Ominózus kurzus

„Ócska ujjszopadék” – így nevezte Czakó Gábor tegnapi írásában R. R. Martin Trónok harca című regénysorozatát, mert a Northern Illinois University kurzust indít a jelenségről. A legmélyebb tisztelettel gondolok Czakó Gáborra, de ebben a legkevésbé sem értek egyet. Azt írja, hogy az egyetem hitelesnek tekinti a regényt, ami „egyetlen ponton sem érintkezik a valósággal”, sem a történelemmel, sem a kor szellemével. Fontos tisztáznunk, hogy a Trónok harcának nem célja, hogy bármilyen történelmi kort valósághűen ábrázoljon. A történet teljes egészében fikció, s erről számtalan momentum meggyőzi az olvasót. Például a sárkánykölyköket nevelő hercegnő karakterével, a nem létező népcsoportok furcsa nyelvhasználatával vagy akár a kitalált földrészekkel és különleges lényekkel.

A történet attól válik lebilincselővé, hogy rendkívül nyersen ábrázolja a hatalom természetét, és ennek függvényében az emberi sorsok változását. A szerző ezt olyan kontextusba helyezi, amelyben a mai olvasó könnyebben elképzeli, milyen határokat képes önmagában átlépni az ember. Érthető képet fest arról, hogyan változnak meg emberi jellemek egyik pillanatról a másikra, ha megérzik a hatalom ízét, s azt boncolgatja, mitől lesz valaki jó vezető, s hogy a rabszolga, akit egyik pillanatról a másikra felszabadítanak, képes-e szabad emberként élni.

A sorozat talán legérdekesebb része a jellemábrázolás, amivel R. R. Martin folyamatosan gerjeszti a feszültséget, hiszen a történet nem egyszerűsíthető a jó és a rossz küzdelmére: éppen arról szól, hogy a jellem éppúgy fejlődhet rosszból a jó felé, mint magaslatokból a legalantasabb szintekre. Természetesen a lehetőség adott, s mindezen bárki elmélázhat a történelemkönyveket olvasva, s azzal sem szállnék vitába, hogy a Trónok harcánál minden kétséget kizáróan magasröptűbb szellemi táplálék a Trisztán és Izolda és a Halotti beszéd. De semmiképp sem nevezném ócskának vagy ujjszopadéknak. Az egyetem pedig Fókuszban a történelmi összefüggések, az emberi viszonyok és a modern kultúra címmel indította el kurzusát. S ha élvezetesen, ha nem, de R. R. Martin éppen az általános érvényű emberi tendenciákról ír, amelyek közé tartozik a szélsőség is, a vallás is, a hagyomány is és a megbotránkozás is, ahogyan mindezekre a történelemben is számos példát láttunk. Csak a szerző mindezt olyan formában teszi, hogy a „tudatlan jónép” is képes legyen befogadni.