Amikor azonban ennek is eljött az ideje, akkor, feltételezhetően feledhetetlen emlékű történelemtanárunk, Balla Imre józan és egyben zseniális javaslatára, gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök nevét vette fel.

Azét az emberét, akinek Széchenyi István, a legnagyobb magyar, minden tekintetben méltó párja.