Vélemény és vita
Önkéntesek, okosak
A kiképzés kemény, de nem embertelen, ellentétes lenne a józan ésszel, ha az önkénteseket elvadítanák a haza oltalmazásától.
Szörnyű dolgok zajlanak manapság a Magyar Honvédségnél. A tudatlan újoncokat sok egyéb mellett fekvőtámaszokkal is oktatják egészen addig, amíg – például – meg nem jegyzik, ki a feljebbvalójuk. Mások esetleg a héliumos lufi és a bölcsek köve fantázianevű tíz-tizenöt kilogrammos alaktalan bazalttömbökkel együtt fürdenek, mi több, a sziklákat az ágyukba is magukkal kell cipelniük. A lőtéren nem mindenkinek jut meleg víz a mosdáshoz, és gyümölcs sincs elegendő az ebédnél. A tortáról, a ledér felszolgálólányokról és pajkos „csippendél” fiúkról, egészen pontosan ezek hiányáról pedig már ne is beszéljünk. Non plus ultra, hogy a hölgyek keble helyett az alakulótér fedetlen, a Nap kegyetlenül tűz, nem lehet bármikor beállni az árnyat adó fák alá, továbbá csapadékos időben az eső befolyik az egyenruha alá, s így didereg az ember hab teste a nyirkos hacukában.
Nem is érti senki, hogy a parlament baloldali és liberális széplelkei miért nem interpellálnak óránként az Országgyűlésben a tarthatatlan-tűrhetetlen állapotok okán. (Mondjuk erős anakronizmus lenne a részükről, miután 2010-re szó szerint szinte nullára amortizálták az egészet.)
A hadsereg nem az angolkisasszonyok leányneveldéje. Fegyverrel lőnek, a dörrenések és az őrmesterek bosszantóan hangosak, a harckocsi gázfröccse kimondottan büdös és olajos, hajnali órán szól a kakas, a kabát, a nadrág sűrűbben lesz sáros mint tiszta, a teherautó platója télen-nyáron huzatos, s a kaja ugyan kiadós, de mégsem egy Gundel-minőség. Továbbá kár lenne feledni, aki bevonul, az önként teszi – lévén, a sorkatonaságot sikerült esztelen módon eltörölni. A kiképzés kétségtelenül kemény, ám – s ez a fő – nem embertelen. De alaposabban végiggondolva nem is lehet embertelen, mert a józan ész ellen hatna, ha pont az önként bevonulókat vadítanák el a haza oltalmazásától.
Azt mondanánk, a honvédség férfias sport – ám ez hála az égnek, egyre kevéssé igaz. Sok, egyre több a lány, aki úgy érzi, jót tesz testi és lelki fejlődésének, ha esztendőnként pár héten át azt csinálja, amit mások mondanak neki. Alázatot és önvédelmet tanul, edzi testét, továbbá a kaszárnyában olyan kapcsolatrendszerre tehet szert, amelyet a civil életben később a saját boldogulására fordíthat. Például két kúszás-mászás közben, amikor a feje felett ködgyertyákat dobálnak, vagy a fiúkkal közösen folytatott lépcsőházmosás során.
A honvédség önkéntesei között számos az egyetemet-főiskolát végző vagy végzett fiatal. Régi igazság, hogy azokat az embereket, akik egy nemesebb cél érdekében önként együtt szolgáltak, olyan kötelék fűzi össze, amelyet nem lehet egykönnyen eltépni. A közös katonasors óriási erő, s a búcsúkor egy cetlire firkantott privát telefonszám gyakorta messze többet ér, mint hat talicska húszezres.
Nem is érti senki, hogy a parlament baloldali és liberális széplelkei miért nem interpellálnak óránként az Országgyűlésben a tarthatatlan-tűrhetetlen állapotok okán. (Mondjuk erős anakronizmus lenne a részükről, miután 2010-re szó szerint szinte nullára amortizálták az egészet.)
A hadsereg nem az angolkisasszonyok leányneveldéje. Fegyverrel lőnek, a dörrenések és az őrmesterek bosszantóan hangosak, a harckocsi gázfröccse kimondottan büdös és olajos, hajnali órán szól a kakas, a kabát, a nadrág sűrűbben lesz sáros mint tiszta, a teherautó platója télen-nyáron huzatos, s a kaja ugyan kiadós, de mégsem egy Gundel-minőség. Továbbá kár lenne feledni, aki bevonul, az önként teszi – lévén, a sorkatonaságot sikerült esztelen módon eltörölni. A kiképzés kétségtelenül kemény, ám – s ez a fő – nem embertelen. De alaposabban végiggondolva nem is lehet embertelen, mert a józan ész ellen hatna, ha pont az önként bevonulókat vadítanák el a haza oltalmazásától.
Azt mondanánk, a honvédség férfias sport – ám ez hála az égnek, egyre kevéssé igaz. Sok, egyre több a lány, aki úgy érzi, jót tesz testi és lelki fejlődésének, ha esztendőnként pár héten át azt csinálja, amit mások mondanak neki. Alázatot és önvédelmet tanul, edzi testét, továbbá a kaszárnyában olyan kapcsolatrendszerre tehet szert, amelyet a civil életben később a saját boldogulására fordíthat. Például két kúszás-mászás közben, amikor a feje felett ködgyertyákat dobálnak, vagy a fiúkkal közösen folytatott lépcsőházmosás során.
A honvédség önkéntesei között számos az egyetemet-főiskolát végző vagy végzett fiatal. Régi igazság, hogy azokat az embereket, akik egy nemesebb cél érdekében önként együtt szolgáltak, olyan kötelék fűzi össze, amelyet nem lehet egykönnyen eltépni. A közös katonasors óriási erő, s a búcsúkor egy cetlire firkantott privát telefonszám gyakorta messze többet ér, mint hat talicska húszezres.