Vélemény és vita
Orosz nátha
Álláspont. Ha Moszkvában tüsszentenek, Kelet-Európa megfázik – közhelyszerűen igaz mondás.
BUX: 3775,02. Az OTP árfolyama több mint 16 százalékot, a Rábáé 22 százalékot zuhant. A tőzsdei kereskedést csak azért nem függesztették fel, mert a börze vezetése ideiglenesen eltörölte a húszszázalékos zuhanási limitet. Mélyben a forintárfolyam is. Egy nap alatt tűntek el vagyonok, lettek semmissé cégek és egzisztenciák. A LaSalle brókereinek vezetője az öngyilkosságba menekült.
Kérem, ne kapjanak a szívükhöz. Nem a napi tőzsdetudósítást hoztuk néhány oldallal előre. Mindössze a múltat idéztük, egész pontosan 1998. szeptember 21-ét és annak következményeit.
A múltat? Amely újra és újra ismétli magát?
Bő tizenhat éve összeomlott az orosz pénzpiac. A rubel példátlan mélységekbe zuhant, a pénzváltók bezártak, az orosz részvények árfolyamait nagyítóval kellett keresgélni. Ha van kedvük hozzá, most lapozzanak el a gazdasági rovathoz, és nézzék meg, mi történt tegnap Moszkvában. Kísérteties az egybeesés?
Ha Moszkvában tüsszentenek, Kelet-Európa megfázik – közhelyszerűen igaz mondás. Tegnap a BUX majd öt százalékkal esett, az orosz piacon érintett vállalatok részvényei is a mélybe estek, a forint három hónapja nem ért ilyen keveset.
Újra itt a letaglózó orosz nátha?
Kezdjünk euró- és dollárvásárlásba, dobjunk piacra mindent, amit forintban mérnek, és töltsük fel a kamrát sólet- és töltöttkáposzta-konzervekkel? A gyerek karácsonyi ajándékára szánt pénz menjen tartalékba, az ünnepi vacsora legyen diétás, a fa meg műanyag korcs?
Megismétlődik tehát 1998?
Ha két beteg lázas, az természetesen nem jelenti azt, hogy a betegségük is ugyanaz. A magas hőmérséklet éppúgy lehet tünet, mint a tegnapi moszkvai pánik. Nézzük tehát az okokat.
Az orosz válság meghatározó kiváltója az olajár zuhanása volt akkor és most is, hiszen az ország teljes exportbevételének legalább hetven százaléka olajból és gázból származik. Tegnap 55-60 dollár körül járt az olaj hordójának ára, Moszkvának 80 fölött lenne az ideális, 70 körül az elfogadható, 60 alatt baj van. Tizenhat éve az olajár zuhanásának számtalan világgazdasági oka volt, ezekből most is van, azonban a politikai indokok a meghatározóak. Az Egyesült Államok még a goodfriendi skálán mérve is hihetetlen nyomást gyakorol az arab országokra, hogy az áresés ellenére se fogják vissza termelésüket. Nyeljék le a veszteséget, amíg az oroszok belerokkannak a zuhanásba.
Politikai oka van a gazdaság más problémáinak is. Az Ukrajna miatti szankciók után menekül a tőke Oroszországból, hihetetlenül drágává válik a hitelezés, emelkedik az infláció. A gazdaság már említett energetikai egysíkúsága, az elmaradt szerkezetváltás mellett ez már sok Moszkvának. Ráadásul a pénzügyi vezetés 1998-hoz hasonlóan kapkod, a tegnapi rekord-kamatemelés a rubel megerősítéséhez későn jött, csak a pánikot segítette.
Ugyanakkor van két meghatározó különbség. Egyfelől az orosz gazdaság szereplői az elmúlt évtizedben megerősödtek, tűrőképességük nem hasonlítható össze a kilencvenes évekbelivel. De ami legalább ugyanannyira fontos: Oroszország élén nem a vodkamámorban vergődő Borisz Jelcin, hanem a népszerűsége csúcsán lévő Vlagyimir Putyin áll, az államhatalom stabil és erős. Oroszország ráadásul a nyugati országokkal szemben nincs eladósodva, s ott van a 350 milliárd dolláros, a rossz időkre felhalmozott tartalék is.
John Kerry amerikai külügyminiszter tegnap nyíltan közölte, ha Moszkva „feladja Ukrajnát”, akkor vége a gazdasági háborúnak. Orosz kollégája határozott nemet mondott. Az orosz pénzpiacon pánik van, a Kreml azonban nyugodt, a Krím feladása szóba sem jöhet, s nem áll le a délkelet-ukrajnai szakadár területek támogatásával sem. Washington a gazdasági fegyverrel hihetetlen kárt okoz Moszkvának, viszont nem tudja térdre kényszeríteni. Ráadásul a kár kölcsönös, komoly veszteséget okoz a nagy amerikai cégeknek, hosszú távon nem jó az említett arab országoknak, és már-már oroszországi nagyságrendekkel árt Európának. Aligha véletlen a válság kiéleződésének időzítése, a moszkvai pénzpiaci spekuláció felfutása sem: márciusban az uniós szankciók lejárnak, meghosszabbításukban csak a tengerentúli politika érdekelt.
Tehát összegezve: míg az 1998-as válság elsősorban gazdasági volt, a mostani politikai háború következménye. A megoldás is ezen a fronton keresendő. Egy biztos: a két „nagy” geopolitikai összecsapása nem kell, hogy Európán, rajtunk csapódjon le. Ez nem Ukrajnáról, nem a szabad világ sorsáról, legfeljebb annak „vezérének” hazai kudarcokat leplezni hivatott külpolitikai kapkodásáról, az amerikai gazdasági lobbik közötti lavírozásáról szól.