Vélemény és vita

Párbeszéd helyett paródia

Valljuk be, ha ilyen az ellenzéki utánpótlás, akkor nagyobb a baj, mint hittük

Javában zajlanak már az ülések a Parlamentben, ahol felelősségteljes, felkészült, az emberek érdekeit képviselni akaró, komoly mondanivalóval, látásmóddal bíró képviselők foglalnak helyet. Meg ott vannak az ellenzéki alakulatok is, élükön Tordai Bencével (vagy Jakab Péterrel).

Őszintén megmondom, utána kellett néznem, hogy ki ez a fiatalember, aki hétről hétre csúfot űz saját magából és a parlamenti munkából. Tordai úr, ha így megfelel (?), nem nevezhető igazán képviselőnek, ezt valljuk be. Maradjunk a hivatásos, fizetett troll megnevezésnél, mert ez pontosabban lefedi azokat a pamfletteknek szánt kínlódásait, amiket ő parlamenti munkának nevez. Megjegyzem, mindennap lehet hozzá hasonlókkal találkozni az interneten, csak az a különbség, hogy a kommentelők az ilyen jellegű megmozdulásaikért nem kapnak fizetést. Pedig ott még szellemes hozzászólásokkal is találkozhatunk. Ellenben Tordai Bence kap. Ráadásul a magyar választóktól, akiket képviselnie kellene.

Egy egyetemet végzett, két nyelvvizsgával bíró fiatalemberről beszélünk. Papíron értelmiségi, csak értelmes felszólalásai nincsenek. Sikeresen elsajátította azt a képességet tanítóitól, hogy a semmiről tudjon beszélni hosszan, minden ráció nélkül, az ellenfelet sértegetve. Pontosabban sértegetni akarva, mert még ahhoz is tehetségtelen, hogy egy szellemes beszólást összehozzon, vagy megírasson az embereivel.

Mondhatnánk, hogy miért kell egyáltalán venni a fáradságot és tudomást venni e politikai trollról? Nos, először is azért, mert valakik valamilyen rejtélyes oknál fogva úgy vélték, az ilyen emberek a legalkalmasabbak a nép felelősségteljes képviseletére, és belőlük lehetnek majd a jövő vezetői. (Még belegondolni is hajmeresztő.) Másodsorban pedig azért, mert a viselkedése és a parlamenti munkához, valamint a magyar választókhoz való hozzáállása tökéletesen leképezi a jelenlegi ellenzék állapotát. (Tisztelet azon keveseknek, akik még próbálkoznak az értékközvetítéssel és érdekképviselettel.) A legtöbbnek azonban a képviselőség továbbra is azt jelenti, hogyan lehet sok pénzt megkeresni a semmivel.

Mert mi van, ha fogalmuk sincsen arról, hogy mit is kellene tenni, hogyan kellene megfogni a szavazókat, és hogyan kellene megtölteni elgondolkodtató tartalommal a felszólalásaikat? Joggal lenne elvárható, hogy végre felvázoljanak egy irányt, jövőképet, javaslatot, amiből lehetne építkezni és amire lehetne érdemben hivatkozni. Ez azonban nagyon melós feladat, felkészültséget, utánajárást igényel, tehát dolgozni kellene. Ahhoz pedig nekik nincsen kedvük. Miért is lenne, hiszen így is megkapják a fizetésüket, nem? Sokkal egyszerűbb lebűnözőzni az ellenfelet, a parlamenti protokollt megcsúfolni, aztán azon háborogni minden lehetséges platformon, hogy megvonták tőlük szót. Ezzel is megy az idő, és addig sem kell aggódni a tartalom miatt. A médiát és a gazdikat kiszolgálták, így már jár az ökölpacsi, és a zsebük is tele van.

Kérdem én, hol marad a párbeszéd? Mert ha minden igaz, e „jelentőségteljes”, mérhetetlen támogatóval bíró, de önmagában frakciót alakítani se tudó alakulat párbeszédet akar. Legalábbis a nevében. Vagy lehet, csak addig tart nekik a párbeszéd, amíg gyorsan betársulnak másokhoz, hogy bejussanak a parlamentbe, majd párbeszédet folytatnak annak érdekében, hogy összekalapozzanak pár embert más pártoktól azért, hogy a képviselői fizetésük mellett a frakcióknak járó támogatást is fel tudják venni.

Értem, hogy nekik vannak adataik, és tudják, hogy öt embert képviselnek, akikkel nyilván megbeszélték, hogyan fogják elvégezni a feladatukat, és nekik ez így megfelel, de nem az lenne a cél, hogy a jövőben több támogatójuk és szavazójuk legyen? Nem az lenne a lényeg, hogy komolyan vegyék őket és életképes alternatívát mutassanak fel? Nem arra kellene törekedni, hogy az általuk diktátornak, a párbeszédet hírből sem ismerőnek, önkényesnek, gőgösnek nevezett ellenféllel szemben megmutassák az ellenpéldát? Mert elvileg erről lenne szó, csak akkor szeretnék szólni, hogy rosszul csinálják, mert pontosan azt mutatják fel, és azokkal a tulajdonságokkal bírnak, amelyek ellen igyekeznek felszólalni és fellépni.

Valljuk be, ha ilyen az ellenzéki utánpótlás, akkor nagyobb a baj, mint hittük, és tényleg kezd igazzá válni az az elképzelés, hogy ha életképes ellenzéket akarunk végre látni, akkor azt Orbán Viktornak kell megszerveznie. Ugyanis a jelenlegi állapotok továbbra sem mutatják, hogy kik lesznek azok, akik leváltják a mostani kormánypártokat, és még csak a hajlandóságot sem látjuk a változásra. Egyelőre párbeszéd helyett csak paródiát kapunk. Ahogyan Rejtő Jenő karaktere, Berlac tiszthelyettes is aggódva tette fel a nagy kérdést, most én is felteszem ugyanazt az ellenzékre vonatkozóan: „Mi lesz vele? Meghal?” A mostani állapotokat és képviselői magatartást látva a kérdésre ugyanitt a választ is megkapjuk: „Sajnos reménytelen az állapota… Életben marad a szerencsétlen.”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom