Ötezer forint

Amennyiben pedig márciusban blokád is lesz, csúcspontjára juthat a hecckampányban résztvevők eufóriája.Itt ugyanis lassan másról sincs szó, mint hecckampányról.

Tudniillik, eddig – példának okáért – még senki sem lázadt fel az éves, egyébként nem olcsó, matricadíj ügyében. Nem szervezkedett senki azért, hogy osztrák vagy svájci mintájú – éves alapon kiszabott, nem túl drága, ugyanakkor minden közúthálózatra érvényes – megoldást kellene bevezetni hazánkban is. Hogy miért nem vezette be ezt a konstrukciót egyetlen kormány sem, arról majd lentebb értekezünk.

Szó se róla, még az óév utolsó hónapjaiban hatékony tájékoztatási kampányba kellett volna kezdeniük az állami szerveknek arról, hogy milyen változások lesznek 2015-től, és nem bosszantani autósok százezreit az újdonságokkal.

Ugyancsak alapos előkészület szükségeltetett volna a megyei matricák értékesítése kapcsán is. Nem kell ahhoz nagy tudomány, hogy ismeretet terjesszenek az illetékes állami szervek a vásárlás körülményeiről: például hol, milyen töltőállomásoknál lehet azokat beszerezni, kikre-mikre vonatkozik. Továbbá: ha már tumultusok alakultak ki a beszerzéseknél, legalább az információáramlás legyen világos, egyértelmű. Táblázzák ki az újdonságokat, feliratozzák azokat. S mit jelent a pótdíj, az jogszerű-e? Amennyiben pedig az autós társadalom nem érti a módosítások lényegét, akkor tartsanak az érintettek naponta tájékoztatót, üzemeltessenek ideiglenes honlapot, mutassanak fel alternatívát arra az esetre, ha a szolgáltatók nem bírják a rohamot et cetera.

Eközben az illetékes tárca tegye többször is egyértelművé, hogy ha lesznek is módosítások a rendszerben, azok mikortól lépnek pontosan hatályba, valamint a szakterület érintettjei lehetőleg ne cáfolják, hanem inkább erősítsék az általuk elmondott kommunikáció lényegét.

Azonban a fentiek „csak” bakik: az új úthasználati díj, annak rendszere egyáltalán nem méltánytalan, mi több, sokkal igazságosabb a korábbihoz képest. Ugyanis pont a megyei matricarendszer teszi lehetővé, hogy olcsóbban használjuk a sztrádákat, gyorsforgalmi utakat. Ettől az évtől így nem kell megvenni az éves matricát: ismert célpontok eléréséhez átlagosan két-három vagy négy megyei matrica is elegendő.
Húszezer forint aligha több mint negyvenháromezer. Utóbbi az éves vinyetta ára. És akkor következzék az is, amiről sokan nem akarnak beszélni, marad továbbra is a tíznapos matrica és a havi is, mindkettő az egész országra érvényes, előbbi 2975, utóbbi 4780 forint. Tehát nem kell attól parázni, hogy ha valaki le akar menni a Balatonra, akkor az húszezerbe kerül. Mert meg lehet oldani kevesebből is. Ha pedig mondjuk a Budapest–Keszthely viszonylatban napi rendszerességgel jár, vagy csak tavasztól őszig gyakran, akkor örüljön hogy huszonháromezer forinttal beljebb van.

Persze az erről szóló, ultrakemény kereskedelmi hírcsatorna összefoglalójából nem ez derül ki. Helyette a riporternek arról panaszkodik a nullkilométeres dzsip tulajdonosa, hogy eddig az outlet centerbe vagy éppen a hipermarketekhez „ingyen járhatott ki”, most pedig fizetni kell – a semmiért. Az is teljesen „életszerű”, hogy egy másik kárvallott azt panaszolja: méregdrága (!) lett az M0-s autóút 2015-től, így a reptér melletti parkolás mellett immár ezért is fizetni kell. Csoda, hogy nem szakad le az ég! A riportokból ugyanis rendre kimarad, hogy milyen társadalmi rétegnek is okoz elképesztő anyagi terhet az ötezer forint – évente.

Szombathelyen tegnap demonstrációt is rendeztek az ügyben – civilek és szocialisták. Itt jegyzem meg, hogy pont a nyugat-magyarországi régió az, ahol is a következő években a legnagyobb infrastruktúra-fejlesztés valósul meg. Szombathelytől Győrig – 2016 végére – kiépül a gyorsforgalmi út, amely a nyugat-magyarországiaknak teremt sztrádalehetőséget az egész térségben. Abban a régióban, ahol család sem akad osztrák munkalehetőség nélkül, abban a térségben, ahol a túl sok a betöltésre váró munkahely, ahol álláslehetőségek ezrei jelentik a „problémát”. Ha Békés megyében lázadnának az ötezer forint miatt, azt megérteném…

S hogy miért olcsóbbak és jobbak a svájci és osztrák díjszabások és minták? Talán azért, mert mindkét ország dúsgazdag, és az abból a befizetésekből származó bevételek „hímzések a terítőn” a bécsi vagy a berni büdzsében. Nálunk azonban fillérre pontosan ki kell számolni minden egyes költségvetési tételt. Tetszettek volna kisebb államadósságot, alacsonyabb törlesztőrészletet, fegyelmezett költségvetést hátrahagyni! Kár lenne elfelejteni, honnét állt talpra az ország.

Végezetül, és cseppet sem mellesleg, pont a megyei matrica szisztémája hozza közelebb az arányosabb útdíjrendszert. Kövezzenek meg érte:  most a kormánnyal vagyok.