Orbán kihívói

Szürkefarkas? Kari Geri? Szél Detti? Netán a legnagyobb demokráciavédő, az emigrációba vonuló Bajnai Gordon Haza és Haladás mozgalmán felcseperedett Együtt 2014 Szigetvári Viktora? Azért őt se írjuk még le. Annak ellenére sem, hogy pillanatnyilag a sípos Juhász Péter által vezetett párt naponta áldozza be valamelyik jelöltjét egy egyéni körzetben, hogy megvalósítsa a győzelem receptjét. Vagyis azt, hogy minden választókerületben csak egy jelölt álljon szemben a Fideszével.

Az Együtt tényleg igyekszik. Juhász Péter például elkunyerálja valamely kórházban fekvő beteg napi élelmiszeradagját, hogy bebizonyítsa a társadalomnak, milyen nyomorult sorsa van a magyar betegnek. Se zöldség, se gyümölcs, teljes kiőrlésű gabonának se híre, se hamva. Nem csoda, ha magyar beteget már egy rendes éhségmenetre sem lehetne elküldeni. Ám ezt a nagy igyekezetet senki nem honorálja a demokratikus oldalon, így az Együttnek momentán egyetlen jelöltje sem áll még a startvonalon, miközben Juhász lassan csont és bőr lesz, szegénykém. Tetejében a közvélemény-kutatók szinte tülekednek, hogy megmérjék, ki lenne a legesélyesebb kihívó. A daliás küzdelemben, úgy tűnik, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Vona Gábor áll a legramatyabbul. Elsősorban azért, mert a naponta előkerül egy újabb videó, amelynek tanúsága alapján Vona sokkal inkább lehetne Erdogan török elnök iszlamista hittérítő imáma Magyarországon vagy modern kori koppányi aga, mint a kereszténység értékeit zászlajára tűző Orbán kihívója. A legfrissebb sztori Vonával kapcsolatban az, hogy egy isztambuli bazáros üzletének falán „Szürkefarkas”, azaz Vona Gábor képe látható. Amikor egy arra járó magyar ezt meglátja, s megkérdi az árust, ki az ott a képen, az illető azt feleli, „egy turáni vezető, hát miért nem ismered, ha magyar vagy?” A vevő, persze, álruhás jobbikos volt, akitől az árus – miután megtudta, hogy Vona munkatársa – még pénzt sem kért a cipőért. Így tönkre fog menni szerencsétlen barátunk boltja – magyarázza a Jobbik elnöke, akinek szavait a muszlim közönség nevetéssel fogadta.

Az egymással is tülekedő, a kormányváltást reményét az emberekbe plántálni igyekvő közvélemény-kutatók ugyan nagyjából arra az eredményre jutnak, hogy az MSZP és a Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltjének, Karácsony Gergelynek nemcsak az ismertsége nő napról napra a választók előtt, hanem a népszerűsége is. A Medián például arra kereste a választ, hogy Orbánnal szembeállítva hány százalék választaná az ellenzéki miniszterelnök-jelölteket. Úgy találták, hogy a választók majdnem fele Orbánra szavazna egy ilyen összevetésben, ám Karácsony is szerezne huszonhét százalékot, Szél Bernadett huszonkettőt, Vona huszonegyet, Gyurcsány Ferenc pedig tizenkilencet kapna. Ha azt az apróságot félretesszük, hogy a választáson nem személyekre, hanem pártlistákra, képviselőkre szavazunk (akik aztán majd megválasztják a miniszterelnököt), akkor „demokratikus játéknak” jópofa dolog ez, bár értelme nem sok van. Arról nem is szólva, hogy az ellenzéki oldalon lassan több lesz a pártlista, mint a szavazó, noha a listavezetők tarka serege is rajta lesz a szavazólapon.

Ebben a kavalkádban a legmókásabb talán KariGeri esete, aki az MSZP–Párbeszéd kormányfő-jelöltjeként Zuglóban nemcsak a polgármesteri munkáját függesztette fel, de egyéniben a megméretést sem vállalja a körzetben.