Nyelvakasztók

Az úgynevezett egyszerű emberek többsége színesen és szépen formálja meg mondatait. A nyelvhasználatban is egyre nagyobb teret nyer azonban a lustaságból, butaságból, de leginkább a nagyképűségből adódó nyelvi helytelenkedés. Szó sincs most arról, hogy rám tört volna a nyelvvédő düh, egyszerűen felbőszít egy-egy közszereplő taplósága. A suksükölésnek talán vége, itt a szukszükölés. Azt mondja egy államtitkár, hogy a Parlamentből hazatérvén, ha kabátját a fogasra akassza (sic), azonnal magánemberré válik. Nem. Közember. Rangos közéleti figura, aki a nyelvhelyességi ismereteit akasztotta - akasztja, ki tudja, mikor, és ki tudja, hova. Akárcsak az az ellenzéki nagyarcú, aki olyan erősen artikulál, akárha jeltolmács volna, ám osztja helyett osszát mond.

És mi szégyelljük magunkat helyettük.