Vélemény és vita

Parasztozás

Az emberiség legnagyobb kihívása, hogy túlélje a 21. századot. Egyetlen út járható: a „visszarégiesülés” a fejlődés helyett...

Szily László újságíró és korunk hőse a következő szenvedélyes, igazságkereső, igazságos és kérlelhetetlen cikkecskét vetette internetre a minap: „A legbénább, legkínosabb parasztkodás direkt rosszul írni/mondani valakinek a nevét. Lőcs Géza egykori kormányzati kultúrharcos megsértődött Földes András indexes kritikájára, és szenvedélyes válaszcikket írt. Pőcs Géza költő és fideszes politikus, a miniszterelnök kulturális főtanácsadója először egész Magyarországot hozta elég kellemetlen helyzetbe, amikor lemenedzselte a milánói világkiállítás kínos magyar pavilonjának felépítését. Töcs ezután saját magát hozta még sokkal cikisebb helyzetbe, amikor - miután képtelen volt a produktumáról írott kritika elviselésére – olyan válaszcikket írt, amiben az ismert újságíró nevét hét alkalommal Földesinek írta.”

Itt persze abba is hagyhatnánk, sőt, igazából el sem kellene kezdenünk, hiszen ez csak egy csepp abban a gennytengerben, amit Szily László és a hozzá hasonló rohadékok naponta előállítanak. De ebben a cseppben nagyjából minden benne van, amiért ezeket nem lehet és nem is kell elviselni, úgyhogy mégiscsak szánjunk rá néhány percet. Kezdjük mindjárt a parasztozással.

Ez negyven év kommunizmusának öröksége, és van benne egy csipetnyi tanácsköztársasági emlék is. Amikor még a saját zsidóságukat, magyarságukat és puszta emberségüket is megtagadó Szamuely-féle állatok járták a magyar vidéket, és fára húzták, agyonlőtték vagy éppen elevenen megnyúzták a „kulákot”, a papot, a bírót, a falu népe, vagyis a parasztok szeme láttára. (A háttérben Lukács György vihog…) Mindennek ideológiája pedig maga a marxizmus volt.


Engels például így ír a Svájci polgárháború című, Szily László-i mélységű cikkében: „Igazi szerencse, hogy az európai demokrácia végre megszabadul ettől az ős svájci, tiszta erkölcsű és reakciós ballaszttól. Amíg a demokraták még ezeknek a havasi pásztoroknak az erényére, boldogságára és patriarchális együgyűségére hivatkoztak, addig nekik maguknak is még bizonyos reakciós színezetük volt. Most, amikor azt a harcot támogatják, amelyet a civilizált, modern, demokratikus Svájc folytat az állattenyésztő őskantonok nyers, keresztény, germán demokráciájával, most mindenütt a haladást képviselik. (…) Most azonban úgy látszik, hogy mégis fenekestül fel kell fordulnia eme tiszta erkölcsnek. Remélhetőleg a büntetőcsapatok megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy elpusztítsanak minden jóravalóságot, őserőt és együgyűséget.”

Ez Szily László szellemi öröksége, és ezért parasztozik önfeledten, széles gesztusokkal, Szily László-i öntudattal minden mocskos lumpenproli.

Amúgy pedig Szőcs Géza azzal érdemelte ki az engelsi büntetőcsapatok önkéntesének, Szily testvérnek a mérhetetlen haragját, hogy írásában hétszer Földesinek írta Földest. Ezért nevezi őt Szily Lőcsnek, Pőcsnek és Töcsnek, persze miután elítéli, ha valaki szándékosan rosszul írja/mondja más nevét. Az a tény nem érdekli, hogy teljesen nyilvánvaló, Szőcs Géza egyszerűen tévesen írja Földesinek a nevet, semmi szándékosság nincs ebben, amit ugye éppen a konzekvens rontás bizonyít (hétszer írja így), másrészt ugyan miféle szándékosság lehetne abban, hogy ha valaki Földesit ír Földes helyett?
Semmilyen.

Csak hát, tudjuk, hibázni nem lehet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a belváros és lipócia kedvenc szólása, miszerint „ez több mint bűn, ez hiba!” Ők ezt hangoztatják, és ez az, amit egy paraszt soha életében nem ejtene ki a száján, mert egy paraszt tisztában van a szavak jelentésével, továbbá szimbolikus erejével is. Amúgy Szily testvér Engels mester 21. századi büntetőcsapatából még megjegyzi, hogy Földes „ismert” újságíró. Persze. Ha csak elhangzik a Földes név, lovas rendőrök taposnak terhes anyákon, és kardlapozni kell, akkora tömeg verődik össze. (Apropó! 21. század! Vona szerint két 21. századi párt van ma a választékban, a Jobbik és az LMP. Lehet ebben valami, ugyanis az emberiség legnagyobb kihívása, hogy miképpen élje túl a 21. századot. És egyetlen út látszik járhatónak: a „visszarégiesülés” a fejlődés helyett; ennek a folyamatnak pedig nyilván lesz egy olyan szakasza is, amikor majd le kell meccselni a dolgot a szintén 21. századi Szily Lászlóval és a többi rohadékkal, a megmaradt nyers, keresztény, germán, magyar és egyéb demokrácia oldalán.)

De ez még mindig nem a lényeg. Ez még mindig csak Szily László rothadt lelke, amivel mindössze annyi teendőnk van, hogy orrunkhoz illatos keszkenőt szorítva átlépünk rajta gyorsan, félrenézve.
A lényeg, ami e mögött a gennyes kis cikkecske mögött felsejlik, és ami korunk igazi tragédiája. Ezt a lényeget egy kedves barátom nagyjából így foglalta össze a minap:
Az emberek nagy része ma az online térben űzi a politikát. S így megkapja azt a szubjektív élményt, hogy egyszersmind részt is vesz benne, s naponta kap visszaigazolást arról, hogy lám, így is van. A politika társadalmi percepciója valójában kétpólusú.

Egyrészt van egy eszköz jellegű viszonyrendszer, amit az átlagember hedonista módon szemlél, és van egy kommunikációs viszony, amelynek szerepét mára teljes mértékben átvette az internet.

Oly annyira átvette, hogy ma már a tényleges politikai teljesítmény azonnali erodálása vált lehetségessé az internet segítségével. Így válik (vált) teljesen érdektelenné, hogy mi a valós teljesítmény vagy a valódi történés, ugyanis kizárólag a modulált üzenet a lényeg. Így lesz a politika az ötperces kommunikációs csatározások és üzenetek szánalmas terepe, ahol a választó valójában kizárólag érdekalapon cenzúrázott információkhoz és üzenetekhez juthat hozzá, egyszersmind így kapva visszaigazolást, hogy önmagába zárt világában nincs is egyedül. Ennek pedig nemcsak az a veszélye, hogy megszűnik a valóságon alapuló politikai döntés, hanem az is, hogy megszűnik a lehetőség a tényleges informálódásra, méghozzá úgy, hogy közben az átlagember az információs szabadság mámoros boldogságát ünnepli folyamatosan.
Ez a Szilyk világa. Ez a 21. század. Úgyhogy éljenek a havasi pásztorok.

 

Bayer Zsolt: ParasztozásAz emberiség legnagyobb kihívása, hogy túlélje a 21. századot. Egyetlen út járható: a „visszar...

Posted by Magyar Hírlap on 2015. május 15.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom