Erzsi néni Ercsiből odavolt a Cinkért és különösen az Inkei Bence által írt művekért. Mióta az internet hajnalán beköttette magához a világhálót, azóta elhanyagolta korábban díjnyertes kertjét, szomszédait, elhagyta addigi mindennapos szokásait és csak a belvárosi srácok mikrovilágában élt.
Nem értette a többi ercsi embert. Nem értette, hogy nem rajonghatnak ezekért a cuki srácokért, akik – egyéb dolguk nem lévén – nap, mint nap megviccelik ezt az áporodott, tudatlan, kedvetlen, leépült magyar valóságot. Szerette, hogy a srácok nem ismertek sem Istent, sem embert, az élőfába is belekötöttek, bátrak voltak és mertek, ha kellett, de ha a sarkukra léptek a metrón, akár üvöltöttek is. Érezte, hogy érte, róla és hozzá szólnak.
Erzsi néni Ercsiből szerette, hogy ezek a fiúk egy szög falba való beütését is olyan primitív tudásként írták le, amely nekik közhelyes, degradáló (pl. így: „kalapács, akármit is jelentsen ez”), de bennfentes titkok tudóiként mindennap hoztak valami vicces sztorit a fejlett Nyugatról, a Guardianből. Utolsó, nem virtuális barátnőjének, Katinak a szomszédból nagy hévvel magyarázta, hogy milyen jófej ez a Gawker-papa, amiért finanszírozza a srácok játékát, nagy társadalmi kísérletét. Szurkolt a Cinknek, hogy mentsék meg az Origo által kiebrudalt zsenit, Inkei Bencét, a nagy iróniamestert. Röhögött Kati szomszéd fián, amiért túlórázik a Hankooknál, ahelyett, hogy találna az éjszakában egy amerikai nagybácsit. Tapsikolva ugrált otthon az Index nagy konteónapján, amiből sokat nem értett, de úgy érezte, végre megszólítják. A gyárbezárás óta nem volt ilyen boldog.
Erzsi néni Ercsiből egyszer „felkirándult” a „városba”, és felkereste az újságírói „zarándokhelyeket”, korunk New York-kávéházait, a belvárosi hírgyárakat. Mivel régi szokásait még nem egészen sikerült levetkőznie, imát mondott a 444 körúton kívüliszerkesztősége előtt és cink-matricákat keresett a romkocsmák pisszoárjai felett. Fényt ivott, majd hajnalban megjelent neki Soros György egy terézvárosi lomtalanítás kulisszái közt.
Másnap volt párttagként is orrát befogva, halkan anyázva szavazott le a Kormányváltókra, mert olvasta, hogy úgy kell. Igazából az Együttre akarta behúzni az ikszet, de mivel az ő kerületében MSZP-jelölt volt, elcserélte szavazatát egy budapesti kerületben lakó szocival, aki pedig a helyi együttes jelöltre szavazott. Mióta megtanult angolul és járatta a Guardiant, sok ilyen turpisságot eszelt ki.
Ez nem akkoriban történt, amikor azok a hülyemagyarok nem értették meg, hogy Gyurta olimpiai bajnoki címét miként ünnepli a magyar Ionesco, Magyari Péter. Erzsi néni csodálta a Nyílt Társadalmat terjesztő és gerjesztő mozgalmakat, követte azasszonyverő NFL-sztárokéhoz hasonló, fontos társadalmi sztorikat. Együtt izgulta végig a liberális újságírók erkölcsi drámáját, a Bojár-ügy gondos elhallgatását, amit a médiatörvény által kikényszerített öncenzúra újabb, csalhatatlan jeleként értékelt.
Erzsi néni a számára oly fontos melegtüntetésre is elindult, de lerobbant a busz. Tabletjén, az út szélén állva, a pótlóbuszra várva eszébe sem jutott, hogy a vidéki közlekedési viszonyokról is írhatnának kedvenc lapjai. Körbekattintott a fontosabb, sokszínű oldalakon, és egy, a főút melletti árokba kiselejtezett Karancs-márkájú tűzhely árnyékába tudatosította, hogy az elmúlt száz évben Magyarországon nem történt fontosabb dolog az előbújás napjánál.
Forrás: Spiler.blog.hu