Az ónos eső két kilométer hosszan összedöntötte a távvezetéket – erre mondják pestiesen: ennyi. A probléma akár magánjellegű is lehetne, ám kivételesen nem az, mert ez azt is jelenti, hogy elnémult a százhuszonhat méter magas távközlési torony. Ez pedig annyit tesz, ugrott a mobil-, a tévé- és a rádiószolgáltatás. Ez sem cseppnyi kár, de sajnos még fokozható, hiszen a honvédség a NATO felé csak kerülő úton tud eljutni – s akkor még szót sem ejtettünk a völgyekből elérhetetlenné vált mentőkről, rendőrségről, tűzoltókról.
Régen, az átkosban is adódtak efféle hidegek, ónos esők. Akkor a távközlési vállalat tulajdonosa (a Magyar Posta) úgy vélte, az ellátás biztonságán nem szabad garasoskodni, ezért a november–március között várható áramhiányokra tekintettel beszereztek két hatalmas Ganz-Jendrassik áramfejlesztőt. Ha az egyik ledöglik, még mindig ott a tartalék. A két erőforrás 1971-től 1998-ig hiba nélkül dolgozott, ám akkor, az időközben végrehajtott privatizáció során megérkező franciák a gépeket eladták, majd hoztak helyette egy lomhalmot. Nem túlzás a kifejezés, a kütyü többet áll, mint megy.
Okos emberek már akkor szóltak, kellene egy pótlék. Igaz, egy százötven kilowattos aggregátor nem két fillér – ám ha úgy nézzük, hogy az új vállalat 1998-tól 2014 decemberéig többet fizetett az államnak szolgáltatási kötelezettsége elmulasztásáért, mint hat ilyen gép ára, rögvest más a gyerek fekvése.