Parádés hétvége

A szocialista pártvezér büszkén sorolta: a százhatból negyvenhat képviselőjelölti körzetet odaadtak egy másik pártnak (DK), lemondtak további helyekről és a miniszterelnök-jelölti posztról egy szinte mérhetetlen támogatottságú, de „innovatív, fiatal párt” kedvéért (Párbeszéd), sőt további törpeformációkat is szívesen látnak. A Liberálisok (Fodor Gábor) már meghozták a parlamenti mandátumot fialó „áldozatot”, az Együtt még duzzog, de jöhet, ha akar. Nyitva az ajtó, és van meghívó. Nyilván nehezítő körülmény, hogy éppen a szocikkal alakult ki késhegyig menő vita a csepeli jelöltek körül.

Szóval gondoltuk volna fél évvel ezelőtt, hogy ennyire jut az ellenzék? Nem feltétlenül, ám az biztos, a történet számos szereplője kénytelen kacifántos magyarázatokat adni az előző időszakban született döntései miatt. Az egyik legkínosabb „házasság” továbbra is a Molnár–Karácsony-paktum. A csipetnyi Párbeszéd első embere elismerte, a két fél messziről indult egymás felé.

Valóban? Az LMP-szakadárok eredeti pártja éppen az úgynevezett 2010 előtti világgal szemben jött létre. Konkrétan: Molnár Gyulával és körével szemben, most meg együtt vigyorognak, Karácsony pedig mondhatja az új haverjának, hogy „Dübörgünk!”. A kistestvér azért keménykedik is, van ugyanis egyetlen, kőkemény, minden lózungot nélkülöző feltételük: ne a múltat, hanem a jövőt építsék közösen! Szem nem marad szárazon.

És bár ez a hiányos szivárványkoalíció, illetve kifejezetten Karácsony, már az esetleges közös lista harmadik helyével udvarol a 2010 előtti világtól az MSZP-hez hasonlóan szintén teljesen független Gyurcsánynak, a megszólított, a hét végén ugyancsak kampánykodó bukott kormányfő szájából nem esik ki a sajt. Egyelőre.

Ellenkezőleg: jó szokásához híven szépen végigsorozta azokat, akikkel kormányváltás esetén amúgy közös kabinetet kellene alakítania. A szocikhoz köthető pártsajtót például szerinte a Fidesz finanszírozza. Az igazmondás epigonja ezzel ráerősített Soros múlt heti, az MSZP „megvettségére” tett megjegyzésére. Lábjegyzet: az egyre töpörödő utódpártnak annyira elfogyott minden önbecsülése, hogy éppen a spekuláns davosi odaszólásának napján küldtek szívélyes meghívót Sorosnak, mondván, ő igazi demokrata, jöjjön, támadják együtt a kormányt. Vagyis egy elvileg baloldali párt meginvitálja az őt savazó multimilliárdost, aki nem mellesleg a vadkapitalizmus egyik legfőbb képviselője. Csak gratulálni tudunk!

De vissza Gyurcsányhoz! A pár éve még harcos antifaként „no pasarant” üvöltöző DK-elnököt érdekes módon nem az zavarja a Jobbikban, hogy netán náci lenne vagy antiszemita, ahogy Vona allahozását sem emlegeti, csupán azt, hogy korábban egy polgári körben ült Orbán Viktorral. Tehát a főbűn minden esetben a kollaboráció, a szektavezér e vonalon természetesen nekirongyolt az LMP-nek is. A bolsevik időket idéző Gyurcsány azonban egy szót sem vesztegetett szegény Együttre, pedig ők is éppen aznap demonstráltak erőt. Szigetvári Viktor elismerte, nincsenek „bejutásos állapotban”, ám a rájuk adott szavazat szerinte mindennél többet ér. Ha ugyanis mégis bekerülnének öt-hat képviselővel a százkilencvenkilenc fős Házba, úgy „megforgatják a világot”. Minő fájdalom, hogy ezt aligha fogjuk megtapasztalni.

Végezetül: gondoltuk volna, hogy – Vona Gábor szerint – ha az utolsó védőbástya, az iszlám elbukik, akkor a „fény szinte teljesen kialszik”? Mindenesetre egyre nehezebb meglepődni.