Női tagozat

Tavaly novemberben elérte a húszezret az Iszlám Állam ellen harcoló Szí­riai Demokratikus Egyesülés Pártja katonai szárnya, a Népvédelmi Erők női tagozatának (YPJ) létszáma – olvasható a Múlt-kor történelmi folyóirat legfrissebb számában. A cikk szerint az YPJ-nek kulcsszerepe volt az Iszlám Állam által 2014 szeptemberétől 2015. január végéig ostromolt, a török határon található szíriai város, Kobani felszabadításában. Nahida Ahmad Rashid, az iraki kurd hadsereg női ezredének vezetője egy alkalommal kijelentette: „Úgy gyakorlatozunk, mint a férfiak, úgy harcolunk, mint a férfiak, és ugyanúgy felkészültünk a halálra, mint a férfiak.” A hadsereg női tagjait nehezen fogadták el, de ma már kivívták az elismerést saját hadseregeikben. Igaz, a harccal távlatibb céljaik is vannak, de most a jelenlegi háború a lényeg. Ráadásul az Iszlám Állam „harcosai” úgy félnek tőlük, mint a tűztől, mert a babona szerint, ha a dzsihadistával egy nő végez, akkor nem juthat a teremtőjéhez. Ezért a terrorszervezet parancsnokai sokszor inkább visszavonulót fújnak, nehogy véletlenül szégyenben maradjanak, és kimaradjanak a mennyországból.

Mindezt csak azért idézem ide, hogy a kedves olvasó is szembesüljön vele: míg fiatal, tetterős férfiak százezrei „menekülnek” Afrikából vagy a Közel-Keletről Európába, addig ezek az asszonyok, akiknek semmiképp sem fegyverrel a kezükben kellene elesniük valamelyik fronton, hanem akiket félteni és őrizni kéne bármi áron, nos, ők elég bátrak ahhoz, hogy férfitársaik helyett is vásárra vigyék a bőrüket. Senki nem vitatja el, hogy valaki a családját védve kezd el menekülni, de nem is róluk van szó. Nem vagyok katonai stratéga, de gyanítom, hogy ha az említett több százezres férfitömeg fegyvert ragadna, akkor talán már előrébb tartanánk a béke felé vezető úton az említett válsággócokban. Vagy ha már eddig nem vették a fáradságot, most megtehetnék, hogy szépen hazavonulnak, kiveszik a nők kezéből a fegyvert, és az élre állnak. Biztosan jól jönne a segítség otthon.