Vélemény és vita
Pardont a patronnak!
Megint eltűnőben van egy kis darabja az emberi, ezen belül a magyar civilizációnak
A világ pusztulását, az emberiség minden téren megfigyelhető hanyatlását nem lehet megállítani, vallotta nagyon régóta Vidéki Lajos, és ez az érzület csak megerősödött benne, amikor meghallotta, hogy január elsejétől megszűnik a visszaváltható szifonpatronok forgalmazása. Sőt, a hír mérhetetlen szomorúsággal töltötte el, mert úgy látta: megint eltűnőben van egy kis darabja az emberi, ezen belül a magyar civilizációnak.
Mindjárt arra gondolt, hogy lám, a szódavizet is mi, magyarok, jelesül egy jámbor szerzetesünk találta fel. Aki mellesleg a villámdelejes forgonyt is megalkotta csak úgy a maga szórakoztatására. Ezzel a szódavízzel, az ivóvízbe préselt szén-dioxid-gázzal Jedlik Ányos OSB aztán egy magasabb szintre emelte a kulturált borfogyasztást is. Mert ugyan az ember évezredek óta hígította a borát, csakhogy ezt mindvégig vízzel tette, ami a fröccs ismeretében mindenképpen a fejlődés egy alacsonyabb fokát képviseli. Vidéki Lajos így túl az ötödik ikszen arról is meg volt győződve, hogy nem tudja majd megvigasztalni magát azzal, hogy a másfél literes ásványvizek változatlanul a szolgálatára állnak majd, ha fröccsöt készítene. Már csak azért sem, mert ezekben állítólag mindenféle ásványi anyagok vannak, amik száz százalék, hogy keveredvén a bor kémiájával, csökkentik annak minőségét, pontosabban a fröccs élvezeti értékét. Aztán meg még nem találták fel azt a szén-dioxiddal dúsított ásványvizet, amely a palack felénél tartván jócskán ne veszített volna gáztartalmából. Tehát ilyenkor már lényegesen csökken, megszűnik a pezsgés, elmúlik az a kellemes bizsergető érzés ott a nyelv felületén. Na, ez a patronos szódával, ha jól zárnak a tömítések, biztos nem fordulhat elő, ezt mutatja az évtizedes tapasztalat.
Ezeken a dolgokon morfondírozott Vidéki Lajos, aki még gyermekkorában párosával hordta haza a szemben lévő vegyesboltból az üveges szódákat. Hogy aztán megszabaduljon ettől a vékonyka karjait igen csak igénybe vevő küldetéstől, mikor a család a hetvenes évek közepén beruházott egy ilyen patronos szerkezetbe. Ekkor már jó tizenöt éve gyártotta Répcelakon a Szénsavtermelő Vállalat (vajon miért nem adtak komolyabb nevet neki?) a tízes kiszerelésű dobozokban katonásan sorakozó patronokat. Amelyekre kilencvennapos szavatosságot tettek az illetékesek, de némely töltések olyan jól sikerültek, hogy húsz év után is felhangzott a jól ismert szisszenés, majd az erős bugyborékolás. Hogy aztán állítólag egynémely családokban konfliktus forrása lett, hogy ki csináljon szódát, az Vidéki Lajost nem hatotta meg. Erről a Nagy Feróval felálló Bikini zenekar egyik száma jutott mindig eszébe, pontosabban annak refrénje, hogy „Mindent akarok, de azt most rögtön, mindent akarok, de azonnal!”
Vidéki Lajos, aki visszafogott, szemlélődő életet élt, nem akart mindent, és pláne nem azonnal, de most cselekvésre szánta el magát, hogy ne kelljen elbúcsúznia a negyvenéves hagyománytól, ami egy magyar találmány is egyben. Erre sarkallta a gyártó, még csak nem is egy érzéketlen multi, hanem a tisztán magyar tulajdonban lévő LISS Patrongyártó, Töltő és Forgalmazó Kft. eljárása, amely egy tripla áron kínált eldobható műanyag patronnal kívánta kiváltani a jól ismert kis fém gáztartályokat. A döntés indokaként a forgalom erős visszaesését emlegették, de hát Vidéki Lajos sem most jött le a falvédőről, tudta, hogy a műanyag patronokból még kevesebbet vesznek majd meg az emberek. Ki a borsos ár, ki pedig éppen a környezettudatos hozzáállása miatt dönt majd így, mert hát akárhogy is nézzük, elég vastag falat kell tervezni ezeknek a patronoknak, hiszen ki kell bírniuk még a megnövelt nyomást is. Mert a gyártó azzal is szeretné eladni megkérdőjelezhető döntését, hogy plusz két gramm gázt présel majd bele új patronjaiba. Emellett még öt év szavatosságot is emlegetnek, de hát ki az a hülye, aki évekig aszalja a patronjait, amikor van jó, fröccsnek való bora.
Vidéki Lajos mindezek után döntött, hogy szembeszáll eme ostobasággal. Nem, nem fenyegetőzik bombával, inkább csatlakozik azok népes táborához, akik petícióval küzdenek a LISS gonosz terveiellen.
Mindjárt arra gondolt, hogy lám, a szódavizet is mi, magyarok, jelesül egy jámbor szerzetesünk találta fel. Aki mellesleg a villámdelejes forgonyt is megalkotta csak úgy a maga szórakoztatására. Ezzel a szódavízzel, az ivóvízbe préselt szén-dioxid-gázzal Jedlik Ányos OSB aztán egy magasabb szintre emelte a kulturált borfogyasztást is. Mert ugyan az ember évezredek óta hígította a borát, csakhogy ezt mindvégig vízzel tette, ami a fröccs ismeretében mindenképpen a fejlődés egy alacsonyabb fokát képviseli. Vidéki Lajos így túl az ötödik ikszen arról is meg volt győződve, hogy nem tudja majd megvigasztalni magát azzal, hogy a másfél literes ásványvizek változatlanul a szolgálatára állnak majd, ha fröccsöt készítene. Már csak azért sem, mert ezekben állítólag mindenféle ásványi anyagok vannak, amik száz százalék, hogy keveredvén a bor kémiájával, csökkentik annak minőségét, pontosabban a fröccs élvezeti értékét. Aztán meg még nem találták fel azt a szén-dioxiddal dúsított ásványvizet, amely a palack felénél tartván jócskán ne veszített volna gáztartalmából. Tehát ilyenkor már lényegesen csökken, megszűnik a pezsgés, elmúlik az a kellemes bizsergető érzés ott a nyelv felületén. Na, ez a patronos szódával, ha jól zárnak a tömítések, biztos nem fordulhat elő, ezt mutatja az évtizedes tapasztalat.
Ezeken a dolgokon morfondírozott Vidéki Lajos, aki még gyermekkorában párosával hordta haza a szemben lévő vegyesboltból az üveges szódákat. Hogy aztán megszabaduljon ettől a vékonyka karjait igen csak igénybe vevő küldetéstől, mikor a család a hetvenes évek közepén beruházott egy ilyen patronos szerkezetbe. Ekkor már jó tizenöt éve gyártotta Répcelakon a Szénsavtermelő Vállalat (vajon miért nem adtak komolyabb nevet neki?) a tízes kiszerelésű dobozokban katonásan sorakozó patronokat. Amelyekre kilencvennapos szavatosságot tettek az illetékesek, de némely töltések olyan jól sikerültek, hogy húsz év után is felhangzott a jól ismert szisszenés, majd az erős bugyborékolás. Hogy aztán állítólag egynémely családokban konfliktus forrása lett, hogy ki csináljon szódát, az Vidéki Lajost nem hatotta meg. Erről a Nagy Feróval felálló Bikini zenekar egyik száma jutott mindig eszébe, pontosabban annak refrénje, hogy „Mindent akarok, de azt most rögtön, mindent akarok, de azonnal!”
Vidéki Lajos, aki visszafogott, szemlélődő életet élt, nem akart mindent, és pláne nem azonnal, de most cselekvésre szánta el magát, hogy ne kelljen elbúcsúznia a negyvenéves hagyománytól, ami egy magyar találmány is egyben. Erre sarkallta a gyártó, még csak nem is egy érzéketlen multi, hanem a tisztán magyar tulajdonban lévő LISS Patrongyártó, Töltő és Forgalmazó Kft. eljárása, amely egy tripla áron kínált eldobható műanyag patronnal kívánta kiváltani a jól ismert kis fém gáztartályokat. A döntés indokaként a forgalom erős visszaesését emlegették, de hát Vidéki Lajos sem most jött le a falvédőről, tudta, hogy a műanyag patronokból még kevesebbet vesznek majd meg az emberek. Ki a borsos ár, ki pedig éppen a környezettudatos hozzáállása miatt dönt majd így, mert hát akárhogy is nézzük, elég vastag falat kell tervezni ezeknek a patronoknak, hiszen ki kell bírniuk még a megnövelt nyomást is. Mert a gyártó azzal is szeretné eladni megkérdőjelezhető döntését, hogy plusz két gramm gázt présel majd bele új patronjaiba. Emellett még öt év szavatosságot is emlegetnek, de hát ki az a hülye, aki évekig aszalja a patronjait, amikor van jó, fröccsnek való bora.
Vidéki Lajos mindezek után döntött, hogy szembeszáll eme ostobasággal. Nem, nem fenyegetőzik bombával, inkább csatlakozik azok népes táborához, akik petícióval küzdenek a LISS gonosz terveiellen.