Vélemény és vita

Őszi válasz

Álláspont. Szociális nemzeti néppárt – ezt az újabb önmeghatározást bírta kiötölni a választáson csúfosan megbukó Jobbik

Az igyekezet önmagában méltányolható, hiszen mégis csak érdemes lenne végre tisztázni, pontosan mi is ez a párt. Hátha érdekel valakit. A harmincas évek német politikáját nyilván totál véletlenül megidéző kifejezés mindenesetre arra utal, hogy ez egyelőre nem sikerül. Igaz, az új stratégiát csak az őszre ígéri a zavaros pénzügyek miatt is magyarázkodni kényszerülő formáció, tehát van még némi idő a részletek kidolgozására.

Amit eddig láttunk tőlük, annak alapján sziszifuszi vállalkozásnak ígérkezik ez az ambiciózus projekt.
A Jobbik eddigi legsikeresebb próbálkozása a Magyar Gárda masíroztatása és a cigánybűnözés emlegetése volt, megfűszerezve némi szalonantiszemitizmussal. Hamar kiderült azonban, hogy az erre vevő választópolgárok száma bizony véges. Tegyük hozzá: szerencsére. Tehát egyértelműen taktikai okokból, egész pontosan szavazatszerzési célzattal próbálta 2014 után levetkőzni ezt a gonosz imázst Vona Gábor és köre, mondván, kimaxolták a radikalizmust, eközben azonban látványos haldoklásba kezdtek a balliberális formációk, nosza, kaparintsuk meg a voksaikat! Ennek szellemében alakult ki
a cukiságkampánynak keresztelt torz műfaj, jöttek

a kiskutyás fotók, aztán meg már a hanukaüdvözletek, végül pedig a Spinoza-ház. Az Orbán bukásáról évtizedek óta ábrándozó libsi közeg, Heller Ágnes eszmei vezetésével, szinte beleszerelmesedett az ATV riporterét konditerembe csábító, hajdan – nem minden alap nélkül – naponta lefasisztázott elnökbe. Kis túlzással, itták a szavait. Aztán ráadásul alájuk nyúlt egy mocskos szájú milliárdos is, így az országot ellephették a jobbikos plakátok. Megtörtént a fordulat – miközben a hitelesség maradéka is totálisan odalett. A mélypont talán az volt, amikor a megzavarodott törzsbázis kénytelen volt szembesülni azzal, hogy Mirkóczki Ádám szóvivő szerint igenis az új vonal az igazi, az előző volt kamu. Azóta tudjuk: mindez nem vezetett kormányváltáshoz, Vona nem lett miniszterelnök, sőt.

A helyzet a következő: se a gárdázós-keménykedős, se a cuki megoldás nem eredményes, ráadásul a tagság jó része gyorsan követte a pálfordulásokhoz korábban alelnökként is asszisztáló, önmagában a nemzeti radikálist ismét felfedező Toroczkai Lászlót és kiutált körét. Vagyis se nyertes recept, se támogatók, se pénz. Csak kudarcok.

A jelek szerint a régi-új vezetés most egyszerre akar megfelelni a maradék régisulis támogatóknak, vagyis azoknak, akik a gárdamellényt még őrizgetik a szekrény mélyén, valamint azoknak, akik a balvilág felől közelítenek feléjük. Előbbi célt szolgálhatja az immár jogerősen is szkinhednek nevezhető Sneider Tamás elnöki székbe emelése, illetve az általa emlegetett furcsa önmeghatározás, míg utóbbit a szemrebbenés nélkül magyarázó Volner János minapi okfejtése arról, hogy a készülő stratégia a szabadság eszméjére épül. Az SZDSZ-re való utalás természetesen nyilván megint totális véletlen, az európai, demokratikus hagyományok ápolásának ködös igénye azonban továbbra is felettébb disszonáns egy nemrég még uniós zászlót égető különítménytől.

A Jobbik ráadásul nem csupán ideológiai, hanem anyagi természetű kérdésekre is adós a válaszokkal. Vezető politikusai olykor egymásnak is ellentmondó nyilatkozataiból legalábbis nem derül ki egyértel­műen, hogy pontosan kinek és mennyivel tartoznak, mikor jönnek egyenesbe. A tegnap kiszivárgott hangfelvétel csak ront a helyzeten. Vagyis nem tudni, mekkora is az a szociális nemzeti adósság.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom