Vélemény és vita
Pacalhab
Sikítófrászt kapok a gasztroforradalomtól: az „újragondolt” csülöktől, pacaltól, paprikás csirkétől, vesevelőtől és körömpörkölttől
Gondolom, ha nem is mindenki, de sokan így vannak ezzel azok, akik csak egy kicsit is szeretnek enni. Jót és jól, örömmel, szívvel és lélekkel. Magyar ételt és világkonyhát. Mostanság már nem a minőséggel van gondom, az szerencsére az utóbbi időben javul, hiszen rájöttek a vendéglősök, a lehúzás korszaka lejárt, felesleges teljesen ostobának nézni a vendéget.
A gondom a forralt boros marhalábszárhabbal, a konfitált és/vagy szuvidolt mikroméretű kacsacombérmécskékkel, illetve a terrine libamájjal van. Ez utóbbi ételt el kell magyaráznom, ami már önmagában baromság, hogy egy ételt magyarázni kell. Nos, voltaképpen ez mezei pástétomot jelent, amely általában a madarak belsőségeiből készül. A konfitálás francia eredetű, a húsokat nagyon-nagyon lassan abálják. A szuvidolás pedig vákuumcsomagolásban, alacsony hőfokon való főzést rejt magában. Az így készült ételt (?) viszont aranyáron lehet eladni egy fine dining étteremben, ahol az adagok mellé nagyítót is kellene mellékelni. Jöjjön az újabb magyarázat: fining dining étterem. Ide nem a hasáért megy az ember, hanem inkább puccból, hogy órákon át csipegesse a már említett rettenetes, felismerhetetlen fogásokat.
Pista bácsi is jól el volt régen, ha asszonya nem julienne (ejtsd: zsülien) módra, azaz gyufaszál-vastagságúra vágta a répát, de még csak nem is batonra, ami olyan, mint a julienne, csak kicsit vastagabb és trendibb. Hanem csak úgy bedobta a húslevesbe a velős csont mellé, mégsem volt minden esetben magasabb a koleszterinszintje.
Hogy mi szükség az ilyen típusú gasztroforradalomra? A gasztroforradalom abból álljon, hogy tisztességes adagot, friss, jó alapanyagból készített ételt kapunk. Ha úgy tetszik, akkor nem vagyok befogadó és elfogadó. Nem is óhajtok az lenni. A pörkölt legyen pörkölt, jó sok pirospaprikával, hagymával, sőt még a hagymát is hagymával. A pacal, a csülök és köröm, de még a paprikás csirke se alakuljon át nekem habbá a tányér közepén ötforintos méretben egy salátalevélen fityegve, ötezer forintért. Nagyanyáink rántott csirkéjét, oldalasát, disznósajtját is úgy akarom, ahogy egykor volt. Úgyhogy a gasztroforradalmároknak nem ártana újragondolni az újragondolást!