Vélemény és vita
Pancserellenzék
Álláspont. Addig jó az országnak, amíg a hatalomnak még a közelébe sem kerül ez az újabban hazug egységet mutató, valójában egymást mindennél jobban utáló galeri
„Legyen a mi tüntetéssorozatunk jelképe a fehér sál és a fehér sapka. Legyen fehér, mert ez a béke színe. A legtisztább, ami a fény teljes spektrumát változatlanul veri vissza. És legyen sapka, mert a hatalomnak mindegy, hogy van rajtad sapka vagy nincs, ha az útjában állsz, eltipor.” Talán elég is lenne Kunhalmi Ágnes MSZP-választmányi elnök, első vonalbeli szocialista politikus e gondolatait idézni, hogy illusztráljuk az ellenzék nívóját. Egy hete még – némi logikai bukfenccel – az Orbán Viktor európai ellenfelének tartott Macron francia elnök ellen tüntetőktől kölcsönzött sárga láthatósági mellény volt a ballib dress code. Ahhoz képest végül is kifejezetten kreatív gondolat fehér sapkában és sálban megjelölni az „összefogás jelképét”: a szociáldemokráciáról hadováló egykori megszorítók és multikedvelők most a fehér színben látják az erőt. Finoman szólva is szürreális.
És az a gyakran viccelő, direkt tájszólással beszélő Kunhalmitól különösen is furcsa, hogy békéről értekezik, pedig az elmúlt héten a felhevült demonstrálók rendőröket bántalmaztak, loptak, köztulajdont rongáltak, rászoruló gyermekeknek szánt szánkókat gyújtottak fel, és kereszténygyalázó tirádákat üvöltöztek. Csak egy rövid felsorolás, a teljesség igénye nélkül.
Eltiporta őket bárki is? Legfeljebb eljárás indult néhányukkal szemben, a rendőrség alapvetően példásan és jogszerűen járt el, hol vannak már a 2006 véres őszén megtapasztalt módszerek? Különösen is gyomorforgató, hogy egy nyilvánvaló provokátor esete kapcsán maga Gyurcsány kezdett rendőri erőszakról beszélni.
Ma tehát nem a kormány él vissza a hatalmával, hanem a magát tömegnek láttató, valójában hangos és durva kisebbség a szabadságjogokkal. Ugyanis nem az a demokrácia, ha a többség által támogatott vezetők meghajolnak a részben külföldről szított, szervezettnek tűnő balhézóknak vagy a parlamenti egyharmaddal sem bíró ellenzéknek. Éppen ellenkezőleg.
Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy a diktatorikusnak bélyegzett, ám demokratikusan megválasztott kormány, illetve a népképviseletet minden szánalmas obstrukciós próbálkozás dacára gyakorló parlament döntései ellen persze lehet tüntetni. Akár mindennap, a város bármely pontján, ez itt jogállam, hiába próbálják beadni egyesek az ellenkezőjét. Még a forgalmat megbénító kis csapatoknak sem lett emiatt problémája. De a törvényeket akkor is be kell tartani! Ha százezrek vonulnának hetekig Budapest utcáin, mint mondjuk Párizsban, az jelezne némi társadalmi elégedetlenséget. Valódit. Ám néhány száz, legfeljebb ezer randalírozó és mocskos szájú részeges huligán korántsem képviseli a „társadalmi többséget”, sőt, valójában még a tegnapra a szakszervezetek által meghirdetett megmozdulás sem. Akárhogy igyekszik torzító trükkjeivel és nemzetközi kapcsolatai révén ezt sugallni a „függetlenobjektív” média.
Visszatérve az ellenzékre: a zsidózó Szávay Istvántól az eddig mindenkit eláruló Hadházy Ákoson és a szoci vigaszágon beslisszant Tordai Bencén át egészen Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnökig olyannyira elteltek a saját, múlt heti parlamenti cirkuszuktól, hogy végül az ápolók béremelését és a gyermekápolási díjak növelését is elfelejtették megszavazni azon a bizonyos szerdai ülésen. Pedig ezeket az intézkedéseket követelve korábban hónapokig támadták a kormányt.
Ennyit tudnak. Hiába vesznek sárga mellényt, fütyülőt vagy fehér sapkát, maradnak, amik eddig is voltak: pancserellenzék. Addig jó az országnak, amíg a hatalomnak még a közelébe sem kerül ez az újabban hazug egységet mutató, valójában egymást mindennél jobban utáló galeri.
És az a gyakran viccelő, direkt tájszólással beszélő Kunhalmitól különösen is furcsa, hogy békéről értekezik, pedig az elmúlt héten a felhevült demonstrálók rendőröket bántalmaztak, loptak, köztulajdont rongáltak, rászoruló gyermekeknek szánt szánkókat gyújtottak fel, és kereszténygyalázó tirádákat üvöltöztek. Csak egy rövid felsorolás, a teljesség igénye nélkül.
Eltiporta őket bárki is? Legfeljebb eljárás indult néhányukkal szemben, a rendőrség alapvetően példásan és jogszerűen járt el, hol vannak már a 2006 véres őszén megtapasztalt módszerek? Különösen is gyomorforgató, hogy egy nyilvánvaló provokátor esete kapcsán maga Gyurcsány kezdett rendőri erőszakról beszélni.
Ma tehát nem a kormány él vissza a hatalmával, hanem a magát tömegnek láttató, valójában hangos és durva kisebbség a szabadságjogokkal. Ugyanis nem az a demokrácia, ha a többség által támogatott vezetők meghajolnak a részben külföldről szított, szervezettnek tűnő balhézóknak vagy a parlamenti egyharmaddal sem bíró ellenzéknek. Éppen ellenkezőleg.
Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy a diktatorikusnak bélyegzett, ám demokratikusan megválasztott kormány, illetve a népképviseletet minden szánalmas obstrukciós próbálkozás dacára gyakorló parlament döntései ellen persze lehet tüntetni. Akár mindennap, a város bármely pontján, ez itt jogállam, hiába próbálják beadni egyesek az ellenkezőjét. Még a forgalmat megbénító kis csapatoknak sem lett emiatt problémája. De a törvényeket akkor is be kell tartani! Ha százezrek vonulnának hetekig Budapest utcáin, mint mondjuk Párizsban, az jelezne némi társadalmi elégedetlenséget. Valódit. Ám néhány száz, legfeljebb ezer randalírozó és mocskos szájú részeges huligán korántsem képviseli a „társadalmi többséget”, sőt, valójában még a tegnapra a szakszervezetek által meghirdetett megmozdulás sem. Akárhogy igyekszik torzító trükkjeivel és nemzetközi kapcsolatai révén ezt sugallni a „függetlenobjektív” média.
Visszatérve az ellenzékre: a zsidózó Szávay Istvántól az eddig mindenkit eláruló Hadházy Ákoson és a szoci vigaszágon beslisszant Tordai Bencén át egészen Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnökig olyannyira elteltek a saját, múlt heti parlamenti cirkuszuktól, hogy végül az ápolók béremelését és a gyermekápolási díjak növelését is elfelejtették megszavazni azon a bizonyos szerdai ülésen. Pedig ezeket az intézkedéseket követelve korábban hónapokig támadták a kormányt.
Ennyit tudnak. Hiába vesznek sárga mellényt, fütyülőt vagy fehér sapkát, maradnak, amik eddig is voltak: pancserellenzék. Addig jó az országnak, amíg a hatalomnak még a közelébe sem kerül ez az újabban hazug egységet mutató, valójában egymást mindennél jobban utáló galeri.