Vélemény és vita

Pancserek

Tudod, nagyon érdekes volt, mondta barátom, T. a telefonba, aki szokásához híven nem köszönt, csak elkezdte a mondókáját

A hév ilyenkor annyira viszi, hogy semmit sem lehet kérdezni tőle, most sem lehetett és már folytatta is, hogy a hétvége, pontosabban a szombat. Mert szombaton vidékre kellett menni, és akkor sok mindent lát az ember. Épülő M0-ást, amit az elején nem szeretett, igaz, most se nagyon, meg mindenféle autósnépséget, udva­riast és állatot, akinek biztosan várják már a veséjét valahol. De ez nem érdekes, vágtam végre T. szavába, de ő fel sem vette, hanem folytatta, hogy az M5-ösön kellett neki Szeged érintésével Hódmezővásárhelyen át Orosházára mennie, és az Pestről jó kétórás út, és van idő nemcsak nézelődni, hanem gondolkodni is. És az már nem is érdekes volt, hanem meglepő, hogy elbénáztam a vásárhelyi elkerülőt, mert – mutatott rá T. – csak Szentest jelölte a tábla, én meg arra nem akartam menni, így mentem át a városon, ahogy szoktuk, mikor meglátogatjuk Gyopárosfürdőt. Az elején nem is volt gond, de aztán jöttek az útfeltúrások, lakótelepi utak, kéretlen városnézések és csak egy Orosháza táblát tettek ki, az is csálén áll, nem hiszem, hogy Márki-Zayéknak ne tellene legalább kettőre, háromra, hogy a messziről jött idegen ne bénázzon hosszú perceken keresztül – mondta egy szuszra T., aki aztán hamarosan megtalálta a helyes utat, még arra is emlékezett, hogy hol kell Mártély felé kanyarodni, ahol olyan sok törpeharcsát fogtunk egyszer.

Az ATEV-telep szagára panaszkodott kicsit, de az elkerülő végét már dicsérte T, aki szépen megérkezett Orosházára. Ott, miután mindent elrendezett, beült egy cukrászdába, ivott egy jó kávét, vett a családnak finom süteményt, elnézte a fiatalokat és a nagymamákat az unokákkal, kedves volt a kedves pincérlánnyal, és nem bánta, hogy a kocsiban hagyta a kabátját, hiszen rendőröket látott volna a sarkon és különben is.

Tudod, mi volt megint az érdekes, kérdezte T., és persze nem tudtam, mert ebben olyan sok újdonság nem volt, de T. pergő beszédét jó hallgatni, mindig megnyugtatja az embert. Az volt az érdekes, hogy kijöttem a cukrászdából, és még mindig ott voltak a rendőrök, és akkor elővett a kíváncsiság, és megnéztem, mit is kell ennyire őrizni. És akkor meghallottam a szónokot, de hogy biztos legyek a dolgomban, az egyik rendőrt is megkérdeztem, hogy ez most komolyan kormányellenes tüntetés – T. itt már kuncogott –, a rendőr meg lesajnálóan rám nézett, és azt mondta, az. Harmincan lehettek – nevetett T., és megkérdezte, hogy tudom-e, mi volt a legviccesebb az egészben. Persze ezt sem tudtam, erre T. azt mondta, nem az, hogy ilyen kevesen voltak, hanem az, hogy a szónok felszólította a „tömeget”, hogy zárásképpen énekeljék el a Himnuszt. De az sem ment nekik – fuldoklott T. a nevetéstől –, mert másodszorra is a Szózatot indították el, arra meg nem lehet Himnuszt énekelni. Arra tényleg nem, mondtam volna, de nem tudtam, mert T. kacagva még a fülembe kiabálta: Hajrá MSZP! – aztán bontotta a vonalat.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom