Vélemény és vita
Nyergelj, fordulj!
Álláspont. Ezekben a napokban déja vu érzésünk lehet. Mintha megint kiadták volna a jelszót: „Nyergelj, fordulj!”
Alighanem sokan emlékeznek A kőszívű ember fiai című legendás Várkonyi-film jelenetére, amikor az egységével Bécsben állomásozó Baradlay Richárd huszárkapitány anyja érveit elfogadva és Pál úr, a tisztiszolga közbenjárására kiadja katonáinak a tábori jelszót: „Nyergelj, fordulj!” Tehát minél előbb hagyják el Bécset, és térjenek haza Magyarországra. A magyar huszárok a Habsburg uralkodó iránti hűség és a hazaszeretet közül az utóbbit választják, életüket kockáztatva, sokuk áldozva is. Akárcsak Csoóri Sándor és Sára Sándor híres filmdrámájának főszereplői, akik Galíciából szöknek haza 1848 májusában. A 80 huszár annak a Lenkey János kapitánynak állít emléket, akit – vitéz huszárjaival együtt – Petőfi gyönyörű versben örökített meg, s akit Világos után tábornok társaival együtt állítottak a császári hadbíróság elé, de a per folyamán megőrült, s a tizenhetedik aradi vértanúként a börtönben halt meg. A „Nyergelj, fordulj!” szállóige a hazafias hazaszökés, a „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” önfeláldozó hőstettének szimbóluma lett a magyar nemzeti legendáriumban.
Ezekben a napokban déja vu érzésünk lehet. Mintha megint kiadták volna a jelszót: „Nyergelj, fordulj!” Donald Trump amerikai elnök múlt pénteki beiktatási beszéde, Theresa May brit miniszterelnök szombati Financial Times-interjúja és Orbán Viktor kormányfő előadása a Magyar Nemzeti Bank által rendezett tegnapi Lámfalussy-konferencián egyaránt arra a fordulatra – paradigmaváltásra – utalnak, amelyet az Egyesült Államoktól Oroszországon át Kínáig egyre több ország vezetői felismernek. Ennek az a lényege, hogy a sikeres politika zsinórmértéke a nemzeti érdek középpontba, az első helyre állítása. Mostantól Amerika érdekei számítanak mindenekelőtt, „America first” – mondta eskütétele után az új elnök, de ami ennél is fontosabb, hogy hozzátette: minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját magát tegye az első helyre. Orbán Viktor tegnapi értékelése szerint ez a kijelentés – amely kulcsmondat – nagy változást jelent, azt mutatja, hogy a multilateralizmusnak vége, és a bilaterális korszak köszöntött be. Most „engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék” – kommentálta az új amerikai elnök szavait Orbán Viktor.
Ez azért jó hír nekünk, mert a magyar nemzeti kormány lassan csaknem hét éve ezt az elvet képviseli és érvényesíti, amiért Brüsszeltől eddig csak bírálatot, kioktatást, fenyegetést, olykor durva támadást kapott. A brüsszeli (és berlini, párizsi, római stb.) politikai-ideológiai kurzus Magyarországot ért kritikája és „betartása” azért is méltánytalan, mert Európa négy nagy válsággal küzd egyszerre: növekedési-versenyképességi, demográfiai, biztonsági-bevándorlási és külpolitikai válsággal, és egyiket sem tudta megnyugtatóan megválaszolni. Európa egyre gyengébb, globális szereplőből regionális lett, sőt már ezért a státusáért is meg kell küzdenie. Brüsszel „egy utópia rabja lett”, amit úgy hívnak, nemzetek feletti Európa. Ez illúzió, ugyanis nincs európai nép, hanem európai népek vannak, és a népek politikájára, szándékára, akaratára és együttműködésére lehet és kell felépíteni egy összeurópai rendszert. Ahhoz, hogy Európa megint erős legyen és állja a versenyt a globális szereplőkkel (Amerika, Oroszország, Kína), el kell eresztenie a föderalizmus illúzióját, többpólusúvá kell válnia. Az egyik ilyen erős pólus a visegrádi csoport – Magyarország mellett Lengyelország, Csehország és Szlovákia – akar lenni, jelezte a miniszterelnök.
Ez legalább olyan kemény és tiszta beszéd, mint pénteken az amerikai elnöké volt. Nyilván sokan meg is jegyzik baloldali politikai és médiakörökben, illetve fórumokon, hogy kinek, minek képzeli magát a magyar kormányfő, hogy kioktatja a sokkal nagyobb és erősebb európai országokat. Orbán elmondta, a politikában fontos szabály, hogy mindenkinek tudnia kell, hol a helye, miben szólalhat meg és miben nem. Magyarország a területe, népessége, GDP-je alapján kis országnak számít. Akkor mi jogosítja fel, hogy beszélni merészel nagy világpolitikai kérdésekről és teendőkről? Úgy fogalmazott, az, hogy 2010–2016 között Magyarország „feketebárányból sikertörténetté vált”, miután száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre. A siker felé vezető új, sajátos magyar modell legfőbb elemei szerinte a politikai stabilitás, a szigorú fiskális politika, a segély- helyett munkaalapú társadalom megteremtése, a duális képzési rendszer kialakítása és a keleti nyitás, elsősorban Kína felé. „Kellő szerénységgel, de kellő önbizalommal is ezeket tudjuk a világnak megfontolásra felajánlani” – mondta a magyar miniszterelnök a Lámfalussy-konferencián.
Ahogy az újkori történelemben néhányszor már – 1848–49-ben vagy 1956-ban – népünk a „Nyergelj, fordulj!” jelszóval, magyar virtussal a világpolitikai fordulat élére állt, úgy most is van rá esély, hogy a kedvező nemzetközi széljárást, a nagy világpolitikai és -gazdasági átrendeződés nyújtotta új lehetőségeket józanul felismerve és bátran megragadva ismét a történelem főutcájára kerülhetünk. Persze ez az út is hosszú és kanyargós, helyenként rosszul van kitáblázva, olykor kátyúk is vannak meg zsúfolt kereszteződések – mégis jobb rajta haladni, mint különféle zsákutcákban vagy sötét és veszélyes mellékutcákban, ahol az elmúlt fél évezred s különösen a huszadik század legnagyobb részét töltöttük, sokszor önhibánkon és akaratunkon kívül.
Ezekben a napokban déja vu érzésünk lehet. Mintha megint kiadták volna a jelszót: „Nyergelj, fordulj!” Donald Trump amerikai elnök múlt pénteki beiktatási beszéde, Theresa May brit miniszterelnök szombati Financial Times-interjúja és Orbán Viktor kormányfő előadása a Magyar Nemzeti Bank által rendezett tegnapi Lámfalussy-konferencián egyaránt arra a fordulatra – paradigmaváltásra – utalnak, amelyet az Egyesült Államoktól Oroszországon át Kínáig egyre több ország vezetői felismernek. Ennek az a lényege, hogy a sikeres politika zsinórmértéke a nemzeti érdek középpontba, az első helyre állítása. Mostantól Amerika érdekei számítanak mindenekelőtt, „America first” – mondta eskütétele után az új elnök, de ami ennél is fontosabb, hogy hozzátette: minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját magát tegye az első helyre. Orbán Viktor tegnapi értékelése szerint ez a kijelentés – amely kulcsmondat – nagy változást jelent, azt mutatja, hogy a multilateralizmusnak vége, és a bilaterális korszak köszöntött be. Most „engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék” – kommentálta az új amerikai elnök szavait Orbán Viktor.
Ez azért jó hír nekünk, mert a magyar nemzeti kormány lassan csaknem hét éve ezt az elvet képviseli és érvényesíti, amiért Brüsszeltől eddig csak bírálatot, kioktatást, fenyegetést, olykor durva támadást kapott. A brüsszeli (és berlini, párizsi, római stb.) politikai-ideológiai kurzus Magyarországot ért kritikája és „betartása” azért is méltánytalan, mert Európa négy nagy válsággal küzd egyszerre: növekedési-versenyképességi, demográfiai, biztonsági-bevándorlási és külpolitikai válsággal, és egyiket sem tudta megnyugtatóan megválaszolni. Európa egyre gyengébb, globális szereplőből regionális lett, sőt már ezért a státusáért is meg kell küzdenie. Brüsszel „egy utópia rabja lett”, amit úgy hívnak, nemzetek feletti Európa. Ez illúzió, ugyanis nincs európai nép, hanem európai népek vannak, és a népek politikájára, szándékára, akaratára és együttműködésére lehet és kell felépíteni egy összeurópai rendszert. Ahhoz, hogy Európa megint erős legyen és állja a versenyt a globális szereplőkkel (Amerika, Oroszország, Kína), el kell eresztenie a föderalizmus illúzióját, többpólusúvá kell válnia. Az egyik ilyen erős pólus a visegrádi csoport – Magyarország mellett Lengyelország, Csehország és Szlovákia – akar lenni, jelezte a miniszterelnök.
Ez legalább olyan kemény és tiszta beszéd, mint pénteken az amerikai elnöké volt. Nyilván sokan meg is jegyzik baloldali politikai és médiakörökben, illetve fórumokon, hogy kinek, minek képzeli magát a magyar kormányfő, hogy kioktatja a sokkal nagyobb és erősebb európai országokat. Orbán elmondta, a politikában fontos szabály, hogy mindenkinek tudnia kell, hol a helye, miben szólalhat meg és miben nem. Magyarország a területe, népessége, GDP-je alapján kis országnak számít. Akkor mi jogosítja fel, hogy beszélni merészel nagy világpolitikai kérdésekről és teendőkről? Úgy fogalmazott, az, hogy 2010–2016 között Magyarország „feketebárányból sikertörténetté vált”, miután száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre. A siker felé vezető új, sajátos magyar modell legfőbb elemei szerinte a politikai stabilitás, a szigorú fiskális politika, a segély- helyett munkaalapú társadalom megteremtése, a duális képzési rendszer kialakítása és a keleti nyitás, elsősorban Kína felé. „Kellő szerénységgel, de kellő önbizalommal is ezeket tudjuk a világnak megfontolásra felajánlani” – mondta a magyar miniszterelnök a Lámfalussy-konferencián.
Ahogy az újkori történelemben néhányszor már – 1848–49-ben vagy 1956-ban – népünk a „Nyergelj, fordulj!” jelszóval, magyar virtussal a világpolitikai fordulat élére állt, úgy most is van rá esély, hogy a kedvező nemzetközi széljárást, a nagy világpolitikai és -gazdasági átrendeződés nyújtotta új lehetőségeket józanul felismerve és bátran megragadva ismét a történelem főutcájára kerülhetünk. Persze ez az út is hosszú és kanyargós, helyenként rosszul van kitáblázva, olykor kátyúk is vannak meg zsúfolt kereszteződések – mégis jobb rajta haladni, mint különféle zsákutcákban vagy sötét és veszélyes mellékutcákban, ahol az elmúlt fél évezred s különösen a huszadik század legnagyobb részét töltöttük, sokszor önhibánkon és akaratunkon kívül.